A júniusi napsütésben meglehetősen ellentmondásosnak tetszett a drámai hangulatú Egmont-nyitány a Vértanúk terén, ahol mintegy kétszázan gondolták úgy, hogy többek között Gyurcsány Ferenc és Hiller István szónoklatának meghallgatásával emlékeznek meg Nagy Imréről. A mártír miniszterelnök szobránál kifejezetten juniálisokra illő hangulat uralkodott – erről a házigazda, Vágó István kvízmester és demokrata gondoskodott: a nemzeti konzultáció kérdéseit parodizálgatta a felszólalók között. Az így gerjesztett jókedvvel és a tapssal persze szöges ellentétben álltak a beszédek. Mécs Imre egykori szabad demokrata és szocialista képviselő is arról beszélt, hogy nehéz most magyarnak lenni, és hogy együtt kell majd az országot megmenteni, mint 1989-ben.
Milyen lesz a bal, ha...
Gyurcsány Ferenc az önpusztító és erkölcstelen mítoszoknak, a Horthy-kultusznak és a Kádár-nosztalgiának üzent hadat, de nem akárhogy. A baloldalnak még ezt a részét is felszólította, hogy számoljon le ötvenhat hóhérának mentegetésével, különben pontosan olyan lesz, mint a megbicsaklott jobboldal. Majd az egykori KISZ-titkár Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén elmondott beszédére célozva egy új koporsó ácsolásával vádolta meg a miniszterelnököt, hozzáfűzve, hogy a remény embere mára a pusztítás embere lett. A múzeumot mondjuk nem sikerült eltalálni (Gyurcsány a Népművészeti Múzeum lépcsőjéről beszélt, miközben az újratemetés a Szépművészeti előtt, a Hősök terén zajlott), de utána ritka harcias gesztusokkal kísért retorikai olajfaültetésbe kezdett. Közölte, hogy pártja ugyan a demokratikus parlamenti erők közül a legkisebb, de szerinte sem az MSZP, sem az LMP nem előrébb való náluk, és az összefogásnál: aki nem így gondolja, az Orbán szekerét tolja. Pedig Gyurcsány Ferenc szerint alkotmányozó többség kell a demokratáknak két év múlva.
Versek és súlyos Vágó, valamint még súlyosabb szavakkal operáló beszédek (Márton László író szerint a Fidesz az egész országban helyreállítaná a '44 előtti állapotokat – ezért szerencsés Márai, hogy fejbe lőtte magát, és nem látja, hogy mi folyik itt – után tudtuk meg, mit szól ehhez egy MSZP-s. A Gyurcsány-Hiller tandem másik párja szólt ugyanis a pártot elhagyó nyugatos renegát után. Nagy Imre határozott hangú méltatásánál csak akkor volt elszántabb, amikor közölte: azok, akiknek olyan gondolataik vannak, hogy elvinnék a Kossuth tér szomszédságából a mártír miniszterelnök szobrát, inkább felejtsék el, mert ők megvédik majd. A történelmi párhuzamok után jöttek az aktuálpolitikai mondatok: kivégezték a harmadik köztársaságot, és ezért mindenkivel össze kell fogni, aki demokrata, hogy felépülhessen a negyedik. Hiller szerint erre azért van szükség, mert akkor két év múlva olyanok is eljönnek a Vértanúk terére, akik ma még félnek, ugyanis szerinte sokan vannak ilyenek.
Olaj!
Olyan demokraták is voltak azonban, akik vagy a meleg elől, vagy az ismétlődő szófordulatoktól a Nádor utcai légkondicionált élelmiszerboltba menekültek, hogy onnan akciós olívaolajjal jöjjenek ki. Ebből is látszik, hogy alakul már az olajfa. Meg abból is, hogy felszólalt a Magyar Szolidaritás Mozgalom ifjúsági tagozatának elnöke, Tanos Áron is. Ő azzal vétette észre magát, hogy a korábban ellőtt kliséket (Orbán Viktor ma már nem ugyanaz, mint '89-ben, és ő is koporsót ácsol) Molnár Csabát idéző vehemenciával ordította a napfürdőző demokraták arcába. Végül Iványi Gábor sokkal higgadtabban sorolta fel, hogy miért nem kell a mai hatalomnak Nagy Imre.
Záróakkordként Vágó István kétszer is mondta: „végül jöjjön a himnusz”. Mögöttem egy hölgy kétszer is kijavította, hogy a Szózat, de nem, Vágónak volt igaza: ugyanis búcsúzóul tényleg a himnuszt játszották be a szervező demokraták. Az Európai Unióét.
