Vegyes vágott

Ibi, a bibi
Egy férfi maradt talpon a korteskorcsmában a választás első fordulója után: az is nő. Minden sikeres nő mögött pedig egy rakás mosatlan és többliternyi kávé van.
De félre a tréfával, mert Ibolya sem tréfálkozik. Olyan nyolc pontból álló válaszlevelet küldött Viktornak, amilyen egy háború előtt szokásos ultimátum: teljesíthetetlen a címzett számára. „Háborúban nincs erkölcs, versenyben van. Tiszta szívemből kívánom, hogy a Fidesz a következő négy évben induljon el az erkölcsi és politikai megtisztulás útján”, így fejezte be utolsó (?) figyelmeztetését a kemény amazon. Magyarul a jelen állapotában mocskos, szennyes, mosdatlan, tisztátalan a címzett.
És erre Orbán nemhogy megsértődne, hanem fogja magát, és felajánlja a kormányfői posztot egy közös jelöltnek, jelesül Bod Péter Ákosnak. Nem tudom, lehet-e még Canossánál is tovább menni. Lehetett: Orbán Viktor nem tekinti önmagát a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének.
Egy sértett nő honlapját látogatom meg, gondoltam dőrén, de nem így lett. Ám a vértollnokok és a tévé-gitártokok sem tudták elérni, hogy ez a tehetséges, kedves és helyes nő a harmadiknál előbb végezzen saját választókerületében. Azért megmutatták neki, hogy mennyi az annyi.
Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy találkozhattam vele, sőt énekelni is hallottam. Értékes ember. Mielőtt befagyott volna a honlapja szervere a határon innen és túlról érkező kérésekkel, megnéztem a kedvenc verseit. Tanulságos kis séta volt.
Itt van mindjárt egy Lao-dze-vers részlete:
„Manapság… / mérték nélkül vezérkednek / tartózkodás nélkül hatalmaskodnak / ezért elpusztulnak.”
Ennek kicsit ellentmondanak az ismert Babits-sorok:
„Én maradok magam számára börtön / mert én vagyok az alany és a tárgy / jaj én vagyok az ómega s az alfa.”
Márai nem túl magvas Füveskönyvét is kedveli sorsunk asszonya. Itt egy sor az idézetből:
„Aki a hazát szereti, az egy végzetet szeret.”
Íme valami, amiben mélységesen egyetértünk. Már nem várom a válaszra adott válaszra adott választ, mert megjött. Nincs közösség az elvekben, így szól. Ez kemény. Mert egy olyan országban, ahol az illúzió erősebb a valóságnál, már csak bizakodni lehet(ett). Hogy a haza érdeke előbbre való a pártérdeknél. Aztán Ibolya rátett még egy szívlapáttal: a Fidesz eddig még minden megállapodást fölrúgott. Puff neki. Az a négyéves MDF-es terv bizony szép szalámizással fejeződik be (Boross Péter jó tanácsai ellenére), csak a szalámivégen a fémkapocs marad végül, s azon is a Furcsány-cégbirodalom pecsétje lóg majd. Mert hát ugyan kinek használ ez az egész?
„Ha majd minden rabszolganép / Jármát megunva síkra lép…” A magyar nem lenne közte. Akárhogy is szerette volna Alekszandr Ivánovics Petrovics, a barguzini bárd „Több gond is nyuvaszt engemet” című híres vőfélyrigmusában.
Hülyének érzem magam

Numb – U2 (1993)
Ne mozdulj
Ne beszélj időn túl
Ne gondolkozz
Ne aggódj
Minden jól van
Ahogy van

Ne markolj
Ne fogj
Ne sokat remélj
Ne lélegezz
Ne vidd semmire
Vagy bánts búcsú nélkül

Ne ellenőrizz
Csak egyensúlyozz
Ne válaszolj
Ne kérdezz
Ne akarj értelmesnek tűnni

Ne suttogj
Ne beszélj
Ne fuss ha mehetsz is
Ne csalj ne versengj
Ne ess ki a ritmusból

Ne utazz vonaton
Ne egyél
Ne borulj föl autóval
Ne pisilj a csatornába
Ne hajts végre parancsot

Ne tölts ki nyomtatványt
Ne kártalaníts
Ne rettegj
Ne csússz-mássz
Ne érkezz későn
Ne lebzselj a kapunál
Ne hurcolj magaddal
Ne dőlj a kardodba
Csak játssz egy új akkordot
Ha úgy érzed untatnak
Hülyének érzem magam
Hülyének érzem magam
A túl sok az nem elég
Hülyének érzem magam
Ne változtass márkát
Add nekem amid van
Ne hallgasd a zenekart
Ne ásítozz add nekem amit
nem kapok meg
Ne majmolj
Ne változtasd az alakod
Adj még
Igyál még egy szőlőlevet
A túl sok az kevés
Hülyének érzem magam
Hülyének érzem magam
Adj még
Egy darabot magamból, bébi
Hülyének érzem magam
Ne esedezz
Ne tarts féken
Ne béklyózz
Ne nyomj el
Adj még
Ne hajolj meg
Ne fékezz
Hülyének érzem magam
Feküdj, halj meg, szolgálj
Adj még nekem
Ne faragj elméleteket, ne érts, ne sarkíts
Hülyének érzem magam
Kockáztass, táncolj, bocsáss el,
kérj bocsánatot
Add nekem amid van
Add nekem amit nem kaphatok meg
Add nekem amid van
A túl sok az kevés
Ne kémkedj hülyének érzem magam
Ne hazudj
Ne próbálkozz
Célozgass
Akadályozz
Magyarázkodj
Kezdd újra hülyének érzem magam
Hülyének érzem magam
Ne diadalmaskodj
Ne csalogass
Ne csüggj rajtam
Ne szedj rá
Ne parázz be
Ne csípj nyakon
Ne dolgozz
Ne kívánkozz
Ne horgássz
Ne taníts
Ne érj el
Hülyének érzem magam
Ne kérj kölcsön
A túl sok az kevés
Ne törj el semmit hülyének érzem magam
Ne vívj
Ne lopj
Ne menj el
Ne sürgess
Ne próbálkozz
Ne érezz
Adj még
Ne érj hozzám hülyének érzem magam
Ne merülj a vízbe
Ne szenvedj
Ne rímelj
Ne fantáziálj
Ne kelj föl
Ne feküdj le
Hülyének érzem magam
Ne tervezz
Ne kapcsolódj be
Ne védj hülyének érzem magam
Ne várj el semmit
Ne javasolj semmit
Hülyének érzem magam
Te is?
Szóval U2? Nagyon ide kívánkozott ez a szám.
Valaki rájött, hogy nem a megjelenés után kell ellopni a kor Beatlesének dalait, hanem már előtte. Ahogy The Edge – A Karima – (a Kalapos-Sapkás gitáros, aki ritkán énekel, de ezt a „Numb”-ot ő mondja el) írta a banda hivatalos honlapján: Két év munkáját emelte el valaki a dél-franciaországi stúdiónkból. Hihetetlennek tűnt elsőre, de ez történt velünk, míg egy fotózáson vettünk részt. A menedzser azt mondja: Szégyen lenne, ha egy befejezetlen munka rossz kezekbe jut.
Várják már, várják ők is az új ír csodákat. Egyszer valaki csak eladja.
A világ mai legjobb rockzenekara csak a harmadik legjobb ír banda. Az első a Dubliners, a második a Shane McGowen and the Pogues. Mégse került a másik kettő a slágerlistára. Miért? Csak.
Tanács
Szeresd ellenségeidet, elszáll az agyuk tőle.
Sakkozók
Nem jutottam el Boncz Gézu emlékestjére és emléktábla-avatására Szegedre, pedig kaland lett volna Fábry Satyával egy színpadon nyomni, pláne ha ő hívott. Csakhogy én már fél éve lekötöttem a kisbér–ászári (két egybeépült szomszédvár) sakkozókkal egy estet, Bilek nagymester szimultánját követőn. A versenyen első lett Ászár csapata! Természetesen sakktémájú írásaimból olvastam föl. Az unkahúgom is jelen volt a férjével. Döbbenetemre az egyik hölgy, aki értünk jött, felállt, és fejből elmondta egy, a három fáról szóló mesémet. Na ezt hívják sikernek.
