A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egyik bírája fordult az Ab-hoz azért, mert álláspontja szerint a munka törvénykönyve által meghatározott juttatások után fizetendő 98 százalékos különadó eltúlzott mértékű, sérti az emberi méltósághoz és a tulajdonhoz való jogot, továbbá a különadót rögzítő 2010-es törvény nemzetközi szerződésbe, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló római egyezménybe is ütközik.
Az indítvány hivatkozott az alaptörvényben deklarált jogállamiságra is, amelybe a bíró álláspontja szerint „beleértendő egyebek mellett az is, hogy a közteherviseléssel kapcsolatos jogszabályok igazságos és társadalmilag elfogadott célt szolgáljanak, azok büntető jellegűek nem lehetnek, kivéve akkor, ha a társadalmi megítélés ezt szükségessé, illetve elfogadhatóvá teszi".
Az Ab a bíró indítványát megalapozottnak találta. Határozatának indokolása szerint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2013-ban több határozatában is megállapította, hogy a törvényes végkielégítéseknél a törvény szerinti 98 százalékos adómérték az egyezmény tulajdon védelmére vonatkozó részével ellentétes.
Az Ab nem látott okot arra, hogy eltérjen attól a tartalomtól, amelyet a strasbourgi bíróság az egyezmény tulajdon védelmére vonatkozó cikkének adott a különadó mértékével összefüggő döntéseiben. Az Ab a nemzetközi egyezménybe ütköző jogszabályi rendelkezés alkalmazásának tilalmát rendelte el a folyamatban lévő – korábbi jogviszonyokkal kapcsolatos – bírósági eljárásokban. Miután a vitatott rendelkezés 2013. december 30-ig volt hatályban, megsemmisítéséről nem döntött az Ab.
Az Alkotmánybíróság hivatkozott az alaptörvény azon rendelkezésére, amely szerint Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját, továbbá az alaptörvényben szintén rögzített jogállamiság alkotmányos követelményére. A testület szerint a vitatott rendelkezés általános alkalmazási tilalmát indokolja az alaptörvény védelme, a jogbiztonság és az eljárásban érintett személy különösen fontos érdeke. Ezért az Ab a hatályon kívül helyezett, de eddig alkalmazandó jogszabályra alkalmazási tilalmat írt elő. Az Ab határozatához Salamon László alkotmánybíró különvéleményt fűzött.
Miután a rendelkezés 2013. december 30-ig volt hatályban, az Ab nem semmisítette meg, de alkalmazását megtiltotta a bíróságok számára. A parlament 2014. január 1-jével az eddigi 98 százalékról 75 százalékra csökkentette a közszférában kifizetett – kétmillió, illetve három és fél millió forint feletti – végkielégítéseket terhelő különadót. A Nemzetgazdasági Minisztérium erre reagálva kifejtette, hogy „a különadó alapvető célja a közpénzből juttatott irreálisan magas végkielégítések gyakorlatának megszüntetése, amely kívánalom az adófizetők pénzének védelme érdekében a kormányprogramban is szerepel”.
A magyar társadalom továbbra is elvárja, hogy ne folyjon „pénzlenyúlás” az állami szektorban, hiszen a végkielégítés „egy kiválóan bevált szocialista módszer” volt a közpénzek lenyúlására – fogalmazott korábban Hoppál Péter, a Fidesz szóvivője, hozzátéve, hogy „voltak itt 2010 előtt” nokiásdobozok, offshore-ügyletek, színlelt szerződések, ingatlanpanamák és „a jó öreg végkielégítés”.
Lázár János, a Fidesz akkori frakcióvezetője a javaslat benyújtásakor elmondta: a 98 százalékos különadóval azokat a magas rangú állami vezetőket, „igazi nagykutyákat” szeretnék elkapni, akik több tíz- vagy százmillió forintos nagyságrendű végkielégítéshez jutottak.
