A 2001-es nagy árvíz mély, talán még a ’70-es nagy árnál is mélyebb nyomokat hagyott a hívő beregi emberek lelkében. Hogyisne hagyott volna, hiszen csaknem hatvan helységben a házak mellett a templomokba is belekapott az ár: Tákoson a messze földön híres, kazettás mennyezetű templomocskát csaknem felvette, megnyaldosta a középkori freskókkal dicsekedő márokpapi istenházát, és kárt tett a túristvándi templomban is. A víz ahogy jött, le is vonult, maga után hagyva felázott falakat, szétmállott padlókat, nedvességtől szivacsos padsorokat. A műemléki szempontból is értékes, a hívő ember számára pedig felbecsülhetetlen kincset érő templomok romlását azonban szinte mindenütt sikerült megállítani. A polgári kormány által elkülönített 770 millió forint a református egyház háromszázmilliójával együtt ugyanis elegendőnek mutatkozott arra, hogy a templomokon esett károk helyreállítását el tudják végeztetni, sőt itt-ott még arra is tellett belőle, hogy a korábbi állapotokat meghaladó helyreállítást végezzenek.
Kész a gyönyörű szalkai templom, befejeződött Aranyosapáti, Csaroda, Tákos, Jánd, Kömörő, Szatmárcseke (ahol július végén a műemléki templom tetőszerkezete leégett, s a helyi lakosok mentették ki az összes kegytárgyat a lángok közül), Uszka, Vámosatya, Lónya, Tiszakerecseny, Gergelyiugornya, Mátyus, Gelénes, Tiszamogyorós templomának helyreállítása – tudtuk meg Czap József püspöki főtitkártól, aki a szalkai templom szentelésekor számolt be az árvízi helyreállítás eredményeiről és hiányosságairól. Az utóbbiak 12 gyülekezet életét keserítik tavaly nyár óta, amikor is a fővállalkozó ISOBAU Kft. fizetésképtelensége miatt a megkezdett munkálatok félbeszakadtak. A csalódott alvállalkozók ugyanis hosszabb-rövidebb türelmi idő után levonultak az építkezésekről, s pénz híján azóta sem mentek vissza.
A vízimalmáról híres Túristvándiban is nagy lendülettel indult meg a munka 2002 tavaszán. Év közben elkészült a toronytest kőművesmunkája, no meg rendbe tették a régóta kornyadozó toronysisakot is. A hajóépület azonban felibe-harmadába maradt – mutat rá a siralmas állapotokra Asztalos László református lelkész –; a vakolatot leverték, majd elvonultak a munkások. Az elsőre érthetetlen cselekedetnek nagyon egyszerű és érthető magyarázata van: Koncz István alvállalkozó azért hagyott ott csapot-papot, mert az ISOBAU Kft. neki sem fizette ki az elvégzett munkát. A falak azóta is csupaszon meredeznek, a megrendelt ajtók, ablakok pedig ugyancsak kifizetetlenül ott árválkodnak jól elzárva a templom raktárhelyiségeiben.
A túristvándi templomra 25 millió forintot különített el az állami és egyházi finanszírozási keret. Hogy ebből mennyit fizettek ki pontosan, azt nem tudni, mert időközben az alvállalkozó is eltűnt, az ISOBAU elnök-vezérigazgatójának, Merza Péternek a mobiltelefonja pedig Czap József tiszántúli református egyházkerületi főtitkár emlékezete szerint több mint fél éve nem válaszol. Asztalos László azonban mindezek ellenére inkább optimista, mint szomorú. Nagyon örül például annak, hogy az árvíz miatti felújítás során előkerült a templom XV. századi sekrestyéje, amiben négy középkori sírt tártak föl a régészek.
