„Nem gondolom magam politikusnak. Politikus az, aki hivatásszerűen azzal foglalkozik, hogy a közhatalmat megszerezze és megtartsa. Én soha nem akartam sem megszerezni, sem megtartani a hatalmat. Nem vagyok párttag. A válságkezelésből fakadó sajátos attitűddel viseltem átmenetileg az ország egyik legfőbb politikai tisztségét” – minderről Bajnai Gordon nyilatkozott még 2010. május 29-én a balliberális Népszabadságnak. Az idézett rész önmagáért beszél, benne van az egykori kormányfő minden kétszínűsége.
Egyrészt ha Bajnai soha sem akarta megszerezni és megtartani a hatalmat, akkor például 2009 tavaszán a miniszterelnök-jelölti casting során ő maga szorgalmazhatta volna az előre hozott választások kiírását, ráadásul emlékezetes módon még a kommunisták himnuszát, az Internacionálét is hajlandó volt elénekelni, csakhogy a szocialista párthívek befogadják maguk közé. Bajnai minden további nélkül fogadta el Gyurcsány őszödi beszédének az elhangzása után a 8 ezer milliárdnyi uniós pénzt szétosztó Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) fölötti irányítást, majd 2007-ben különösebb skrupulus nélkül ment be miniszternek a véres tömegoszlatások után megrendült második Gyurcsány-kormányba, ahol előbb az önkormányzati és területfejlesztési, majd a gazdasági tárcát vezette.
Bajnai azóta megtagadta korábbi kijelentését, miszerint nem törekszik a hatalom megszerezésére, mivel az elmúlt hónapokban tett minden lépése ezt próbálja szolgálni, de egyelőre vállalkozását nem sok siker kíséri. Berobbanása óta folyamatosan kapja a pofonokat, társadalmi támogatottsága egyre kisebb. Ezenkívül az LMP is nemet mondott a volt miniszterelnöknek, és évértékelő beszéde előtt már arra kényszerült, hogy mint egy „mosószerügynök”, telefonon toborozzon magának közönséget.
Ezekre hasonlít Bajnai Gordon
Mindezeket is túlszárnyalja, hogy az Együtt 2014 vezetője volt az egyetlen olyan miniszterelnöke Magyarországnak, aki soha semmilyen demokratikus választáson nem indult. Antall József 1990-ben vezette az MDF országos listáját. Boross Péter 1994-ben. Orbán Viktor és Horn Gyula többször volt pártja listavezetője, valamint egyéni körzetben is indultak. Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc szintén egyszer-egyszer volt a szocik listája élén. A nagy válságkezelő, ezek alapján egyértelműen úgy tűnik, valamiért retteg a magyar választóktól.
Ez a viselkedés nagyban hasonlít azokéhoz a gazdasági és pénzügyi szereplőkéhez, akik szintén nem rendelkeznek választói felhatalmazással, és mindenféle kerülőúton próbálnak nyomást gyakorolni egy ország gazdasági életére. Köztudott, hogy nemzetközi cégek saját lobbistáikat beépítik egy adott ország törvényhozásába, így könnyen képesek befolyásolni a történéseket. Sokat lehet arról is hallani, hogy Bajnai mögött is különféle cégek és külföldi pártalapítványok állnak, amelyek számára rendkívül fontos lenne, hogy a volt miniszterelnök legalább a parlamenten belül legyen, így jóval könnyebben tudná az ő érdekeiket képviselni.
Nem tudta begyűrni az LMP-t
Bajnai ahelyett, hogy az egyenes úton indult volna el, október 23-i színre lépését követően is „trükkök százaival” próbálta elérni, hogy valahogyan azokat a fránya választásokat megkerülve parlamenti képviselethez, majd pedig hatalomhoz jusson. Az LMP-ben azonban a párt alapelveihez végletekig ragaszkodó Schiffer András és köre megakadályozta, hogy az ökopárt csatlakozzon az E14-hez. A volt miniszterelnök stábja ezt követően még őrületesebb kapkodásba kezdett, aminek egyik csúcspontja volt, hogy a semmilyen legitim felhatalmazással nem rendelkező Bajnai vitára hívta Orbánt.
A volt miniszterelnök országértékelőjén az eddigi kudarcok után könnyen lehet, hogy egy újabb köpönyeget ölt magára, mégpedig ő maga lesz a jövő nagy elszámoltatója. Valóban nem lenne meglepő egy ilyen fordulat, mivel az E14 vezetőjének valahogyan fel kell hívnia magára a figyelmet, mivel ha továbbra is a mostanihoz hasonló tempóban veszti el támogatottságát, akkor a nyár elejére láthatatlanná válhat. Bár a választásokat nem szereti, de a hatalmi osztozkodásból minden bizonnyal semmi esetre sem akar kimaradni.