„Láttalak messziről, csinike vagy, jól áll neked a doberman.” Ez az első mondat, amit meghallunk a Syma-csarnokhoz érve szombat délelőtt, úgyhogy azt hisszük, eltévedtünk, mert mi a Magyar Szocialista Párt kampánynyitó rendezvényére jöttünk. De frissen mosott malamutok, dauerolt pudlik, agresszív tekintetű mopszok érkeznek a doberman mellé, gazdáiknál póráz és rács. Kezdjük azt hinni, hogy Gyurcsány Ferenc kóbor kutyás víziójának főpróbáját tartják majd meg az MSZP-sek, de nem: kutyakiállítás is volt a rendezvényközpontban. És valóban. A Dózsa György úti bejáratnál egy spánieles úr megjegyzi, hogy „itt csak a kommunisták mehetnek be, nekünk hátul kell”. Alig egy perccel később elővesszük a fényképezőgépet, már halljuk is: „Ki engedte meg, hogy fényképezzen?” Ismerve a szocialisták kameraérzékenységét, tudjuk: jó helyen járunk.
„Busszal tetszett jönni?”
Aztán jöttek páran, akikről ugyan nem tudjuk, hogy törődtek-e az útiköltség-elszámolásukkal, de egy biztos: sorra gurulnak be a különjáratok, rajtuk pedig felirat jelzi, honnan is jött a csapat. Miközben ők a felkínált forró teát fogyasztják, egy idős hölgynek nem tetszik a karszalagos beléptetési rendszer, pokolba kívánja azokat, akik „kitalálták ezt az egészet”. „Busszal tetszett jönni?” – szegezi neki a kérdést egy aktivista. A renitenskedni próbáló szimpatizáns megnyugszik, engedelmesen felteteti csuklójára a piros szalagot. Bent kígyózó sorok és fémdetektorok fogadnak: utóbbit annyira komolyan veszik, hogy még Varga Zoltán önkormányzati miniszternek is ki kell pakolnia a zsebeit. Nem szívesen teszi, de azért aláveti magát az intézkedésnek.
Épp a zsebmustra miatt telnek a teremben lassan a széksorok, pedig nem nagy, egy fél kézilabdapályányi térről beszélünk. A hangulatot mi sem jellemzi jobban, mint hogy Norah Jones puha és unalmas dzsessze szól, nem az Amúri partizánok dala. A leválasztás egyébként a szocialisták EP-kampányzárójával ellentétben már nem fekete, hanem kék lepellel történt. Két ötletünk is van, miért: az egyik az, hogy rossz emléke van ennek a megoldásnak, amióta a nemzetvédelmi egyetemen is megpróbálták bevetni, a másik pedig az, hogy harmonizáljon a helyszínen osztogatott háromféle MSZP-transzparens közül azzal, amelyiken nem Mesterházy Attila neve vagy monogramja áll, hanem az EU zászlaja. Valószínű, ez a verzió járhatott Szigetvári Viktorék fejében is, ugyanis az Igen-dalra hajazó „új” kampánydal szövegében is fontos szerepe van az öreg kontinensnek.„Ó...ó Európa balra áll” . A dal szövegét amúgy – biztos, ami biztos alapon – kinyomtatták, és tettek belőle minden székre egy példányt. Ennek ellenére nem énekelte senki.
Gyurcsány, Horn, Bajnai
Az érkező politikusokat persze komoly taps fogadta. A szerényen besétáló Botka Lászlónak úgy örültek például, mintha mindenkinek hozott volna valamit a zanzibári vámmentes boltból, Gyurcsány Ferencet szabályos tapsvihar fogadja, sőt kap egy spontán „húzzunk bele” kórust és persze simogatást, csókokat. Igaz, kicsit pikánsra sikerült az a jelenet, amikor az országgyűlési képviselő üdvözlésekor magasba emelték a rajongók a tábláikat – Mesterházy Attila nevével és monogramjával ugye. Bajnai Gordon megtapsolását szinte oktrojálják a szervezők, rendre mutatják a kivetítőn, ő is feláll, meg is fordul, meg is vastapsolják, de Kovács László csak egyszer említi meg Horn Gyula nevét, és máris csak a bronzérem jut a válság(kezelő)-kormány fejének.
Közben eszünkbe jut, hogy a kiszivárgott Mesterházy-program szerint lesz ingyenebéd – igaz, csak az iskolában -, mert meglátjuk a pogácsát, az aprósüteményeket. Kicsit később már el is tűnnek. Van, aki kettesével viszi fel a lelátóra, de később, hazafelé menet olyan szimpatizánssal is találkoztunk, aki a „Nemzeti modernizáció, összetartó közösség” címet viselő kormányprogramfüzethez szorítja hozzá az elemózsiát. Szűcs Erikával egyébként nem találkoztunk. Az üdítő amúgy a rendezvény végéig kitartott, ellenkező esetben aligha szolgálhatta volna fel őket ismerőseinek Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke – tálcául használva egy MSZP-táblát.
