A szénben gazdag Lengyelország csak kis részben szorul orosz gázra, de még ez a kismértékű kitettség is veszélyesnek bizonyult az ukrán–orosz gázvita, vagy egy ukrán–orosz beszállító kiesése során. Utóbbi esetben Varsó az oroszoktól rendelte volna meg a kieső mennyiséget, akik azonban jelezték: a Gazprom csak akkor ad több gázt Lengyelországnak, ha a lengyel gázszolgáltató, az EuroPolGaz tulajdonosi viszonyait az orosz érdekeknek megfelelően megváltoztatják. Azaz a vállalat nyomást gyakorolt a lengyel kormányra.
Varsó ezért 2009 júniusában új energiapolitikájában már az ország teljes energiafüggetlenségét jelölte meg egyik fő céljának. Ennek egyik sarokköve az volt, hogy átvegyék azon gázvezetékek irányítását, amelyek az orosz gázt Németországba szállítják, így visszafelé is megoldható legyen a gáztranszport, ha Moszkva elzárná a csapokat. A másik cél pedig a szomszédos országokkal való gázösszeköttetés megteremtése.
A lengyel kormány ennek megfelelően a gázszállítási egyezkedések mellett – és az uniós, úgynevezett III. energiacsomag előírásaival összhangban – megkezdte a tárgyalásokat a Gazprommal a lengyel földön fekvő fővezetékek átvételéről. Az ellenzék eleinte gyanakvóan fogadta az egyezkedést, attól tartva, hogy ez az orosz befolyás erősödéséhez vezet, de végül belátták a döntés stratégiai jelentőségét, és támogatták azt.
Így Brüsszel akadékoskodását is leküzdve az elhúzódó tárgyalásokra 2010 őszén került pont, az oroszok átadták a vezetékek üzemeltetését a lengyel GazSystemnek, és érzékelve a határozott lengyel fellépést, már abban a gázszállítási szerződésben több százmillió dollár kedvezményt biztosítottak a gáz árából a lengyeleknek. Hamar kiderült, hogy a magabiztos kiállás a lakosság számára is előnyös volt: a tranzakciót követően Varsó 2012-ben és 2013-ban is sikeresen alkudta le a Gazpromnál a vásárolt gáz árát, ennek köszönhetően már az első kedvezmény kiharcolása után 10 százalékkal csökkent a gáz lakossági ára Lengyelországban.
Hazánk Lengyelországnál kiszolgáltatottabb: energiafogyasztásunk körülbelül 60 százalékát kényszerülünk orosz gázimportból megoldani. Ráadásul a lengyelekkel ellentétben nálunk eddig a gázszolgáltató sem volt még részben sem hazai kézben, hiszen a Gyurcsány-kormány alatt, 2004-ben a Mol eladta a veszteségessé tett gázüzletágát, amit a világ egyik legnagyobb energiaszolgáltatója, a német E.ON vett meg.
Ahogy Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője mondta, a szocialisták még a lehetőségét is elprivatizálták annak, hogy Magyarország szabadon állapodhasson meg a gáznagyhatalom Moszkvával a gáz áráról. Összességében elmondható, hogy hazánk kettős idegen energiafüggésben volt.
2010-ben világossá vált, hogy az új kormány vissza fogja szerezni a stratégiai ágazatokban az állami irányítást. A lépésnek kedvezett a nemzetközi helyzet: 2012-ben Brüsszel vizsgálatot indított a Gazprom ellen, mert az energiaipari cég erőfölényével visszaélve többek között 30-40 százalékkal drágábban adta a kelet-európai régióban a gázt, mint Nyugat-Európának.
A gáz áráról még 1996-ban állapodott meg a Mol a Gazprommal, ez a szerződés pedig le fog járni 2015-ben. A kormány most megvette az E.ON magyar földgázkoncesszióját – szerződésekkel, gáztározókkal, vezetékekkel –, ennek köszönhetően ezen a tárgyaláson már nem egy német gázszolgáltató jóindulatán múlik majd, hogy a magyar fogyasztók mennyit fizetnek a gázért, hanem saját magunkért állhatunk ki, mi tárgyalhatunk az oroszokkal.
A tárgyaláson elért árcsökkenés a gáz magyar fogyasztói árában is megjelenhet, az E.ON-nal az ország kezébe kerülő gáztározókkal az állam pedig közvetlenül is befolyást gyakorolhat a gáz árára.
Hazánk pozíciója Marc Lanthemann, egy amerikai tanácsadócég elemzője szerint nagyon kedvező: a Gazprom elleni brüsszeli vizsgálat és az európai pozícióvesztés, hazánk tranzitországjellege és egy erős, a magyar érdekeket képviselő tárgyalópartner jelentős kedvezményeket csikarhat ki az oroszokból, főleg, ha cserébe a magyar fél támogatásáról biztosítja, például a Déli Áramlat ügyében.
A magyar ellenzék a lengyelhez hasonlóan tiltakozott, drágának és szükségtelennek nevezte az E.ON érdekeltségeinek visszavásárlását. Az, hogy az ágazat visszaszerzése szükséges, a fentiekből jól látszik: az ügylet nemcsak gáztározókról szól, hanem az ország függetlensége egy darabját is visszavásároljuk ezzel – mondta Rogán. Azt, hogy drágán vásárolnánk vissza, a számok cáfolják: korábban írtuk, hogy az E.ON által összességében kifizetett 1,2 milliárd euró kétharmadáért, 800 millió euróért kapjuk vissza a koncessziót.
A szocialisták láthatóan kézzel-lábbal próbálják megakadályozni az üzlet létrejöttét. Az MSZP elszántságát mutatja, hogy míg korábban kórusban rasszistának bélyegezték a Jobbikot, és minden együttműködést kölcsönösen kizártnak tartottak a radikális párttal, most mégis a Jobbikkal és az LMP-vel közösen kezdeményezték vizsgálóbizottság felállítását.
Lengyelországban a Gazprommal folyó kemény tárgyalások alatt az ellenzékben lévő Jog és Igazságosság pártja bírálta a hosszú távú gázszállítási megállapodást, az orosz érdekek kiszolgálását és kockázatot emlegetett. A Gazprom vezetékeinek megszerzését azonban támogatták, és végül a hosszú távú gázvásárlás elé sem gördítettek akadályokat, mert belátták a két megegyezés stratégiai szerepét az ország energiafüggetlenségében – a varsói parlamentben pedig minden párt ideológiai hovatartozásától függetlenül egységesen támogatta az ország orosz gázfüggőségének fokozatos megszüntetését.
