Határértékek

Újat ültetnek a régi tölgy helyébe a baszkföldi Guernicában Guernica. Nem gazdag hagyományai, hanem leginkább Picasso híres festménye révén ismeri a világ e baszkföldi város nevét, amelyre a spanyol polgárháború idején, 1937 áprilisában a német Condor-légió bombázói támadtak rá. A erőfitogtató akció nemcsak a számos polgári áldozat okán váltott ki nemzetközi felháborodást, hanem amiatt a döbbenet miatt is, amelyet a szisztematikus légitámadás idézett elő, hiszen a barbár akció egyben a modern légi hadviselés első „erőpróbája” volt. A bombázást csodálatos módon vészelte át az a tölgyfa, amely akkor már majd hetven éve állt a téren, és amely elődeivel egyetemben az utóbbi fél évezredben a baszk függetlenség szimbólumává vált. A hagyomány szerint az eredetileg itt álló tölgyfa alatt gyűlt össze a viscayai nagytanács, majd 1476-ban itt, a fa alatt tett esküt Ferdinand és Izabella spanyol uralkodópár a viscayaiak kiváltságainak megőrzésére a spanyol korona uralma alatt. A most a téren álló fát még 1860-ban ültették, és sikeresen túlélte a bombatámadást, ám az idén nem tudott megbirkózni a térséget sújtó gombatámadással: a tiszteletre méltó tölgyet betegség támadta meg, minek következtében augusztus elején a városiak kénytelenek voltak az elhalt fát visszanyesni. A baszk függetlenségi vágy azonban nem hal el a fával: helyére – a régi szokásoknak megfelelően – új tölgyfát helyeznek majd, amely a régi fa „édesgyermeke”, és amelyet már több mint harminc éve nevelnek a városban azért, hogy a guernicai tölgyet, ha eljön az idő, azonnal újjal pótolhassák.