Régóta megy a küzdelem, hogy csak olyan kórházi osztályokon kezelhessenek rákos betegeket, ahol megfelelőek a személyi és tárgyi feltételek. Ma azonban még túl sok helyen foglalkoznak kemoterápiával – hangsúlyozta Szűcs Miklós, a Sugárterápiás és Onkológiai Szakmai Kollégium elnöke. A kemoterápia a daganatos betegek egyik alapvető kezelési módja, ilyenkor a páciensek hosszabb időn keresztül különböző gyógyszer-kombinációkat kapnak. A kezelés számos kellemetlen mellékhatással, például hajhullással, hányással járhat, és az immunrendszer legyengítése miatt a betegek fogékonyabbá válnak a fertőzésekre.
Akár a gyógyítható betegek halálához is vezethet, ha a kezelést olyan helyen végzik, ahol ehhez nincsenek meg a feltételek. Egy intézményben, ahol évente csak néhány daganatos beteggel találkoznak, nincs kellő gyakorlatuk sem az orvosoknak, sem az ápolóknak. Márpedig sokakat ilyen helyen kezelnek, erre utal az is, hogy a nyilvántartási rendszer szerint Magyarországon szinte nincs olyan kórházi osztály, ahol ne foglalkoztak volna daganatos beteggel.
Szűcs Miklós szerint a páciensek 15–20 százalékát nem megfelelő helyen látják el. Azt azonban nem lehet megbecsülni – szögezte le –, hogy emiatt hányan halhatnak meg idő előtt.
A szakszerű kezelés hiányában sokszor nem a megfelelő időben kapja a páciens a gyógyszeres kezelést, vagy nem azt a kombinációt kapja, amelyre szüksége volna. Előfordul, hogy az elsődleges kezelés során hozzájut ugyan a megfelelő gyógyszer-kombinációhoz, ám azt fél év helyett mondjuk csak két-három hónapig adják neki. A kemoterápia idejének lerövidítését nemcsak a szakmai tapasztalatlanság okozhatja, hanem a spórolás is. Az elsődleges kezelésre nem reagáló vagy a visszaeső betegek is különösen rosszul járhatnak, ha a drága másodlagos kezelés helyett – amely még mindig kecsegtethet gyógyulási esélylyel – már csak olcsóbb, életet meghosszabbító vagy tüneti kezelést kapnak. Mindez azért fordulhat elő, mert az ő szakszerű ellátásuk jóval többe kerül, mint a frissen diagnosztizált betegeké. Arra is akad példa a kellő tapasztalattal nem rendelkező intézményben, hogy nem ismerik fel időben a szövődményeket, és ezek gyógyítására nem a megfelelő gyógyszert (például antibiotikumot) választják. Gondot okoz az is, hogy sok helyen nincs patológus, aki az operáció közben végzett szövettani vizsgálatok alapján meg tudná mondani, hogy mekkora szövetrészt kell még eltávolítani a beteg testéből, hogy ne maradjon rákos sejt, amely később áttéteket képezhet.
Az onkológiai ellátás teammunka, sok szakember szükséges hozzá – fogalmazott Szűcs Miklós. A világ is abba az irányba halad, hogy komplex sebészeti, kemo-, illetve sugárterápiás ellátást nyújtó centrumokat hozzanak létre, ahol teljes körű ellátást nyújtanak a diagnózistól az utógondozásig – hangsúlyozta.
Úgy tűnik, a magyar kormány is változtatásokra szánta el magát, a részleteket a napokban jelentik be. Annyi már a 100 lépés programból is kiderült, hogy a jövőben a nem kijelölt intézmények nem számolhatnák el az egészségbiztosítónak az ilyen speciális beavatkozásokat. Az onkológiai ellátórendszer átszervezése egyébként nagyon régóta napirenden van. A szakemberek minden eddigi kormány számára letették javaslataikat az asztalra, ám a megvalósítás máig várat magára.
Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója már régóta küzd olyan rendszer megvalósulásáért, amelyben csak a kijelölt helyeken, a centrumokban végezhetnének onkológiai ellátást. Szerinte a kulcskérdés az lesz, hogy megfelelő szakmai szempontok szerint jelölik-e ki a centrumokat.
A probléma súlyát jelzi, hogy a fővárosban már megtörtént az intézmények kijelölése, ami nem kis vitát váltott ki szakmai körökben. Máris szóbeszéd tárgya, hogy vajon mindegyik hely rendelkezik-e a magas minőséget garantáló személyi és tárgyi feltételekkel.
Európai standardok több kategóriába sorolják a kezeléseket folytató helyeket – hívta fel a figyelmet Kásler Miklós, aki szerint nekünk is ezt a szempontrendszert kellene átvennünk. Léteznek az úgynevezett regisztrációs helyek, ahol kizárólag a betegek első diagnózisát rögzítik. Ezt követi az osztály, ahol csak néhány, például tüdő- és emlődaganat-fajta kezelése történik. Majd az összes beteget ellátó centrum következik – ilyeneket minden megyében, illetve a fővárosban kellene kijelölni –, s ez lenne a rendszer legszélesebb eleme. Nem feltétlenül szükséges, hogy fizikailag egy helyen legyen a centrumnak minden ellátási feladata. Lehet máshol a sugárterápia és a műtő, az a lényeg, hogy mindez a minőséget garantáló centrumhoz tartozzon – mondta Kásler Miklós. Fontos, hogy legyen egy úgynevezett onko-team, amely a szakmai felelősséget vállalja, követi a beteg útját. Belgiumban például csak annak a betegnek a kezelését fedezi a társadalombiztosító, amelynek az ellátását az onko-team koordinálja. Ezen változások egy része nem pénz-, hanem szervezési kérdés – szögezte le.
Egyetértett a változtatás szükségességével Vasváry Artúrné, a Magyar Rákellenes Liga elnöke is. Mindez azért elengedhetetlen – fogalmazott –, mert Magyarország továbbra is vezető helyet foglal el a rákhalálozási listán. Évente annyi ember hal meg daganatos betegségben, mint Esztergom teljes lakossága – tette hozzá.
A szakemberek mindannyian örvendetesnek tartják, hogy a kormány rászánta magát a változtatásra. Azt azonban hangsúlyozzák, hogy többletforrás nélkül nem várható áttörés. Példaként említették, hogy noha a sugárterápia fejlődik, új központok jöttek létre, és a régi gépeket is sok helyen lecserélték, a fejlődés nem eléggé gyors.
Fontosnak tartják azt is, hogy a magas szakmai színvonalú kemoterápia tárgyi feltételeit is alakítsák ki a centrumokban (legyenek steril szobák, monitorok), és a kezelések finanszírozása kövesse a költségek emelkedését. A daganatos betegek kezelésében jártas, klinikai onkológus szakorvosok számának emelése a jövő alapvető feladata, hiszen nélkülük nem valósulhat meg a korszerű ellátás az új centrumokban sem.
origo.hu
Patrióta: Zelenszkijnek vége? Donald Trump kikényszeríti a békét? - videó
