– Hivatali ideje alatt vagy az után hallott-e bármely külföldi partnerszolgálat berkein belül a nálunk 2011-ben kirobbant kémbotrányhoz hasonló esetről?
– Sem a partnereknél, sem pedig egyéb szervek vonatkozásában soha életemben nem hallottam olyanról, hogy egy titkosszolgálat egy idegen állam úgynevezett szakembereit beengedje a saját hivatalába azért, hogy az apparátusa megbízhatóságát ellenőrizze. Ez szerintem Abszurdisztánon kívül sehol sem fordulhat elő. Nagyon kíváncsi lennék az ítélet indoklására. Már nagyon régen nem vagyok jogász, és büntetőjoggal egyébként sem foglalkoztam, de jól tudom, hogy a kémkedés megállapításának megvannak a törvényi feltételei. Ha ezek a fennálltak, márpedig az ítélet szerint ez így lehet, akkor nem értem a verdiktet. Két év tíz hónapot adni egy akkor hivatalban lévő miniszternek, valamint kémfőnöknek, akik a saját hazájuk ellen kémkedtek, illetve ahelyett, hogy elhárították volna a kémkedési kísérletet, hírszerzőket engedtek be az elhárításhoz, az legalább olyan abszurd, mint maga az egész ügy. 2003–2004 tájáról emlékszem az egyetlen kémkedési ügyre, amelynek terheltje egy honvéd tiszthelyettes volt, akit az egyik szomszédos ország hírszerzése fizetett le. Ez a személy a saját alakulatáról szolgáltatott információkat, amiért ötéves szabadságvesztéssel büntették, most pedig a miniszter is megúszta két év tíz hónappal. Vagy igaz, hogy kémkedtek, és akkor a büntetési tétel felső határát kellett volna kiszabni velük szemben, vagy nem igaz, és akkor fel kell őket menteni, de ezért a bűncselekményért nem illik ilyen csekély büntetést kiszabni.
Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök videóüzenetben reagált Szilvásyék ítéletére. Feldúltságában gazembernek, erőszakos senkiházinak nevezte Orbán Viktort és megfenyegette a független bíróságot.
Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója úgy véli, érthető a maffiabaloldal kiállása a kémkedésért első fokon elítélt Szilvásy György mellett, hiszen együtt tették tönkre az országot.
Súlyosításáért fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen a Központi Nyomozó Főügyészség budapesti regionális osztálya – közölte Balogh Zoltán főügyészségi szóvivő közleményben az MTI-vel.
– Mennyire tartja valószínűnek azokat a sajtóhíreket, hogy az idegeneknek a Nemzetbiztonsági Hivatalba történt beengedésével technikai támadás is érhette a polgári elhárítást?
– Nem tartom elképzelhetőnek, hogy ha egy idegen hatalom hírszerzőit beengedik az elhárítás épületébe, akkor azok ne használnák ki az összes adódó lehetőséget. Kérdés, hogy miként ellenőrizték azt a technikát, amit behoztak, és az eszközök valóban csak arra voltak-e alkalmasak, hogy a miniszter és a főigazgató által megbízhatatlannak tartott elhárítótisztek szavahihetőségét megállapítsák. A veszélyt azonban nem csak ebben látom. A poligráfos ellenőrzéshez ugyanis a végrehajtók teljes személyiségképet kaptak azokról, akiket átvilágíthattak, és ezeket az adatokat magukkal is vihették. Nem tudható, hogy hány olyan fiatal elhárítótisztről rendelkeznek az említett információkkal, akik évek múlva ennek a szervezetnek a vezetői lehetnek.
– Milyen, a magyar elhárítást érintő adatok érdekelhették leginkább az átvilágítókat?
– Lényegében minden érdekli őket, amit nyílt adatokból, például diplomáciai forrásokból nem lehet megtudni. A legértékesebb információk azok, amelyekből kiderül számukra, hogy kik folytatnak az ő berkeikben ellenérdekű, ebben az esetben Magyarország érdekeit szolgáló hírszerző tevékenységet. Ezt úgy lehet felderíteni, ha sikerül megtudni, hogy ki küldte őket, és a legnagyobb fogásnak az minősül, ha meg tudják szerezni azt a listát, amely az ő hazájukban dolgozó hírszerzők valódi és álneveit, illetve fedőfoglalkozásait tartalmazza.
– Ennek tükrében mi a véleménye a Szilvásy Györggyel és társaival szemben megfogalmazott kémkedés vádjáról?
– Értékelésem szerint ha mindez előfordult, akkor nem kémkedéssel, hanem a büntető törvénykönyvben már nem szereplő hazaárulással állunk szemben. Aki ezt elkövette, az nem kémkedett, hanem másoknak teremtett lehetőséget arra, hogy az országuk érdekeit súlyosan sértő kémtevékenységet folytassanak.
Lehet, hogy tévedünk, de vélhetőleg ilyen még a világ igazságszolgáltatásának történetében sem sokszor fordulhatott elő. De ne prejudikáljunk, bár a helyzet komoly, már most nagy szégyent hoztak Magyarországra az elkövetők. Tény, hogy a sztárügyvédek felsorakoztatása, a cinikus, lekezelő vélemények közlése, az ügyészség pocskondiázása – vagyis állandó megvádolása azzal, hogy politikai megrendelésre cselekszik – sem volt elég ahhoz, hogy első fokon ne ítélje el a független igazságszolgáltatás képviseletében a törvényszék a Gyurcsány-kormány egykori, polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszterét, a szocialista Szilvásy Györgyöt és a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatóit, Galambos Lajost és Laborc Sándort a kémügyben.
Olvassa el a Magyar Nemzet kémkedési perről szóló vezércikkét!
Swendt Pál
A teljes interjút a Magyar Nemzet keddi számában olvashatja.
