A 2009. január 7-én előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett gyilkosság miatt Kun Tamást tettesként, Deme Gábort bűnsegédként életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte első fokon, nem jogerősen tavaly nyáron a Fővárosi Törvényszék azzal, hogy Kun Tamás 40, Deme Gábor 32 év múlva szabadulhat leghamarabb. A döntés ellen a vád súlyosbításért, Kun esetében tényleges életfogytiglanért, a vádlottak és védőik viszont felmentésért fellebbeztek. A másod- és a harmadrendű vádlottnak egyetemlegesen 6,5 millió forintot és annak 2008 végétől számított kamatait kell megfizetnie a csepeli alapítványi iskola számára, továbbá az első- és a másodrendű vádlottnak egyaránt mintegy 3,5-3,5 millió forint bűnügyi költséget az állam számára.
Az eljárás adatai szerint az alapítványi Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában elkövetett kettős gyilkosság hátterében az áll, hogy az iskolát működtető alapítvány vezetője rájött Deme Gábor iskolaigazgató sokmilliós pénzügyi visszaéléseire, s ezért vizsgálatot indított, majd ezzel összefüggésben felmerült, hogy Demét eltávolítja az iskolából és a rendőrséghez fordul. Ekkor Deme Gábor, hogy a sikkasztás napvilágra kerülését megelőzze, elhatározta, hogy Kun Tamással, az iskola gondnokával megöli az alapítványi vezetőt, ezért az iskolába hívta egy megbeszélésre az esti órákban.
Az alapítványi vezető egy tanárral érkezett a kihalt iskolába, és ott Deme Gábor jelenlétében a gondnok pisztollyal közvetlen közelről lelőtte a két áldozatot. Az egyik holttest zsebében a nyomozók digitális hangrögzítőt találtak, amely felvette a kivégzésszerű gyilkosságok során elhangzottakat, így például azt is, ahogy a második áldozat könyörgött az életéért. A két vádlott az eljárás során mindvégig tagadta, hogy köze lett volna a gyilkosságokhoz.
A szóbeli indoklás szerint a magyar kriminalisztika történetében egyedülálló bizonyíték a hangfelvétel, amellyel „lehet vitatkozni, de meglehetősen nehéz”. A felvétel többek között rögzítette, ahogy a második áldozat könyörög az életéért. „Tamás, ne lőj le! Kérlek, ne lőj le! Nem akarok így előtted meghalni” – idézte a bíró, és ismertette azt is, hogy mit mondott eközben Kun.
„Ide állsz! Fordulj meg! Akkor már rég lelőhettelek volna” – mondta a hangszakértő szerint legfeljebb nyolcvan centiméterre a második áldozattól Kun, majd nem sokkal később lőtt. Az eljárás adataiból az is kiderült, hogy míg az első áldozat a felvétel tanúsága szerint mindenféle hallható előzmény nélküli hirtelen fejlövés nyomán halt meg, addig a második áldozatot az első, hátulról a lapockán át a tüdőbe hatoló lövés után percekkel egy újabb, fejre irányzott lövés is érte, de még így is tizenegy percig küzdött az életéért.
A második áldozatnak pusztán azért vették el az életét, hogy ne tanúskodhasson az első gyilkosságról – fejtette ki a bíró az elsőfokú ítélet kihirdetésekor. Felidézte azt is: a felvétel tanúsága szerint Kun Tamás a gyilkosságok után nem sokkal meglőtte saját magát, és ekkor felkiáltott: „B meg! Kézen lőttem magam!” Mire a saját védekezése szerint számára teljesen váratlanul kitört lövöldözés miatt sokkos állapotba esett Deme úgy reagált: „B meg!” Továbbá a hangfelvétel tanúsítja azt is, hogy a bizonyítékok eltüntetése érdekében a helyszínen együttműködött Kun és Deme.
Kun Tamás korábban a bíróság előtt arról beszélt: a csepeli rendőrkapitány javaslatára került 2006-ban az iskolába, és a rendőrökkel arról egyeztetett, hogy információkat szolgáltat az ott történtekről. Kun elmondása szerint erről rendőrtisztekkel és Németh Szilárd jelenlegi polgármesterrel (Fidesz–KDNP) is megbeszéléseket folytatott, továbbá a rendőrség javasolta videorendszer kiépítését az iskolában, és bekérték a felvételeket. Az elsőrendű vádlott az ítélethirdetés előtti tárgyaláson azt ecsetelte, hogy egy símaszkos férfi követte el a gyilkosságokat, amit azzal egészített ki, hogy egy, a kapitányságról ismerős rendőrtiszt lehetett az elkövető, akit – mint mondta – mozgásáról és a tekintetéről felismerni vélt.
A harmadrendű vádlott, az iskola volt gazdasági munkatársa – akinek az eljárás adatai szerint semmi köze nem volt a gyilkosságokhoz – sikkasztás miatt két év, négy évre felfüggesztett szabadságvesztést kapott tavaly nyáron első fokon. Azt a döntést az ügyész tudomásul vette, a védelem azonban felmentésért fellebbezett, így került az ő ügye is másodfokon az ítélőtáblára.
