A 2014-es voksolások közeledtével egyre többen vállalkoznak arra, hogy az új választási rendszer keretei között, a közvélemény-kutatások aktuális állásának felhasználásával a lehető legpontosabb becslést adják a várható mandátumszámra. Mint ismert, a jövő évi választásokon 199 fős parlamentről döntünk, amelyből 106 képviselőt egyéni, míg 93 főt listán választunk majd meg. A Voksblog a Medián, az Ispos, a Századvég és a Tárki márciusi összesített adatai alapján kísérelte meg felvázolni, hogy milyen lenne az új parlament összetétele.
Megállapították, hogy a Fidesz–KDNP 46, az MSZP 24,5, a Jobbik 15,5, az Együtt 2014 9, az LMP 2,25, míg a Demokratikus Koalíció 2 százalékot ért volna el. A mérésekben a „nincs pártja”, illetve a „nem tudja” választ adók aránya átlagosan 44 százalék volt, így a becslés 56 százalékos részvételi arányt feltételezve készült. Abban az esetbe, ha nem jön létre az ellenzéki összefogás, akkor az egyéni kerületekben a Fidesz–KDNP 105, míg az MSZP csupán 1 győzelmet ért volna el a blog számításai szerint. Ez az adat vélhetően meglehetősen túlbecsüli a Fidesz sikerét, mivel nehezen lehet elképzelni, hogy például a dél-pesti körzetekben a kormánypárt képes megőrizni 2010-es pozícióját.
A listás mandátumokat tekintve a Fidesz itt is a mandátumok nagy többségét szerezné meg, 40-et. Az MSZP és a Jobbik 27 és 17, az Együtt 2014 9 listás helyet nyerne – állítja a Voksblog. Így összességében 145 mandátummal a Fidesz a parlamenti helyek 72,86 százalékát nyerné el, több mint 10 mandátummal többet, mint amennyire a kétharmados többséghez szükség van.
A voksblog megvizsgálta azt is, hogy egy széleskörű ellenzéki összefogás esetén hogyan alakulnának az erőviszonyok. Egy MSZP-E2014-LMP-DK konfigurációjú ellenzéki összefogás 25 egyéni mandátumra számíthatna, a maradék 81 kerületben továbbra is a Fidesz jelöltjei nyernének. Az országos listán egy ilyen együttműködés 35 mandátumot, a Fidesz 41-et, a Jobbik pedig változatlanul 17-et szerezne – tették hozzá. Összefogás esetén a Fidesz a parlamenti helyek 61,31 százalékát birtokolva biztos többséggel alakíthatna kormányt, de a kétharmadhoz szükséges 133 mandátumot nem lenne képes megszerezni.
Természetesen ezeket az eredményeket meglehetős fenntartással kell kezelni, mivel itt hangsúlyozottan becslésről van szó, amely egy éles választási helyzetet nem képes modellezni. Ami mindenképpen látszik, hogy a mostani kormánypártoknak jó esélyük lenne az újrázásra, ha most tartanák a választásokat, míg az ellenzéki erőkön az lendítene nagyot, ha sikerülne a kormányellenes voksokat egy szervezet ernyőre alá besorolni, azonban a Jobbik szavazói vélhetően nem kérnének egy ilyen összefogásból.
