Az ajkai vörösiszap pH-ja szakmailag elfogadott

Nem magas a vörösiszap pH-értéke, az iszaptározókban lévő folyadék a világon mindenütt az ajkaihoz hasonló, 13-as pH-értékű.

A vörösiszap-katasztrófa miatt indult büntetőper tárgyalásán a bíróság tanúként hallgatta meg Baksa Györgyöt, aki 2002-ig volt a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. vezérigazgatója.

A tanú 14 éven át volt a cég vezérigazgatója, akkor is, amikor a X. kazetta és az azt körülvevő vízzáró résfal tervezése és kivitelezése zajlott. A társaság egykori vezetője szerint a tározóban lévő folyadék 13-as pH-értékű volt, azaz literenként 3–4 gramm nátronlúgot tartalmazott, ami a világon mindenhol „szakmailag” elfogadott.

Az agyagos talajnak meg kellett volna akadályoznia a szivárgást

Szabó Györgyi tanácsvezető bíró kérdésére válaszolva elmondta, hogy a tárózó tervezésében nem vett részt, a beruházásról nem a Mal, hanem az Alutröszt döntött. Akkori ismereteik szerint a tározók területén található kövér agyagos talaj megakadályozza a vörösiszap-térből bármilyen szennyeződés környezetbe jutását, és ezért megvédi a dunántúli karsztvízrendszert. Hozzátette: a X-es tározó helyét illetően nem merült fel kétség, az „logikusnak” tűnt.

A kilencvenes évek közepétől zajlott kivitelezésről részletes emléke nem volt, a területen sorban az ötödik ilyen építmény volt, a beruházás nem számított újdonságnak. A gát anyagát, az erőműi szürkesalakot rendszeresen bevizsgáltatták – mondta. Szerinte tervezői felügyelettel zajlott a több mint 200 ezer négyzetméter alapterületű objektum építése, a bíró azonban közölte vele, hogy a korábban meghallgatott tervezők szerint sem művezetés, sem hivatalos tervezői felügyelet nem volt.

A IX-es tározó is szivárgott

Az ügyész kérdésére elmondta: külön kivitelező cég nem volt, a „saját embereik” építették meg a tározót. A kazettában lévő folyadék mennyiségére nem volt hatósági vagy tervezői előírás, ez 2002-ig nem volt másfél méternél magasabb – mondta. Arról is beszélt, hogy a korábban használt IX-es tározónál problémát okozott az átszivárgás, a gát tövénél buzgár keletkezett, azaz feltört a víz. Úgy gondolták, hogy a tározó belső oldalánál nem volt egyenletes a vörösiszap betöltése, ezért keletkezett, de ezt a problémát később megoldották.

A tanút egésznapos meghallgatása során a védők és a vádlottak is hosszan kérdezték a technológiai folyamatokról, a vörösiszap semlegesítéséről és elhelyezéséről. Azt mondta, a lúg és az agyag kölcsönhatásáról nincsen tudomása. Kiegészítő védművet vagy gátat a hasonló vörösiszap-tározók köré sehol nem építettek, példaként németországi és almásfüzitői létesítményeket említett. A tárgyalás kedden tanúk meghallgatásával folytatódik.

Nem a tervező felelőssége

A legutóbbi, november eleji fejlemények szerint nem tervezési hiba okozta a vörösiszap-ömlést, az átszakadt X-es tározó köré épített vízzáró résfal nem befolyásolta a gát stabilitását – mondta a katasztrófa miatt indult büntetőperben tanúként meghallgatott szakértő a Veszprémi Törvényszéken. Másnap a tározó tanúként meghallgatott tervezője hasonlóan nyilatkozott: „tervezői szempontból helyesen üzemeltették az iszapömléskor átszakadt X-es tározót.”

A tervező véleményére azért volt szükség, mert az elsőrendű vádlott, Bakonyi Zoltán, a cég vezérigazgatója az október 17-ei tárgyalásnapon a következő kijelentést tette: „a Mal Zrt. környezetvédelmi rendszere nem jelezte előre a katasztrófát”, ezzel a tervezőre hárítva a felelősséget.