Az új Btk. sikere a végrehajtáson múlik

A büntetés-végrehajtás szabályait is feltétlenül ki kell dolgozni ahhoz, hogy a készülő új büntető törvénykönyv majdan sikeres legyen.

– Ön az új Btk. tervezetéről szólva egy előadásában nemrégiben Montesquieu-t idézve a büntetés-végrehajtás fontosságát hangsúlyozta.
– Valóban. A XIX. századi filozófus azt mondta: amikor elmegy valamely országba, nem azt vizsgálja, jók-e a törvények, hanem azt, hogy végrehajtják-e a meglévőket, mert jó törvények mindenütt akadnak. Mindannyian tudjuk, önmagában a jó törvény nem elég. A készülő új Btk. majdani végrehajtásának feltételeit hamarosan ki kell dolgozni, meg kell teremteni. Ennek elmulasztása azzal a következménnyel járna, hogy a bíróság ítéletét – adott esetben – nem lehetne úgy végrehajtani, ahogyan a törvény előírja vagy a jogalkotók megálmodták. Sokat árthatna a jogállamiságnak, ha az ítélet csak jogi fikció maradna.

– Szinte általános az a szakmai álláspont, hogy nem kell mindent szabadságvesztéssel büntetni: alternatív szankciók is elképzelhetők. A törvényjavaslat szerint – a most is létező közérdekű munka mellett – ilyen lenne például a jóvátételi munka.
– Amikor a bíróság a vádlott bűnösségét megállapítja, jelenleg többnyire szabadságvesztést, pénzbüntetést vagy közérdekű munkát szab ki. A tervezett jóvátételi munka azt jelentené, hogy az enyhébb megítélésű cselekményt elkövető személy egy ideig ingyenesen dolgozna állami vagy önkormányzati intézményben, iskolában, kórházban, közhasznú civil szervezetnél vagy egyháznál. Ily módon kártalanítaná a közösséget. A bíróság egy év elteltével ellenőrizné a teljesítményt, s ha azt tapasztalná, hogy az érintett nem tett eleget az önként vállalt jóvátételnek, utóbb büntetést szabna ki. A jóvátételi munkát sikeresen teljesítő személy nem számítana büntetett előéletűnek.

A teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatják.