Az 1989-es rendszerváltás óta nem látott intenzitással vette kezdetét 2012 a politikai életben. Az ellenzéki erők abban bíztak, hogy a nemzetközi intézmények és piacok támadásával összhangban sikerül jelentősen meggyengíteni, vagy akár megbuktatni az Orbán-kormányt. Január elején a forint árfolyama az euróval szemben 310 forint fölé emelkedett, az ország csődkockázati megítélése nagyon leromlott, miközben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárások indításával fenyegette meg hazánkat.
A 2011-ben elfogadott alaptörvény január elsején lépett hatályba; a kabinet úgy döntött, hogy ennek kapcsán ünnepséget rendez január 2-án az Operaházban. A parlamenti ellenzéki pártok – a Jobbik kivételével – ekkor összeálltak és közösen hívták a híveiket az Andrássy útra. A korábbi évekhez hasonlóan ismételten szem- és fültanúja lehettem az eseményeknek, s kíváncsian vártam, vajon a hideg ellenére hány embert is képesek az ellenzéki erők az utcára szólítani.
Egymással is vitáztak
Természetesen a későbbi híradásokban hallható számok távol álltak a valóságtól. Körülbelül 20-25 ezer ember gyűlhetett össze, míg a balliberális sajtóban egyesek a 100 ezres nagyságrendet is képesek voltak leírni. Az egész tiltakozást az Operaház előtt felhúzott kordon és a tüntetők között töltöttem, a felek órákon keresztül farkasszemet néztek egymással. Az összecsapás elmaradt, csupán a szájkaratéig jutottak a felek, de általánosan jellemző volt, hogy a kormány távozásán kívül semmilyen közös pont nem volt a résztvevők között, akik gyakran egymással is szópárbajokat vívtak.
Bajnai és az ellenzék megijedt?
A januári tüntetések ezzel még nem értek véget, mivel a külső és belső nyomást érzékelve egy civil szervezet arra kérte a kormány mellett állókat, hogy békemenet keretében álljanak ki a kabinet mellett. A Hősök terei indulás előtt már fél órával sejteni lehetett, hogy a rendszerváltás óta az egyik legnagyobb szabású demonstrációra kerül majd sor. A rendezvény soha nem látott sikert hozott, mivel a legalacsonyabb becslések szerint is 250 ezren vonultak végig az Andrássy úton egészen a Parlamentig.
A tömegben érezni lehetett, hogy az Andrássy úti rendezvénnyel szemben nem céljuk a hangulatkeltés, és a szervezők a korábbi figyelmeztetések ellenére képesek voltak higgadtan koordinálni az elképesztő méretű tömeget. Az egyetlen provokációra az LMP Bajcsy-Zsilinszky úti központjánál került sor, ahol az ökopártiak demokráciát és új ellenállást követeltek, miközben az utcán mindenki csöndben és szabadon vonult.
A békemenetet követően a kormány külföldi kritikusai lényegesen visszavettek, és az ellenzék is letett az azonnali kormánybuktatásról. Bajnai Gordon, aki a hónap közepén jelentkezett be az ellenzék vezetőjének, szintén visszavonulót fújt. Bencsik András így idézte fel azokat a januári napokat: „mindenki attól félt, hogy valakik 'öt perc múlva' megbuktatják Orbán Viktort, ha nem csinálunk valamit”.
Korábbi születésnapi cikkeink:
