Felhívás a rászorulókért. Segítsünk egy tál étellel elnevezéssel indított akciót a Menhely Alapítvány és a pécsi dohánygyár. Utóbbi támogatásával egy éven keresztül naponta 150 ember jut meleg ételhez a fővárosi, Kürt utcai melegedőben. Reményeik szerint felhívásukhoz az ország több olyan cége is csatlakozik, amely egyetért abban, hogy a gazdasági szereplők nem bújhatnak ki a társadalmi felelősségvállalás alól. A Kürt utcában eddig elég volt napi százötven adag étel, újabban azonban jegyeket osztanak, hogy elkerüljék a tömegjeleneteket.
Oslóban negyvennégy, Dublinban egészen pontosan száztíz hajléktalan él. Budapesten ezerötszáz fedél nélkülit számoltak össze idén az önkéntesek, országszerte pedig 25-30 ezerre teszik a számukat. Nem véletlen ez a különbség, Norvégiában például 2000-ben elkezdtek egy programot, és azt mostanra végre is hajtották. Magyarországon is készültek hasonló tervezetek, de a politikusok forráshiányra hivatkozva mindannyiszor már az indulásukkor ellehetetlenítették őket, ezért a fedél nélküliek száma nemhogy csökkent volna, hanem tovább nőtt. A segítő szervezetek jelenleg főként a tűzoltással foglalkoznak, azzal, hogy életben tartsák az utcára kerülőket, azaz ételt, fedelet, ruhát nyújtsanak nekik. Megelőzésre azonban vajmi kevés eszközük és mozgásterük van – hangzott el a Menhely Alapítvány tegnapi kerekasztal-beszélgetésén Budapesten.
A rendszerváltás óta a magyar szociálpolitika nem volt képes felkészülni a tömeges munkanélküliségre, a hajléktalanságra, és a jelenlegi szabályozások révén valóságos háborút kezdett a szegények ellen – közölte Ladányi János szociológus. Mostanra az ország anyagi, morális tartaléka kimerült, a helyzet roszszabbá vált, mint húsz évvel ezelőtt volt. Akkoriban a Déli pályaudvarnál és a Blaha Lujza téren élő hajléktalanoknak a környékbeliek ételt és italt vittek, ma azonban a mindennapjaink részévé vált a nyomor látványa. Valóságos hajléktalandinasztiák keletkeztek, az utcán ragadtak gyerekei, sőt az unokái is a mélyszegénységben rekedtek – fűzte hozzá.
Albert Fruzsina szociológus szerint míg korábban jellemzően férfiak éltek az utcán, most egyre több a kilakoltatott nő és gyerek is, pedig az államnak sokkal olcsóbb lenne megtartani őket a lakásukban, mint hajléktalanként ellátni őket. Legalább másfél millió embert fenyeget a mélyszegénység, a hajléktalanság réme, hiszen csak az elmúlt öt hónapban harmincezren veszítették el a munkájukat, és nem tudni, a következő időszakban hányan járnak hasonlóképpen.
A helyzet súlyosságára jellemző, hogy csak a Menhely Alapítványnál hetente harminc új rászoruló jelentkezik, és egyre gyakrabban térnek be hozzájuk kisgyerekes családok vagy idős emberek, akik ugyan nem az utcán élnek, de a napi meleg ételre már nem telik nekik – vette át a szót Győri Péter, az alapítvány elnöke. Többségük eddig csak újságban olvasott a hajléktalanellátó szervezetekről, most pedig egyik pillanatról a másikra tőlük kényszerül segítséget kérni. Sokan vidékről érkeznek, ahol a helyzet tán még a budapestinél is rosszabb, a szociális intézmények s a szakemberek egyaránt hiányoznak. Pedig a megoldás nem pénzkérdés, hiszen – ésszerű intézkedésekkel – Európában csaknem mindenütt sikerült jobbítani a helyzetet. A lehetséges megoldási javaslatok között szerepel – akár uniós források felhasználásával – az önkormányzati lakások számának növelése, illetve a korszerű adósságkezelő programok bevezetése. Ennek egyik eleme lenne, hogy a nagy tartozások egy részét jelzálog ellenében átvállalná az állam, illetve hogy a kilakoltatásokat nehezítő szabályozást alkossanak.
Győri Péter szerint Magyarországon sokkal könnyebb hajléktalanná válni, mint Európa más országaiban, ahol a munkanélkülivé lett embernek először lakhatási támogatást nyújtanak, majd utána segítenek neki állást keresni. A résztvevők hangsúlyozták: a társadalom szétszakadt, és egyre kevésbé figyelünk egymásra. Pedig Magyarországnak elemi érdeke, hogy megelőzze a mélyszegénységet, a hajléktalanná válást, és segítsen a bajbajutottakon.