Hasonlóképpen optimista hangulatban találjuk Bakó Lajost, Márokpapi, Csaroda és Beregsurány lelkészét. Különösen a márokpapi templomra büszke, ahova még az Orbán Viktor miniszterelnöki keretéből kapott tízmillió forintból sikerült a XV. és XVII. századi freskókat feltárni a középkori templomocska külső falán. Bakó Lajos örömmel mutatja: szívvirág, indalevél és tulipán van a falakon, ami a reformáció első évtizedeiben jellemezte a magyar templomornamentikát. Ez az öröm persze korántsem feledteti azt a riadalmat, amit a Tisza okozott 2000-ben és 2001-ben Márokpapiban. – A templom tövében folyt el a Tisza – emlékezik vissza a lelkész. – Felnedvesedett a padlózat, a szószék, s ki kellett cserélni az Úr asztalát is. De ezen hál’ istennek már túl vagyunk, sőt még egy ezen a vidéken szokásos tőkés kaput is sikerült a templom előtt építenünk, és bővítettük a templomkertet, vagy ahogyan a középkorban mondták, a cintermet is.
A beregi táj egyik gyöngyszemének számító csarodai templom is Bakó Lajos szolgálati helye. Itt a féltve őrzött freskókat, valamint a templom külső homlokzatát kellett rendbe hozni a víz miatt. Elkészült a zsindely felújítása, és megoldották a vízelvezetést is. Szerencsére a templomot nem érte el teljesen a víz, csak a felszivárgó nedvesség okozta károkat kellett kivédeni, a templomot ugyanis nagyon okosan dombra építették a bölcs elődök. A Tiszahát másik gyöngyszeme, a tákosi templom is jól vészelte a 2001-es nagy árvizet, bár padlózatát és a padokat azért megáztatta a víz. A templomocska szerencséje az volt, hogy a ’70-es nagy árvíz idején a talapzatát fával és betonnal megerősítették, így a magasabban fekvő falrészt, ami paticsból (vessző közé tapasztott sárból) készült, nem érte el a víz. Elérte viszont a sárpadlót, amit újra kellett önteni az árvíz után. A templom nem volt közömbös sem a környékbelieknek, sem azoknak, akik tehettek érte. A Katona Kálmán vezette Magyar Villamos Művek ugyanis közel húszmillióval járult hozzá a rendbetételéhez.
Rácz Róbert, a kisvarsányi és a tiszaszalkai református templom lelkésze felemás érzésekkel beszél az árvízi felújításról. A tiszaszalkai templom felújítása teljesen rendben ment. – Hatvanmillió forintból felújítottuk a tönkrement hajólábat, és teljesen új hajóépületet is tudtunk építeni – mondja. – De a kisvarsányi templom nem volt ilyen szerencsés, hiába kezdődött itt el legelsőként a felújítás, még sincs kész még az épület. Összesen tízmillió forint volt a munkára; Dankó László kisvárdai vállalkozó nyolcvan százalékban el is végezte a munkát, ám a munkadíjnak csak töredéke lett kifizetve. Így a vállalkozó levonult, és teljesen bizonytalan, hogy ki és mikor fogja befejezni az építkezést.
Czap József valami biztatót mégiscsak tud mondani az elkeseredett lelkészeknek és vállalkozóknak. Megtudjuk tőle, hogy szeptember 15-ig a Beregi Útépítő Kkt., ami konzorciumként fővállalkozásban építette újjá a templomokat, új szerződést köt a régi alvállalkozókkal, ezzel azt szeretnék elérni, hogy a még mintegy negyvenmillió forintnyi hátralévő munkát azok a vállalkozók kapják meg, akik az ISOBAU-val kötött megállapodásuk miatt hátrányt szenvedtek. A konzorcium azonban nem vállal felelősséget a már elvégzett, de még ki nem fizetett munkákért, aminek értéke ugyancsak közel jár a negyvenmillió forinthoz. Czap József szerint ezt a pénzt legfeljebb peres úton kaphatják meg az azóta már felszámolás alatt lévő ISOBAU-tól a pórul járt vállalkozók. A templomok viszont talán már ősz végére elkészülnek, és dacolnak tovább az időjárással, a vízzel és a gazdasági élet sosem változó visszásságaival.
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
