Szolidaritás: érdekvédelemtől a balliberális handabandáig

Bohócoktól botrányokon át az ellenzéki együttműködésig és az új pólusig. Egy évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Szolidaritás Mozgalom.

Három szakszervezeti vezető és egy Facebook-csoport koordinátora áll a Kossuth téren felállított színpadon, egyikük pedig bejelenti: a mai nappal megalakult a Magyar Szolidaritás Mozgalom. A bejelentést nagy taps és zászlólengetés fogadja, a szónok – Kónya Péter – már a magyar köztársaság állapotáról és visszaállításáról beszél. Így indult egy évvel ezelőtt a hívei által csak Szolinak becézett mozgalom, amely azóta is folyamatos útkeresésben van, hol civil szövetségnek deklarálja magát, hol a „demokratikus ellenzék” összefogásának lenne a kovásza, hol pedig a párttá alakulását lebegteti a csapat.

Bohócok

A szerveződés persze nem előzmény nélküli: az egyenruhások korkedvezményes nyugdíjának elvétele ellen demonstráló érdekvédők állnak mögötte. Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének vezetője és Árok Kornél, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének első embere, az  úgynevezett bohócforradalom szervezői hozták létre. (Az elnevezés onnan ered, hogy Orbán Viktor közölte Árokkal, hogy majd a „bohócügyi államtitkára” foglalkozik azzal az indítvánnyal, hogy a miniszterelnök menjen a tüntetőkhöz azonnali konzultációt tartani.)

A többezres, látványos demonstrációk kapcsán először az „új típusú ellenzéki politizálásáról” beszéltek az elemzők, ám ahogy kezdtek ezeken a megmozdulásokon megjelenni az MSZP és a Demokratikus Koalíció politikusai, valamint a balliberális holdudvar ismert arcai, jelentősen megcsappant irántuk az érdeklődés. Az együttműködésből kimaradó szakszervezetek el is ítélték, hogy egy érdekvédelmi csoport így politizáljon. A Szolidaritás ennek ellenére alaposan beleártotta magát a közéletbe, október 23-án mindjárt világossá is tette, hogy melyik oldal áll közelebb a tagok szívéhez. Ekkor ugyanis mécsest gyújtottak a 2006-os tévészékháznál megsérült rendőrök tiszteletére. Az év végén pedig a Gyorskocsi utcai koalíció megalakulását egy „demokratikus ellenzéki kerekasztal” (Deka) megalakításával akarták megfejelni. A Dekához viszont egyelőre minden ellenzéki párt fenntartásokkal közeledik, Gyurcsányékat leszámítva.

Botrányok

A 2012-es évet botrányokkal kezdték Kónyáék: először jött a Magyar Nemzet cikke, amely arról számolt be, hogy a Szolidaritás az általuk átvett jelkép használatára nem kért engedélyt a lengyel Solidarnosctól. Folytathatták aztán a magyarázkodást Árok Kornél kiebrudalása ügyében. Februárban ugyanis Árok lemondott tűzoltó szakszervezeti tisztségéről, hogy pártjával, amely a Szövetség az Egységes Magyarországért (SZEM) nevet viseli, 2014-ben indulhasson a választásokon. Ezt összeegyeztethetetlennek tartották a mozgalmárkodással, ráadásul ennek a formációnak a weboldalán volt egy munkaanyag a párt tervezett programjában, amelyben többek között arról írtak, hogy „minimális mértékűre le kell szorítani a segélyezési rendszer keretében kifizetésre kerülő összegek mértékét, helyette a nyilvántartott és értéket teremtő munkát kell előtérbe helyezni”. Kónya szerint ez is közrejátszott Árok akkori kiszavazásában.

Márciusi, ugyancsak Kossuth téri demonstrációjuk valószínűleg ezeknek a tényezőknek is köszönhetően kudarcba fulladt: a nagy médiamozgósítás ellenére párezres tömeg volt kíváncsi a balos populista szövegekre és a fáradt demokráciaféltő szólamokra. Sőt: a szövetség helyzete meglehetősen pikánssá vált azon a délutánon, ugyanis a közönség soraiban megjelent Bokros Lajos is, aki nem éppen a Szoli által elsiratott és visszakövetelt szociális juttatások barátja. Ott volt még Draskovics Tibor is, akinek Igazságügyi és Rendészeti Minisztériuma előtt demonstráltak Kónya Péterék még Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt. (Pár hónappal később pedig Kónya azzal a Bajnai Gordonnal tartott lakossági fórumot Szegeden, akinek a tervezett megszorításai ellen tüntettek 2009 nyarán.)

Nehezen teljesíti céljait a Szolidaritás

Áprilisban ugyancsak a Magyar Nemzet számolt be arról, hogy a Soros György-féle Open Society Foundations huszonötezer dollárral támogatta a Szolidaritás egyik társszervezetének számító Egymillióan a Demokráciáért (EMD) elnevezésű civil csoportot. Ennek ellenére Székely Sándor, a szervezet vezetője – aki egyben Szolidaritás-társelnök is – arról panaszkodott egy ellenzéki összefogást szorgalmazó panelbeszélgetésen, hogy nehezen tudják előteremteni forrásaikat vidéki irodáik fenntartásához, szóróanyagaik elkészítéséhez. Ami azért is vészjósló a szervezet számára, mert amikor az LMP-hez köthető Ökopolitikai Nyári Egyetemen megszületett a gondolat, hogy a zöldpárt a Millával, a 4K!-val és a Szolidaritással egy úgynevezett új pólust alkotna, akkor pont a dühös vidéki szavazók és a digitális szakadék túloldalán élők elérését vállalta magára a mozgalom.

Vélhetően az új pólus jegyében az LMP Baján Hunyadi László szociális területen dolgozó szakembert indítja az október 28-i időközi képviselő-választáson, akit a Szolidaritás Mozgalom is támogat.