Van egy kis közösség Dunakeszin, amelyik úgy gondolja: a bűnözőknek is esélyt kell adni arra, hogy új életet kezdjenek, és ha lehet, jóvátegyék azt, amit elkövettek. Vallják, hogy a hit, a családi közösség és a szeretet képes arra, amire a jog nem vagy csak igen ritkán: megváltoztatni az életüket, és rávenni őket arra, hogy szembenézzenek önmagukkal.
Huszonegy évvel ezelőtt néhány keresztyén ember olyan, intézetben nevelkedett, drogos, alkoholista vagy börtönből szabadult fiatalokkal töltötte együtt a karácsony estét, akiknek nem volt hová menniük, és többnyire az utcán, aluljárókban éltek. Néhány baráti család hosszabb-rövidebb időre befogadta őket, de végleges megoldást kellett találniuk a számukra. Ekkor született meg az Élő Reménység Alapítvány.
Tizenhét évvel ezelőtt közösen megvásároltak egy félkész házat, ahová egy háromgyerekes keresztyén házaspár és néhány talajt vesztett fiatal költözött. Ők lettek a pszichiátriai rehabilitációs intézet munkatársai, illetve gondozottjai. Hónapokon keresztül építették, alakították új otthonukat, ahol ma már tíz új családtagnak, azaz börtönviselt fiatalnak van helye. Többnyire rablásért, lopásért, egyéb erőszakos bűncselekményekért ítélték el őket.
Szabó Józseffel, az intézmény vezetőjével és munkatársaival még a rácsok mögött, a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió programjain ismerkedtek meg mindannyian. A házba költözést hosszú előkészítés előzi meg, és csak akkor lehet szó róla, ha a fiatal maga dönt úgy, valóban új életet szeretne kezdeni. A hit azonban nem feltétel, hanem óriási lehetőség – magyarázta Szabó. A szabályok szigorúak: az első néhány hónap lelkigyakorlatokkal, beszélgetésekkel, ház körüli munkával telik. Minden érkezőt megillet a bizalom, amit azonban el is lehet veszíteni. A munka rendkívül fontos eleme a rehabilitációnak, kezdetben hajókat, evezőket készítettek és javítottak a ház alagsorában lévő asztalosműhelyben, majd kertek építését vállalták, később virágtermesztésbe fogtak; nemrégiben az önkormányzat egyik romos házát bontották le.
Néhány hónapos ottléttel a fiatal megerősödik annyira, hogy képes legyen a külvilágban is munkát vállalni, amiből esetleges adósságait törleszti, hozzájárul a fenntartásához, illetve félre is tesz. Fontosnak tartják, hogy pártfogoltjaik az önkéntes munka örömét és fontosságát is megismerjék; a Dunakeszi városi önkormányzat támogatásával rendszeresen raktározzák, szortírozzák és szállítják a Franciaországból érkezett adományokat a nehéz helyzetben lévő családoknak. Hangsúlyos szerepet tölt be az életükben a szervezet háttértámogatója, a Dunakeszi Keresztyén Testvéri Gyülekezet, amelynek istentiszteletein, ima- és bibliaóráin rendszeresen részt vesznek. A fiatalokat pedig arra biztatják, hogy tanuljanak. Van, aki szakmát, de akad olyan is, aki diplomát szerzett, míg ott lakott.
Szabó József úgy véli: legfontosabb, hogy a fiatal maga akarja a változást, és higgyen abban, hogy erőfeszítések árán és Isten segítségével képes megváltoztatni az életét. Kérdések, bizonytalanságok mindig vannak – folytatta –, de erre való a család, hogy átbeszéljék, megoldják a gondokat.
A fiatalok egy-öt évet töltenek a házban, és szinte bizonyos, hogy később elbizonytalanodnak vagy megbotlanak, de mindig újra elindulnak. Ilyenkor visszatérhetnek, hogy feltöltekezzenek és megerősödjenek, de azok között, akik hosszú időt töltöttek velük, alig három-öt százalékos a visszaesés. Azoknál, akik nem vesznek részt ilyen programban, a Btk. kategóriái szerint 56 százalékos ez az arány.
Egy volt lakójuk, Zoli, hat évig élt a házban, és ennek az időnek a kétszeresét töltötte zárt intézetben, börtönben. Már felnőttként vett részt egy börtönmissziós foglalkozáson, és kapott erőt ahhoz, hogy változtasson az életén. Munkája, felesége és négy gyermeke van az ország egy másik csücskében. Azt tervezi, maga is hasonló közösséget alapít, hogy segítsen azokon, akik úgy érzik, semmilyen kapaszkodójuk nincs már.
Manfred Weber és Brüsszel fizeti Magyar Péter országjárását