Elérte a krízis az állattartókat is

Az elveszített lakásuk, kifizethetetlen számláik miatt az utóbbi időben már olyanok is kénytelenek megválni kutyáiktól, akiknek fél évvel ezelőtt ez meg sem fordult a fejükben. Budapesten és vidéken egyaránt rosszabbodik a helyzet. A közismerten nehéz körülmények között működő menhelyeken két-három hónapos a várakozási lista, miközben egyre több az utcára kergetett kutya.

El tudják képzelni milyen az, amikor az egyetlen hozzátartozójától, társától, esetünkben a kutyájától kell megválnia egy idős embernek? És azt, amikor egy család úgy dönt, hogy menhelyre adja a gyerek játszótársát? Ilyen és hasonló helyzetekkel szembesülnek az utóbbi időben az állatmenhelyeken. A Noé Állatotthonban mostanában megkétszereződött a bejelentések száma, naponta huszonöt-harmincan jelzik: gyökeresen megváltozott a helyzetük, kénytelenek megválni a kedvencüktől. Az adományozók száma megcsappant, a felajánlott összegek is kisebbek, olyannyira, hogy idén körülbelül negyven százalékkal jut kevesebb az állatok ellátására – mesélte lapunknak Bélafalvy Krisztina, a Noé Állatotthon önkéntese. Hetente csak orvosra és gyógyszerekre három-ötszázezer forint megy el, a pénzt pedig egyre nehezebb összegyűjteni. Ráadásul a civil szervezetek fő gazdálkodási forrása a személyi jövedelemadó egy százalékából adódik össze. Most azonban a döntéshozók egyre gyakrabban hangoztatják, hogy eltörlik az utána járó kedvezményeket.
Tipikus történet, hogy drasztikusan megemelkedett devizaalapú törlesztőrészletek miatt a lakáshitelből építkező család egyik napról a másikra elveszíti, vagy kénytelen eladni a házát. Épp anynyi pénze marad, hogy egy kis lakást megvegyen valahol, de oda semmiképp sem viheti az elúszott ház őrzésére befogadott nagy testű kutyáját. Van olyan jelentkező is, akinek egyszerre három állatról kell lemondania, mert költözni kénytelen, vagy olyan, aki elveszítette a munkáját, és éppen csak a túlélésre futja. A jelentkezők másik része idős, nyugdíjas ember. Gyakran elsírják magukat a telefonban: csak gyűlnek a számlák, nem bírják kifizetni őket, ennivalóra sem telik, mihez kezdjenek? Ilyen esetben csak várólistára vehetik az állatokat, hiszen míg hetente 3-500 kutyát akarnak beadni, legfeljebb három-négyet tudnak örökbe adni – fűzte hozzá Bélafalvy Krisztina.
Szekszárdon sem jobb a helyzet, Fiáth Szilvia, a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány vezetője szerint hetente 8-10 könyörgő, vagy éppen követelőző telefonhívást kapnak azoktól, akik meg akarnak szabadulni a kutyájuktól. Ugyanennyit gyűjtenek össze az utcákról is, közöttük egyre több a láthatóan jól szocializált, azaz kidobott eb, miközben új gazdához hetente négy-öt kutya kerül. Fiáth emlékeztetett arra, hogy ötödik esztendeje szabadságvesztéssel büntethetik azt, aki bántalmazza vagy elűzi állatát. Úgy vélte, sürgős lenne megoldani a kutyák és a macskák tömeges ivartalanítását és csipezését, hogy a felelőtlen gazdák százszor meggondolják, kidobják-e őket. Magyarországon több százezer kóbor eb él, nemrégiben nálunk is elkezdődött egy egész éven át tartó örökbefogadási kampány, amely 2006-ban az Egyesült Államokból indult, s eddig kilenc ország csatlakozott hozzá.