Kémkedés vagy hazaárulás?

Megdöbbent a kémbotrány főszereplőire kiszabott, szerinte megmagyarázhatatlanul enyhe ítéleten Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titokminisztere.

– Mennyire tartja valószínűnek azokat a sajtóhíreket, hogy az idegeneknek a Nemzetbiztonsági Hivatalba történt beengedésével technikai támadás is érhette a polgári elhárítást?
– Nem tartom elképzelhetőnek, hogy ha egy idegen hatalom hírszerzőit beengedik az elhárítás épületébe, akkor azok ne használnák ki az összes adódó lehetőséget. Kérdés, hogy miként ellenőrizték azt a technikát, amit behoztak, és az eszközök valóban csak arra voltak-e alkalmasak, hogy a miniszter és a főigazgató által megbízhatatlannak tartott elhárítótisztek szavahihetőségét megállapítsák. A veszélyt azonban nem csak ebben látom. A poligráfos ellenőrzéshez ugyanis a végrehajtók teljes személyiségképet kaptak azokról, akiket átvilágíthattak, és ezeket az adatokat magukkal is vihették. Nem tudható, hogy hány olyan fiatal elhárítótisztről rendelkeznek az említett információkkal, akik évek múlva ennek a szervezetnek a vezetői lehetnek.

– Milyen, a magyar elhárítást érintő adatok érdekelhették leginkább az átvilágítókat?
– Lényegében minden érdekli őket, amit nyílt adatokból, például diplomáciai forrásokból nem lehet megtudni. A legértékesebb információk azok, amelyekből kiderül számukra, hogy kik folytatnak az ő berkeikben ellenérdekű, ebben az esetben Magyarország érdekeit szolgáló hírszerző tevékenységet. Ezt úgy lehet felderíteni, ha sikerül megtudni, hogy ki küldte őket, és a legnagyobb fogásnak az minősül, ha meg tudják szerezni azt a listát, amely az ő hazájukban dolgozó hírszerzők valódi és álneveit, illetve fedőfoglalkozásait tartalmazza.

– Ennek tükrében mi a véleménye a Szilvásy Györggyel és társaival szemben megfogalmazott kémkedés vádjáról?
– Értékelésem szerint ha mindez előfordult, akkor nem kémkedéssel, hanem a büntető törvénykönyvben már nem szereplő hazaárulással állunk szemben. Aki ezt elkövette, az nem kémkedett, hanem másoknak teremtett lehetőséget arra, hogy az országuk érdekeit súlyosan sértő kémtevékenységet folytassanak.

Lehet, hogy tévedünk, de vélhetőleg ilyen még a világ igazságszolgáltatásának történetében sem sokszor fordulhatott elő. De ne prejudikáljunk, bár a helyzet komoly, már most nagy szégyent hoztak Magyarországra az elkövetők. Tény, hogy a sztárügyvédek felsorakoztatása, a cinikus, lekezelő vélemények közlése, az ügyészség pocskondiázása – vagyis állandó megvádolása azzal, hogy politikai megrendelésre cselekszik – sem volt elég ahhoz, hogy első fokon ne ítélje el a független igazságszolgáltatás képviseletében a törvényszék a Gyurcsány-kormány egykori, polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszterét, a szocialista Szilvásy Györgyöt és a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatóit, Galambos Lajost és Laborc Sándort a kémügyben.

Olvassa el a Magyar Nemzet kémkedési perről szóló vezércikkét!

Swendt Pál

A teljes interjút a Magyar Nemzet keddi számában olvashatja.