A politikus, aki 1988–1989-ben az NSZK védelmi minisztere volt, kifejtette: a magyar alkotmány részben a német alaptörvényhez igazodik, mindenekelőtt azonban az Európai Unió alapjogi chartájához. Olyan alkotmány, amely az egykori keleti blokk államaiban példaértékű – vélekedett, hozzátéve: ezt „nyilvánvalóan egyesek nem látják, nem akarják látni, vagy elhallgatják”. Kiemelte: talán „egyik-másik félreértelmezés és így a magyar alkotmány alaptalan kritikája” elkerülhető lett volna, ha kezdettől fogva többet beszélnek róla az Európai Parlamentben (EP), az Európai Bizottságban (EB) és az Európa Tanácsban (ET). De ez nem változtat azon, hogy a bizottság, az EP és az ET több bírálata „abszolút alaptalan” – mondta. Hangsúlyozta: az alaptörvény teljes mértékben megfelel minden európai alkotmányos értéknek, és ez érvényes a negyedik alkotmánymódosításra is.
Úgy látja, helyes, hogy az alaptörvény preambuluma tartalmazza Magyarország hitvallását történelméről, nemzeti identitásáról és Európáról. Rupert Scholz szerint a német alkotmány szövege ugyan sokkal lényegretörőbb, de az, ami a magyar alkotmány preambulumában áll, „egyáltalán nem támadható”.
Az Alkotmánybíróságnak (Ab) kimagasló pozíciót biztosítottak az alaptörvényben, kevés olyan alkotmány van a világon, amely „ilyen erős, világos hitvallást” tartalmazna a testületről – közölte. Hozzáfűzte: ebben is a német szövetségi alkotmány lehetett a példa. A politikus kitért arra is, hogy az alkotmány értelmében minden állampolgárnak joga van az Alkotmánybíróságnál panaszt tenni olyan jogszabályokra, amelyek az illető szerint sértik az alapjogait. Az alkotmányossági panasztételnek ez a lehetősége csak nagyon kevés országban van meg – mutatott rá. Véleménye szerint ezt Németországhoz szinte teljesen hasonlóan vezették be, és ez a magyar alkotmány „nagy jogállami érdeme”.
Hangsúlyozta: a negyedik alkotmánymódosítás szerint az Ab ellenőrzi a törvényhozást, hogy a jogszabályok összeegyeztethetők-e az alkotmánnyal, a törvényhozás vizsgálatában a testület teljes mértékben illetékes, ebben nem történt korlátozás. Ugyanakkor azt is kimondja, az Alkotmánybíróság nem illetékes abban, hogy az alkotmánymódosítást ellenőrizze, azt, hogy összeegyeztethető-e az alkotmánnyal – tette hozzá, megjegyezve, „ez magától értetődő, ez a világ minden alkotmánybíróságára érvényes”. A negyedik alkotmánymódosítás kimondja azt is, hogy ha alkotmányt módosító törvényt, tehát valami újat foglalnak az alkotmányba, akkor az Ab ezt a formai eljárás vonatkozásában vizsgálhatja, például hogy a parlamentben valóban megvolt-e a kétharmad – közölte. Megjegyezte: „ez alapvetően előrelépés, semmiképp sem korlátozás”, így a magyar alaptörvény szövegeinek értelmezésénél „Brüsszelben, Strasbourgban és a sajtóban nem voltak igazságosak”.
Rupert Scholz elmondta: Magyarország „különleges fejlődésen megy keresztül”, az alkotmányban ezért egy sor átmeneti rendelkezést hoztak. Az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy ezek közül többnek be kellene kerülnie az alaptörvénybe, és ezt tette a törvényhozó most, a negyedik alkotmánymódosításnál – tette hozzá a német politikus. Meglátása szerint ez nem lett volna szükséges, de a parlament eleget tett az Ab döntésének.
Az Európai Parlamentben áprilisban ismét „magyar napot” tartottak A magyarországi alkotmányos helyzet címmel. Viviane Reding kritikáinak ismertetése után a néppárt részéről felszólaló Frank Engel arra figyelmeztetett: Magyarországra figyel az unió az összes kritikájával, és így az a benyomás alakulhat ki, hogy Európa nem Magyarország-barát. Bokros Lajos értetlenkedő felvetéssel állt elő. Reding záró megszólalásában elmondta: a 7-es cikkely alkalmazását még nem tartja időszerűnek.
„Habozó bizalmatlanság” volt az országgal szemben, és a negyedik alkotmánymódosítás után az az érzés terjedt el, hogy „megint baj van Magyarország körül” – mondta Navracsics Tibor korábban. Arra is felhívta a figyelmet, hogy bármelyik európai ország alkotmányában lehet találni két-három olyan rendelkezést, amely némi rosszindulattal az alapértékek megsértésének lenne tekinthető. „Ez a rosszindulat irányunkban megvan” – tette hozzá. A miniszter azonban ebben a helyzetben sem számít az uniótól olyan lépésekre, melyek irányváltásra kényszeríthetik a kormányt, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kabinet kész a párbeszédre, és racionális érvekkel meggyőzhető.
Március 29-én újabb támadás érte a magyar kormányt a német sajtóban. Egy gyerekműsorban sugárzott propaganda után most a hamburgi székhelyű NDR csatorna ábrázolta táncoló kesztyűbábként a magyar kormányfőt, amiért sérelmezte, hogy politikai agymosásnak tették ki a német gyerekeket.
Közben egyre több helyről állnak ki hazánk mellett, legutóbb Klaus von Dohnanyi német szociáldemokrata politikus nyilatkozta: a magyar kormány tevékenységének számos pontját lehet bírálni, az azonban „tiszta hülyeség”, hogy Magyarország nem demokrácia.
Nemrégiben gyakorlatilag helyrerakta Paul Lendvait a Die Presse objektív cikke a magyar földtörvényről. Ismert, Lendvai a közelmúltban egy bulvárlapnak adott „objektív” beszámolót hazánkról Gulyás-orbánizmus nacionalista szósszal címmel.
Tibor Fischer, Nagy-Britanniában élő magyar származású író „Mi a csoda ez az ostoba képtelenség, amit Magyarországról terjesztenek?” címet viselő publicisztikájában a Magyarországról szóló külföldi sajtóértékelésekről közölt írást a múlt héten.
