–Az oktatás jelentős átalakítása zajlott az elmúlt négy évben, ám a PISA-felmérés szerint mégis romlott a magyar diákok eredménye. Ez mivel magyarázható?
– Ez az eredmény a 13 évesek teljesítményét mérte, akik még jócskán a jelenlegi oktatási reformok előtt sajátították el az alapokat, hiszen 8 éve kezdték meg általános iskolai tanulmányaikat. Sajnos az előző kormányzati ciklusok oktatáspolitikája alapján pontosan ilyen eredményekre számítottunk. Hibás lépés volt például a teljesítményértékelés eltörlése, ahogy az is, hogy kizárólag a kompetencialapú mérésekre koncentráltak. Mi két dologra összpontosítottunk: egyrészt a világos követelményrendszer felállítására, másrészt az iskola hátrányokat növelő hatásának felszámolására. Rossz az a rendszer, amelyben az iskola visszatükrözi a társadalmi problémákat, és képtelen arra, hogy egy hátrányos helyzetű gyerek hátrányait csökkentse.
– Ön szerint mikor lehet az eredményekben is látszata az oktatás átalakításának?
– Ha a PISA-mérésre gondol, ahol hetedik, nyolcadik osztályosokat mérnek, akkor 10-13 év múlva. Természetesen már a jelenlegi elsősöknél is látszódhat javulás, őket majd hat-hét év múlva mérik fel. Azt azonban látni kell, hogy a mi programunk nem az iskolában kezdődik. Ma a hátrányos helyzetű gyerekek nagy többsége 6 éves korában iskolaéretlen, és ha mégis bekerülnek az iskolába, hátrányuk már szinte behozhatatlan. Ezért olyan fontos a hároméves kortól kötelező óvodáztatás bevezetése, ami jövőre valósulhat meg. Három- és ötéves kor között kell elsajátítani az alapvető szocializációs ismereteket, civilizációs normákat. Az iskoláskor ehhez már késő. Igyekszünk korábban segíteni: a Biztos Kezdet Gyerekházakban azoknak a 3 év alatti gyermekeknek segítünk a szülők bevonásával, akiknek a családjában nem biztosított a gyerek egészséges fejlődése. Nem lehet, hogy egy gyerek egész életében a hátán cipelje a szülei hátrányát.
(...)
– Januártól állami feladat lett a tankönyvellátás. Az iskolák évfolyamonként, tantárgyanként két könyvből választhatnak majd. Miért van szükség a tankönyvek számának csökkentésére?
– Az, hogy a tankönyvellátás állami feladat, közhely. Ám az elmúlt húsz évben mégsem volt ez egyértelmű, és részben a piaci erőviszonyok határozták meg, hogy milyen tankönyvekből tanultak a gyerekek. Ez olyan helyzetet teremtett, hogy az állam már nem tudott teljes felelősséget vállalni a kiadványok tartalmáért és az ellátás biztonságáért. Egységes tudásanyag kell, egyfajta nemzeti tudásminimum, amit minden gyereknek ugyanúgy biztosítunk. Olyan könyveket fogunk választani, amelyek megfelelnek a Nemzeti alaptantervnek, és jónak tartjuk őket.