Páter Attila tanú elmondta, hogy 2006 szeptemberében a Baranya megyei csapatszolgálati századnak volt a parancsnoka. A századnak Budapestre kellett jönnie, és először szeptember 18-án este az MSZP-székházhoz, majd az MTV-székházhoz vezényelték őket.
Közölte, hogy a felszerelésük hiányos volt, nem jutott mindenkinek pajzs és sisak, gázálarcuk és más védőfelszerelésük nem volt. Ezt M. Zoltánnak, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) volt műveletirányító tisztjének – az ötödrendű vádlottnak – jelezte is.
Páter Attila elmondta, úgy emlékszik, a Készenléti Rendőrség „oldaláról” kaptak utasítást arra, hogy menjenek az MTV-székház főbejáratához, miután jelentették, hogy nem találnak ott helyszíni parancsnokot. Ezután felvonultak a lépcsőre és sorfalakat alkottak. Vonulásuk közben kavicsokkal és műanyag palackokkal dobálták őket a tüntetők.
Közölte, az ő századuk volt az, amelyiket látni lehetett a tévék híradásaiban a támadások közepette. Ő körülbelül fél órát volt csak ott, mert valamivel fejbe dobták, elvesztette az eszméletét, ezért előbb bevitték a székházba, majd kórházba szállították.
Páter Attila azt mondta, nem lehet azt állítani, hogy teljesen rutintalanok lettek volna a század tagjai, ugyanis egy részük Pécsen labdarúgó-mérkőzéseket biztosított többször is.
A nyomozati vallomásából kiderült az is, hogy a lépcsőre felfutáskor a század egyik tagja elhagyta szolgálati fegyverét, de kis idővel később valaki visszaadta neki. Továbbá az ismertetett irat szerint M. Zoltántól arra kaptak utasítást, hogy a tömeget kényszerítő eszköz nélkül próbálják meg visszaszorítani.
Nyomozati vallomásában beszámolt arról is, hogy miközben a tévészékházhoz vonultak, az egyik szakasz lemaradt. Később megpróbáltak csatlakozni, de annyira megdobálták őket, hogy a szakasz fele megsérült. Közölte azt is, hogy a hírforgalmazás katasztrofális volt akkor.
Pataki István – aki a sérült századparancsnokot helyettesítette – elmondta, hogy a székházban találkozott a negyedrendű vádlottal, a civil ruhás M. Gáborral, a kirendelt helyszíni biztosítási parancsnokkal, aki arra utasította, hogy annyi időre menjenek az épület mögé, míg a sérültek kilépnek az alakzatból. Később azt az utasítást kapták, hogy menjenek az épület bal oldalába, és ott védekezzenek – mondta. Megjegyezte azt is, hogy telefonszámot cseréltek, de még így sem tudtak mindig kommunikálni, rádión pedig egyáltalán nem.
Közölte, ő a tévéből tudja, hogy feladták az épületet. „Én nem éreztem úgy, hogy ezt feladtuk” – jelentette ki, majd úgy folytatta: szerinte a feladatukat végrehajtották. Addig, amíg ők álltak a bejáratnál, nem jutott be senki – mondta Pataki István.
Sárközi Ferenc akkori Baranya megyei rendőrfőkapitány a tárgyaláson elmondta, vele azt közölték, hogy kiképzésre megy a század, ezért – az előírások szerint – hetvenszázalékos felszereltséggel indultak el Budapestre.
A vád szerint éjszaka, a székház körüli események nyomán Gergényi Péter – másodrendű vádlott – volt budapesti főkapitány M. Gábor rendőr alezredest jelölte ki helyszínparancsnoknak. Ő azonban nem volt képes feladatát ellátni, nem irányította, nem koordinálta a székházba vezényelt rendőri egységeket. Emiatt az ügyészség M. Gábort parancs iránti, jelentős hátrány veszélyével járó engedetlenséggel vádolja.
Az ügyészség szerint Gergényi Péter tudta, hogy a székháznál irányítás nélkül maradtak a rendőrök, kaotikus helyzet alakult ki, mégis eltűrte, hogy parancsa nem érvényesül. Nem utasította a negyedrendű vádlottat jelentéstételre, a változó helyzet értékelésére, nem intézkedett az alkalmatlanná vált helyszínparancsnok leváltásáról és a rendőri erőket összefogni képes parancsnok kijelöléséről. A vád szerint Gergényi Péter mulasztása következtében a helyszínre vezényelt kötelékek felmorzsolódtak, rendőrök sérültek meg. Mindezek miatt Gergényi Pétert elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolják.
A per jövő kedden tanúmeghallgatással folytatódik.
