Bihari Mihály több mint négy évtizedes – a hazai politológiaoktatásban iskolateremtő egyetemi tanári pályafutása és alkotmánybírói tevékenysége mellett a rendszerváltás előkészítésében, majd a demokratikus jogállam kiépítésében játszott közéleti szerepét emelte ki pályafutásából.
Elmondta: megítélése szerint az egypártrendszerhez képest óriási előrelépés volt az ország életében a rendszerváltás, a demokratikus jogállam és piacgazdaság létrejötte. A politikai rendszer működőképes, az elmúlt két évtizedben nem voltak kormányválságok. Ám a gazdaság gyenge teljesítménye társadalmi instabilitáshoz vezet, ami végső soron a demokratikus politika alapjait is alááshatja. A piacgazdaság megerősödése az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy végre a sikeres európai államok sorába tartozzon Magyarország.
Kiábrándító látni, hogy széles társadalmi csoportok szegényednek el, például tanárok, értelmiségiek, kétkezi munkások, és erősödik a kiúttalanság érzése – mondta Bihari Mihály, aki szerint a kapkodó, végig nem gondolt szakpolitikák nem csak a gazdaságot, de az egészségügyet és az oktatást is sújtják.
• Bihari Mihály átadja a stafétát – a Magyar Nemzet interjúja a nyugalmazott alkotmánybíróval.
• Sólyom irányítja az Alkotmánybíróságot?
• Újra szabad az út a bizniszegyházaknak?
A rendszerváltás másik súlyos kudarca az érdekegyeztetésben érzékelhető. Szavakban minden kormány elismerte a párbeszéd szükségességét a munkáltatókkal és munkavállalókkal, kamarákkal és szakszervezetekkel, de igazi tárgyalásos megegyezés nem jött létre. Ugyanakkor igaz az is, hogy Európában a magyar munkavállalóknál az egyik legalacsonyabb a szervezettség, ami a szakszervezetek gyenge teljesítménye mellett a rossz, kommunista előzményeknek és a piacgazdaság körülményei között az elbocsátásoktól való félelemnek is betudható – fejtette ki.
A magyar pártok a rendszerváltás utáni gyenge érdekegyeztetési rendszert elbontották, holott más országokban jól működik, és a sikeres konfliktuskezelés, a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik záloga, amely képes stabilizálni a munka világát, és kordában tartani a politikából kiinduló, négyévente „egymásnak szögesen ellentmondó, meggondolatlan reformokat, a gazdasági helyzet romlásával egyre hektikusabb válságmenedzselési kísérleteket” – mondta a szakember.