Papucsállatkák és amőbák

Bebillentyűzi az ember a számítógépes keresőbe az „amőba” betűsort, s felcsigázva várja, mit dob ki a világháló. Először magát a játékot a maga primitív zsenialitásában – a gép a virtuális kockás papíron úgy húsz másodperc alatt tönkreveri az amatőr játékost. Másodszor is egy játékautomatát varázsol elő (műegyetemi kreáció 2001-ből), de nem ikszekkel meg karikákkal, hanem a Nagy Kék Mester vív meg a Nagy Piros Mesterrel, mi meg ülhetünk karba tett kézzel. A negyedik honlap nemcsak amőbabajnokságot kínál, de az országos aknakereső- versenyről is hírt ad. Van aztán ötödiknek az Amőba Bt. Mosonmagyaróvárról, ami pvc-padlót forgalmaz. A hatodik az Amőba Alapítvány Sepsiszentgyörgyről: 1996-ban hozták létre a Kovászna megyei internetezés fellendítésére. A nyolcadik Amőba babzsákfoteleket ajánl Óbudáról. A kilencedik megint a játékot, de a redukált Tic-Tac-Toe változatban. A tizedik honlap a játék definíciójával is szolgál: kiderül, hogy „az amőba is kétlépcsős küzdelem; mindkét játékosnak száz-száz bábuja van csupán, és ha ezek mind úgy kerültek fel a táblára, hogy közben egyiküknek sem sikerült az ötös malmát összehoznia, akkor egy tologatós versennyel folytatódik a parti”. Nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy a játék eredeti neve gomoko vagy gomoku, hanem azt is, hogy az amőbának létezik potyogós változata is.
Aki jól figyelt, az észlelhette, hogy két helyezettet is kifelejtettem az amőba top tízből. A hetedik találat egy február 22-i internetes hír arról, hogy Amőba néven országos baloldali társaságjátékot (sic!) indít a miniszterelnök, s az e célra létrehozott honlapon március 5-től lehet regisztrálni. A tudósítás szerint a játékot az Alapítvány a Modern Baloldalért találta ki, amelyet Gyurcsány Ferenc kormányfő, Hiller István MSZP-elnök és Lendvai Ildikó frakcióvezető hozott létre. A társasjáték a politikáról szól; a kitalálók szándéka szerint naprakész információkat szolgáltat, feladatokat ad, közösséget teremt és lehetőséget nyújt arra, hogy azonos gondolkodású fiataloknak kreatív ötletei legyenek. Alapfeltételként egy kis baloldali elkötelezettségre és napi félóra szabadidőre van szükség – olvasható a honlapon. Igen, a harmadik találat meg maga a honlap. Címoldaláról kitűnik, hogy noha a játék csak április közepén indul, ám „ha baloldali vagy és fiatal, Gyurcsány Ferenc személyesen vár egy kötetlen találkozásra, sörözésre”. Történetesen csupa egyetemi városban – Debrecenben például a csónakázótónál, az állatkerttel szemben.
Mi tagadás, ilyenkor felderül az ember szíve. Hiszen van-e boldogabb ország, mint az, amelynek kormányfője, sőt a vezető kormánypárt két vezető tisztségviselője egyéb hasznos elfoglaltság híján azzal képes múlatni az időt, hogy kereszteket és karikákat rajzolgasson ráérő diákokkal a krigli tanszékeken? Nyilván minden rendben van amúgy: a gazdák az európai mezőgazdaság mintaparasztjai, az áfát már önszorgalomból 2010-ig előre visszautalták, a Fészekrakó program keretében nincs egyetlen putrisor sem az uniós Magyarországon, a végig gátak közé terelt Tisza mentén pedig nem kell attól tartani, hogy a töltésen átcsap a tej meg a méz.