Aztán se Himnusz, se Internacionálé, beszélni kezd Lendvai Ildikó. A pártelnök, ahogy később Kovács László is, Orbán Viktor állítólagos egypártrendszerétől retteg, ami pont az ő múltjukkal kicsit furcsa. Beszédeik amúgy nagyjából egy pályán mozogtak, bátorították a baloldalt, Lendvai szájára vettea nyuszimentalitást, elcsodálkoztak azon, hogy a legnagyobb ellenzéki párt háborús dúlásról beszél. Ezt ellensúlyozandó felsorolták kormányzásuk nyolc év alatt elért eredményeit: aki olvasott már cikket Gréczy Zsolt tollából, tudja, melyek ezek, igaz, több internet-előfizetésről egyikük sem beszélt. Gráf József – némileg talán a Fideszt koppintva – a pálinkakártyát húzta elő, Szepesi György, Bárándy Péter, Huszár Tibor és Székhelyi József pedig videoüzenetben fejtették ki, miért kell az MSZP mellett szavazni. Szepesi 1990-es párttagkönyvét villantotta meg, Huszár Tibor pedig azt mondta a kamerába, hogy a szociáldemokrata nem fél.
Ugráló Mesterházy
Majd bevonult Mesterházy is. Bokszolók szoktak így masírozni, mielőtt ringbe lépnek – jutott eszünkbe, és valóban: a jelölt ugrált is a kézfogások és a puszik között. Beszédét sem egy helyben állva mondta el, tévéprédikátor módjára járt fel és alá. A rendszerváltás álmainak a szabadságot, a demokráciát és a jólétet nevezte, ezeket akarja megóvni, illetve elhozni, méghozzá úgy, hogy közben három válságot is legyőz. A gazdaságit, a politikait és a demokratikusat. Méghozzá egy olyan programmal, amelyben a következőket ígéri: először is nemzeti modernizációt az élet minden területén, aztán elegendő munkahelyet, adócsökkentést(!), ingyenes nyelvtanulást a 35 év felettiek számára, 4-szer, 5-ször több pénzt a kutatásfejlesztésre, 5 éves felzárkóztatási programot az egészségügyi dolgozóknak. „Így van”, „ez kell”, „az az” – hallatszottak a kósza tapsok, a megjegyzések, mi azonban elgondolkodtunk inkább. Ez a program ugyanis a Medgyessy-kormány választási programjának a másolata, az egykori D–209-es ügynököt azonban nem találtuk a Syma-csarnokban. Igaz, nem is kerestük.
Úgyhogy inkább afelől érdeklődtünk a szimpatizánsok között, hogy ha ezt a programot ígéri a szocialista párt, akkor miért volt szükség megszorításokra. Nemtől, életkortól és lelkesültségtől függetlenül állították az MNO-nak, hogy igen, a program megvalósítható. A miért kérdésre is egybehangzó, ám dodonai választ kapunk: hát a megszorítások miatt. Inkább Teleki László romaügyi megbízottat kérdeztük arról a kiszivárgott szocialista programtervezetről, amelyben az olvasható, hogy „támogatjuk az ombudsmanok javaslatát, készüljön statisztikai adatgyűjtés a bűnelkövetők származásáról”. Teleki közölte velünk, az „MSZP jelezte programjában, hogy Kállai Ernő és Joóri András ombudsman urak azt a felvetését esetlegesen támogatná, amellyel az etnikai bűnözőkről tartana nyilvántartást, tehát szó sincs arról, hogy a Magyar Szocialista Párt önálló gondolkodásban volna”. Jelezzük, hogy erről szombaton nem beszélt Mesterházy. Teleki javasolja, hogy ezt beszéljük meg a miniszterelnök-jelölttel, hozzáteszi ugyanakkor, hogy folyamatosan egyeztetnek a kampányban is a romaintegrációs témákról. Utalunk egy korábban napvilágot látott javaslatra, amely arról szól, hogy az MSZP hogy tudná megtartani roma, illetve rasszista szavazóit. Teleki felhívja figyelmünket, hogy ezt ő nem jegyezte ellen, és munkaanyagnak nevezte a jegyzéket.
Wiener György a zebrán
Aztán se Szózat, se Internacionálé, véget ér a kampánynyitó. Már a ruhatárban állunk, mikor meghalljuk a következő mondatot egy idősebb úrtól: na, ez a beszéd nekem elég volt egy hétig. Hogy ezt dicséretnek vagy bírálatnak szánja, nem tudjuk. Mindenesetre sokatmondó, hogy egy szomorú arcú aktivista jön velünk szemben, kezében hatalmas kupac használatlan MSZP-transzparens. Jönnek a buszok is, távoznak a kutyások is. Wiener György képviselő pedig a zebrára lépve megjegyzi: szerintem voltak itt jobbikos megfigyelők is.
„Látod már, hogy nem vagy egymagad?” – jut eszünkbe a felújított kampánydal, és távozunk mi is.
