A választások közeledtével egyre többen próbálják megjósolni, megtippelni, hogy az éppen aktuális támogatottsági adatok mellett melyik párt hány mandátumra számíthat a 2014-ben felálló 199 fős parlamentben. Eddig csupán az LMP-ből kilépő, majd a Bajnai-csapatban landoló Karácsony Gergely által készített mandátumbecslő alapján lehet jósolni, amelynek megbízhatósága roppant komoly lékeket kapott már az elmúlt hónapokban. A modell nem veszi figyelembe az esetleges egyéni jelöltek szerepét, és a Szigetvári Viktor által manipulált támogatottsági számokat használja az új választókerületek esetében.
Mindezek ellenére a formula néhány megjegyzéssel alkalmazható, így például az általa alkalmazott súlyozást érdemes több esetben is jól megnézni, mivel teljesen természetes, hogy egy párt támogatottságának a változása országosan nem egyenletesen oszlik el, valamint azt is, hogy Szigetváriék szándékosan a jobboldal felé torzították a modelljüket.
Ha a mostani áprilisi összesített közvélemény-kutatási eredményeket nézzük, akkor a Fidesz–KDNP 46,8, az MSZP 21, a Jobbik 16, az Együtt 2014 8, az LMP 3, a Demokratikus Koalíció pedig 1 százalékot érne el. Mindezek alapján a parlamenti mandátumok 73,87 százalékát a kormánypártok, 12,56 százalékát az MSZP, 9,05 százalékát a Jobbik, a Bajnai-párt pedig 4,52 százalékát nyerné el.
A szocialisták csupán egyetlen egyéni körzetben diadalmaskodnának, a XIII. kerületben, azonban ha az ország korábbi évtizedekre jellemző választási földrajzát nézzük, minden bizonnyal a pesti kerületekben is lényegesen jobban szerepelne az MSZP, mint a modell mutatja. A vidéki nagyvárosokban is minden bizonnyal a szocialisták kárára téved a becslés, így a Fidesz–KDNP semmiképpen sem tudná megszerezni a mandátumok kétharmadát.
Egy MSZP–E2014–LMP–DK konfigurációjú ellenzéki összefogás a közvélemény-kutatások szerint a szavazatok 33 százalékára számíthatna, ha mindenki egységesen ezt a listát támogatná. Ebben az esetben a Fidesz–KDNP a mandátumok 64,82, az ellenzéki összefogás a parlamenti helyek 26,13 százalékára, a Jobbik pedig 9,05 százalékéra számíthatna. Az ellenzéki összefogás itt már 17 egyéni győzelmet arathatna, de sok olyan választókerület van, például a XIV. és a XVI. kerületből álló körzet, ahol a modell szerint csak minimális a Fidesz előnye, így egy jó jelölt mindenképpen képes lenne ott is a fordításra, ráadásul a körzet is inkább baloldali hagyományokkal rendelkezik.
Természetesen nem lehet olyan modellt készíteni, amelyben a szavazatok súlyozása mellet az egyéni jelölti szimpátiákat is figyelembe lehetne venni, ráadásul most még azt sem lehet tudni, hogy a kormánnyal szemben milyen formációban indul majd az ellenzék, és kik lesznek az egyéni jelöltek. A bemutatott számítások arra mindenképpen jók, hogy látszik: akár minimális kormánypárti vagy ellenzéki vezetés mellett jelentős eltérések lehetnek a mandátumok számában, ami egyébként a stabil kormányzást biztosítja a nyertes számára.