Mivel ez a vázolt idill messze áll a mindennapjainktól, kénytelen vagyok igazat adni Révész Máriusznak: az MSZP (s ami nagyobb baj: a hatályos miniszterelnök) kormányzás helyett gőzerővel belekezdett a választási kampányba. Ami nem meglepő, ha elgondolkodtak Orbán Viktor félmosollyal kísért kijelentésén az előre hozott választások nem nullához konvergáló esélyén. A gond az, hogy tényleg beviszik a pártpolitikát az iskolák falai közé – sőt most nem órarenddel igyekeznek emészthetőbbé tenni a pártpropagandát, hanem Gyurcsány Ferenc fotójával. (Lévén időnként nekem is vannak tanítványaim az egyetemista korosztályból, elég nehezen tudom elképzelni azt a – mégoly baloldali – fiatalt, aki Gyurcsány-portréval a párnája alatt térne nyugovóra.) Révész Máriusz persze alighanem téved, amikor úgy gondolja, hogy a választói tömegek a fejükhöz kapnak, amikor a négyigenes népszavazást emlegeti, amely kiparancsolta a pártpolitizálást a közintézményekből. A kollektív emlékezet rövidebb, mint gondolná. Az embereknek már az sem tűnt fel, miként tarthat franciaórát egy gimnáziumban az akkor kormányfői beosztású Medgyessy Péter (Magyar Bálint asszisztálásával: nyilván ő törölte szivaccsal a táblát); vagy hogy az óvoda előtt nyuszijelmezben csokitojást osztogató, a pártépítő zseni Zuschlag Jánossal a Terror Háza előtt viccelődő Arató Gergely még mindig az oktatási tárca államtitkára lehet. Révész Máriusz legalább értékelhette volna a fejleményt (talán összefüggésben azzal, hogy Ron Werbert megint Budapesten látták turistáskodni), hogy Gyurcsány nem csupán beviszi az egyetemekre a pártpolitikát, de rögtön ki is viszi azt a diákkocsmákba.
Gyurcsány vidéki amőbaturnéjának győri állomásáról a Népszabadság is beszámolt a minap. A kényes kollégák, akik kórusban pfujoltak Orbán Viktor másodosztályú vonatozása miatt, most ugorják át ezt a részt. Amúgy sokat veszítenek, mert az életkép a legdaliásabb Szabad Nép-es időkre emlékeztet: körülbelül így mehetett Rákosi Mátyás is a hálás nép közé – legalábbis a hiteles pártorgánum szerint. A tudósító épp egy győri diáksörözőben ücsörög tétlen – egyszer csak ismerős arcélre lesz figyelmes. Igen, ő az: a Nagy Piros Mester. „A Lapos-tanszéken nincs szigorlat: sör van, kávé, kóla és kártya. A Lapos-tanszék a győri Széchenyi egyetem hallgatóinak kedvenc kocsmája a Mosoni-Duna árterében. Vizsgán megbukott hallgatók, megcsalt szerelmesek éppúgy megfordulnak itt, mint ricsajos, jókedvű társaságok. Tegnap este viszont Gyurcsány Ferenc tért be a kocsmába. Nem egyedül ment: vitt magával még vagy ötven embert az egyetemen tartott előadásáról, ahol kétkedő és a választási ígéreteket is számon kérő fiatalok véleményével birkózott. (…) Gyurcsány a kocsmába sem pihenni érkezett. (…) A kocsma közepére tett dobogón egy vaslábú bárszékről beszélt, ingujjban és tegeződve. (…) Van, aki kissé gyanakodva (figyeli), nem egészen érti, hova is keveredett, de ott tartja a kíváncsiság. Van persze a vendégek között beavatott meghívott is, csinos lányok programot osztogatnak, feszülő sárga pólójukon Amőba felirattal. (…) Az Amőba internetes csapatjáték. A fiatalok közéleti kérdéseket kapnak, konfliktusokat kell megoldaniuk. (…) Politikai hittérítő munka ez – jegyzi meg félhangosan egy hallgató. Aztán mégis megadja e-mail címét az Amőba szervezőinek.”
És itt a lényeg. Név, cím, elérhetőség. Hogy aki most virtuális konfliktust old meg, később valóságos mozgósítási feladatokat kaphasson. Lendvai Ildikó pedig, aki annak idején nem győzött undorodni a nemzeti petíció aláíróívein, mondván, hogy a Fidesznek semmilyen szándéka nincsen az egész akcióval, mint a támogatói adatbázis kiépítése – most harmadmagával adatbázis-építő alapítványt tesz. Nyilván meggyőzte őket a beszédes grafikon, ami 51 évnél keresztezi egymást: e fölött az MSZP, ez alatt a Fidesz támogatói vannak többségben. Ez a keresztezési pont évről évre följebb csúszik: ha az MSZP (amely meglehetősen befürödni látszik az Újhelyikkel és Zuschlagokkal) nem tesz valamit az utánpótlás érdekében, a politikai párbajtól függetlenül, a természetes halandósági rátát tekintve már akár jövőre is bajba kerülhet. Kérdés, mit szólnak e térítéshez azok a fiatalok, akik tényleg csak amőbázni akartak, viszont nem kívánnak lemenni papucsállatkába.