A bika, a sárkány meg a banánköztársaság

Brüsszelre rászakadt az utóbbi évek legnagyobb hóesése, ami olyannyira szokatlannak számít, hogy megfelelő hókotrók híján nemigen takarítják az utakat, nem szólva a téli gumik általános hiányáról. A közlekedési dugókat még az Európai Unió központi épülete körüli építkezések is növelik: ha fölliftezik az ember a 15. emeletre, és lenéz a brüsszeli panorámára, másfél tucat darut lát mindenfelé. Építkezik az Európai Néppárt magyar delegációja is. A Fidesz kilenc és az MDF három megfigyelője tavaly májustól ismerkedik a parlamenti munkával – egyelőre még szavazati jog nélkül, de a bizottsági munkából alaposan kivéve a részüket. A júniusi választások és az Európai Parlament júliusi újjáalakulása után jó néhányan (a listák befutó helyein) újrázni fognak – a többiek Budapesten, de immár brüsszeli tapasztalatokkal és kapcsolatokkal felvértezve folytathatják a munkájukat.
A napokban Szájer József delegációvezető a brüszszeli Magyar Házban tartott nagy sikerű előadást az integráció és a nemzeti kohézió kérdéseiről: minden alkalmat meg kíván ugyanis ragadni a képviselőcsoport, hogy az Európában mindinkább terjedő szolidaritáshiányt, a munkaerő-piaci szigorításokat ellensúlyozza. Ahogy közeledünk a bővítés céldátumához, mind feltűnőbbek az euroszkeptikus hangok a nyugati sajtóban is. Elsősorban a lengyelektől tartanak, akik – egyelőre főként illegálisan – máris nagy számban jelen vannak az uniós foglalkoztatásban; s hajlamosak minden csatlakozó országot, így bennünket, magyarokat is velük egy kalap alatt kezelni. Az előző kormányzat alatt ugyan Magyarországnak az uniós tagok többsége megígérte a nyitást, azóta viszont nemcsak a bezárkózás irányába mozdult el az unió, hanem a magyar gazdaság állapota is romlott annyira, hogy a kockázat a belső migrációra nagyobb legyen. Elismerik persze, hogy a magyar munkaerő a legkevésbé mobilak közé tartozik a kontinensen, ám nem használnak a magyar érdekérvényesítésnek az olyan szerencsétlen közjátékok, mint a Medgyessy-féle javaslat a kormányoldal és az ellenzék közös választási listájáról.
A meglepő bejelentést követő napokban az MSZP által delegált brüsszeli megfigyelők valósággal bujdostak a riporterek hada elől: nemcsak a nyilatkozatot tagadták meg, de akadt közöttük olyan is, akinek épp ekkor kellett sürgősen elutaznia. A parlamenterek részéről egyöntetű, elemi elutasítás fogadta a kezdeményezést, amely korlátozza a versenyelvű demokráciát, kiiktatja a választás mozzanatát, ezért a kommunista áldemokráciák gyakorlatára emlékeztet. A néppárti delegáltak ehhez még azt is hozzáteszik: a kínos javaslat miatt Magyarországot majdhogynem besorolták a banánköztársaságok közé, s a meggondolatlan kommunikációs mutatvány immár az ország általános brüsszeli megítélésének is árt. A blamázs annál kínosabb, mert a Magyarországról delegált huszonnégy képviselő konkrét össznemzeti ügyekben eddig is együtt tudott működni: tavaly júniusban összeültek, hogy megbeszéljék a nemzeti lobbizást. Ez a kooperáció pragmatikusan azóta is fennáll – így a spanyolviaszt feltaláló közös listának kizárólag belpolitikai üzenete lehetett.
A magyar néppárti delegáció az európai képviselőcsoport megfigyelőin belül elismerten a legaktívabb társaság, s néhány igazán nagy bravúrt is sikerült már végrehajtaniuk. Surján Lászlóval az élen elérték például, hogy a 2004-es uniós költségvetés a koppenhágai alkuhoz képest százmillió euróval többet fordítson a bővítésre. (Az eredeti javaslat 600 millióról szólt, de ennyi ment át belőle: az Európai Bizottságban már a mindenkori kormánynak kellene átvennie a lobbizás feladatát.) Nagy eredmény az is, hogy a néppárti magyar csapat jóvoltából 2004-től öt éven át a kisebbségvédelem szempontja is szerepel az egyes bizottságok statútumaiban, holott a kormányok többsége eredetileg szerette volna a kisebbségi ügyeket nemzeti szinten tartani. Így viszont uniós hivatkozási alap teremtődött a határon túli magyar kisebbséget érintő kérdésekben is. Ugyanígy kerülhetett be a romániai országjelentésbe a csángónyelvoktatás és az egyházi ingatlanok visszaadásának kérdése. Eredményesen befolyásolták a kishatárforgalommal kapcsolatos szabályozást is a schengeni egyezményhez való csatlakozás után: az Európai Parlament merev, ötven kilométeres ajánlása helyett van esély a rugalmasabbá tételre, ahol ez például etnikailag indokolt; s a diákság is bekerülhet a kedvezményezetti körbe.
A delegációülés leginkább egy stratégiai tanácskozáshoz hasonlít, a közelgő csata előtt. Azzal a különbséggel, hogy a csata itt folyamatos: a brüsszeli heteket strasbourgi hét váltja, az iratokat fémládákba csomagolva kamionok szállítják át a másik helyszínre – az egésznek egyfajta vándorcirkuszjellege van. A megbeszélésen többek között olyan kérdések kerültek szóba, mint hogy hová telepedjen a budapesti Európa-ház információs és sajtóképző központja (konszenzus született arról, hogy a Köztársaság tér vagy a Mérleg utca szimbolikus okokból kizárandó); milyen álláspontra helyezkedjenek a romániai és bulgáriai országjelentés vagy a csecsenek dolgában; vagy hogy mi a teendő az uniós szellemmel ellentétes munkaerő-korlátozási gyakorlat ügyében.
A bizottsági munka erőteljes specializálódást igényel, de a képviselők nem feltétlenül abba a bizottságba kerülnek, amibe szeretnének: bonyolult alku és kvótaszámítási szisztéma befolyásolja a végeredményt. Ilyenkor bizonyos fokú összjátékra is szükség van egy ország más-más frakcióba delegált képviselői között, hogy a nemzeti érdekek érvényesüljenek például az alkotmányozást vagy az új bizottsági struktúrát illetően. A magyar delegáció a csatlakozó országok legnépesebb néppárti csoportjának számít. A magyarok Európai Néppárton belüli erős pozícióját mutatja Orbán Viktor alelnöksége is. A korábban az Európai Konvent néppárti elnökségi tagjaként is dolgozó Szájer József pedig a szlovén Alojz Peterle mellett a csatlakozó országok néppárti delegációinak legtekintélyesebb politikusa.
A tekintély mögött persze összehangolt csapatmunka rejlik, s bár a teljes jogú képviselőknek már saját titkárságuk lesz, a frakciótitkárság (támaszkodva a Schumann Alapítvány jóvoltából brüsszeli „előképzésben” részesült fiatalokra is) sikerrel elvégezte a brüsszeli „honfoglalás” pionírmunkáját. A jövő tehát biztató, még ha sok is a kátyú. A világ első bevásárlóárkádjaként számon tartott St. Hubert-udvarban a mennyezetről egy bika szobra csüng alá, amelyet egy áramvonalas sárkány tart a karmai között. Zeusz annak idején bika képében ragadta el Európát. Kérdés, mire lesz képes a magyar sárkány…