A fog
Egy nap a Magyal Erdő nevű lélekgyógyászati rendelőben egy eddig ritkán látott arcot pillantottam meg egy ablakmélyedésnek dőlve. A foglalkozására nézve ácsművész volt, a feje meg olyan, mint egy tégla, amit sokat súroltak. Csak a szeme pislákolt még. Fáj a fogam, mondta a mellettem ülő asztalosművésznek. Antibiotikum kéne rá, mondta egy vízvezetékszerelő-művész. Pálinka, mondta egy lakatosművész. Milyet kér, bátyám?, mondtam. Hogyhogy milyet? Hát szilvát. Nóci, akinek az újabban belügyminisztériumi feladatokat ellátó amerikai nagykövetségen azt írták a beutazási kérelmére (a nagynénjét ment volna ápolni), hogy „nem elég erős a kötődése a hazájához”, már hozta is az italt. Ez az amcsi megjegyzés majdnem olyan jó, mint „a kiutazása közérdeket sért” volt. Ha az ember ilyen választ kapott volt a belügyből, öt évig nem volt gondja, hogy hova utazzon. Hanem mire Nóci kihozta a pálcsit, az ácsművész mosolyogva előhúzta a zsebkendőjéből a fogat. Egy csavarás volt az egész. Azért ez a bátyámozás nem biztos, hogy jó, mondta, miután öblögetett egy kicsit a szilvóriummal. Mikor született? Negyvenkilencben, mondtam. Na lássa, én meg ötvennégyben. Az jó évjárat volt, feleltem, és egy csomó író meg költő jutott az eszembe. Úgy éreztem magam, mint egy „second second assistant director”, vagyis mint egy film segédrendezője másodasszisztensének a másodasszisztense.
A nemzeti gyűlölet napja
Augusztus 31-re kéne tenni. Az egész országban ezen a napon mindenki szidalmazhatna mindenkit. A szomszédait, a rokonait, a családját; a gonosz hivatalnokokat, a rút pincéreket, a sunnyogó rendőröket, mindenféle óraleolvasókat – mindenkit. A stresszt egyszer ki kell engedni. Amúgy egész évben gyűlölnénk bárkit, aki szembejön. Ha nem, akkor rövidesen a szentek, de legalábbis a boldogok közt találnánk magunkat. Nem lenne annyi űzött, depressziós, félős, nyugtalan lélek. Nem kéne annyi pénzt gyógyszerre költeni, hogy megóvjon bennünket attól, hogy a vonat elé feküdjünk.
Árvíz húsvétkor
Ritkán, de összejön. Az idén nagyon összejött. Hanem Krisztus feltámadásában egy icipicit a mi halhatatlanságunk is benne van. A követ nem azért fordították el az ajtóból – írta a legnagyobb ausztrál író, Peter Marshall –, hogy Krisztus kijöhessen, hanem hogy a tanítványok bemehessenek. Szent Ágoston mondja: „… szombaton virrasszatok, olvassátok az írásokat és a zsoltárokat, imádkozzatok és könyörögjetek a bűnösökért, várjátok és reméljétek Urunk Jézus feltámadását a szombatot követő éjszaka három órájáig.”
Ezúttal a nagyhét tovább is eltarthat, már a virrasztást illetően. Támadjatok föl ti is, mert most megmutathatjátok, ki a legény s a lány a gáton!