Ötvenmillió forint a nejlonszatyorban

A régi MSZP-székházban lévő, százmilliókat rejtő, MSZMP feliratú legendás széfről, valamint Gyurcsány Ferencről és Mesterházy Attiláról is beszélt Zuschlag János.

Megdöbbentőnek tartom, hogy azok az MSZP-s pártvezetők, akik aggályoskodás nélkül bűnbakot csináltak belőlem, akik odalöktek maguk helyett a bíróság elé és utána a börtönbe, akik végig csak arra gondoltak, hogy jaj, csak álljon meg az ügy Zuschlagnál, jaj, csak ne menjen feljebb, tehát ezek a vezetők még most is, még az én ügyem után is fülig sárosak – jelentette ki Zuschlag János Simon Gábor Ausztriában elhelyezett titkos százmilliói kapcsán.

A volt politikus kizártnak tartja, hogy Simon Gábor egyszemélyes buliban tudott volna megszerezni ennyi pénzt. – Egyedül elintézni effajta dolgokat, úgy, hogy nem is tud róla senki, az MSZP rendszerének a jellegzetességei miatt nem lehet – vélekedett. Simonnak, akit húsz éve ismer, csupán annyit tanácsol, hogy próbálja meg túlélni. – De – mint mondta – nem akarnám illúziókba ringatni, mert nem lesz könnyű.

Saját büntetőügyével összefüggésben kijelentette, az utóbbi húsz évben ilyen súlyú ügyért ilyen súlyos ítéletet még nem szabtak ki.

– Gyilkosok kapnak ennyit, vagy ők sem. Nálam a bíróság kimondta, hogy a pénzből senki nem tett el egy forintot sem. Ehhez képest jól tönkretették az életemet. Végig az volt az érzésem, a bíró rajtam torolja meg azt, hogy a valódi bűnösök kibújtak a hurokból. El is mondta, hogy nekem azért kell ilyen sokat kapnom, mert így működött a politikai döntéshozatali rendszer. Én vittem el mindent egy olyan bevett szisztémáért, amit nem én találtam ki és nem én üzemeltettem, pusztán a része voltam. Gyurcsány Ferenc véleményt nyilvánít rólam, miközben erre semmilyen erkölcsi alapja nincs. Ha egy ilyen szisztéma működik egy minisztériumban, arról egy Gyurcsány-típusú miniszter tud. Mindenről tudott, mindenbe beleszólt, mindent ő írt alá. Neki ez a tárca volt akkoriban a homokozója, itt építette fel magát, innen lett miniszterelnök – ecsetelte.

Zuschlag János arra a közbevetésre, hogy Mesterházy Attila is tudott-e mindenről, közölte, ő nem sokszor volt bent a minisztériumban, mert Gyurcsány nagyon utálta. – Gyurcsány csak a saját csapatát kedvelte, Keszthelyi Andrást, Szigetvárit, Szilvásyt. Mesterházyt ott szívatta, ahol érte, például korlátozta a mobiltelefon-használatát. Egy államtitkárnak! Feri ugyanis egy igazi bunkó, ha valaki kicsit jobban megismeri. Már valósággal sajnáltuk Mesterházyt. Attilának akkor lett nagyobb szerepe, amikor Medgyessy Péter már lemondott. Súlyát jól mutatja, hogy önmaga nem tudott mindent elintézni, hanem hozzám kellett fordulnia, ha pozitív döntést szeretett volna – jelentette ki Zuschlag.

Az egykori szocialista politikus szerint Mesterházy Attilával ellentétben Szigetvári Viktor kabinetfőnökként mindig, mindenről tudott, hiszen az ő feladata volt a

operatív ügyintézés a minisztériumban. – Hétfőnként volt a heti egyeztetés, ott volt Feri, Attila, ott volt Szigetvári, Keszthelyi, esetleg valamelyik helyettes államtitkár, az ifjúsági szervezettől ott volt Ujhelyi István, Arató Gergő meg én, a sportosoktól Bakonyi Tibor, és megbeszéltük a heti várható ügyeket, és persze a pályázatokat is.

Zuschlag János beszélt arról az időszakról is, amikor 2004-ben, a Terror Házánál tett botrányos kijelentése miatt lemondott, majd visszavonult Kiskunhalasra. Mint ismert, helyben a történtek ellenére a 2006-os választások előtt megint megválasztották képviselőjelöltnek. – Amitől rosszul lett a teljes pártvezetés, hiszen mindenki azt hitte, el fogok tűnni. Csak én nem. Megkerestek, hogy lépjek vissza, állapodjunk meg, mondjam meg, mit kérek. A végén megállapodtam a Lendvai, Szekeres, Szilvásy trióval. Visszaléptem és kaptam ötvenmillió forintot egy nejlonszatyorban. A pénz az MSZP-től jött, nyilván a központi széfből. A székházban adta át valamelyik titkárnő, már nem emlékszem pontosan, hogy melyik – fejtette ki.

A 2004-ben megindult nyomozás miatt kezdetben egyáltalán nem aggódott. – Ráadásul mindenről tudtam, Lusztig Péter rendszeresen tájékoztatott, hogy éppen hol tart a rendőrség. 2007 januárjában fordult komolyra a dolog, mert az ügyészség vagy megunta a rendőrség tipródását, vagy új információkat kaptak. Ekkor felhívott Szilvásy Gyuri, hogy van-e valami közöm ehhez az ügyhöz. Azt mondtam, hogy nincs, és akkor úgy is gondoltam. Majd rá egy hétre megjelentek a rendőrök, nagyon sok rendőr, tartottak egy csomó házkutatást, engem pedig felhívott valaki, hogy vigyázzak, mert lehallgatnak. Ekkor már nagyon ideges voltam, bementem Szilvásyhoz, de úgy, hogy gyakorlatilag rátörtem az ajtót. Kiabáltam vele, hogy miért nem szólt. Képes volt azt mondani, hogy elfelejtette. Aztán februárban az ügyészség átvette a nyomozást, akkor indult meg a henger, akkor kezdődött a tanúk tömeges beidézése.

Zuschlag kitért a Lendvai Ildikóval folytatott megbeszélésére is. Emlékezetes, az egyeztetés után szinte az egész magyar sajtó jelenlétében kijelentette: nincs Zuschlag-ügy. – Na igen, hiszen három héttel később letartóztattak. De hát mit mondtam volna mást? Amúgy Lendvai hívott be, hogy tájékoztassam. Én el is mondtam, hogy ebből katasztrófa lesz, hiszen ekkor már a pártvezetés tagjait is kezdte az ügyészség behívogatni. Ildikó aggódott, hogy az ügy esetleg feljebb is mehet, és azt hajtogatta, hogy valamit kellene csinálni, meg hogy találjunk ki valamit. Szóval tipikus MSZP-s válságkezelés volt – hangoztatta.

Felidézte, hogy ekkor Gyurcsány Ferenc is megkereste. – Beszéltünk telefonon és személyesen. Azt mondta, kezeli a problémát. Aztán Keszthelyi Andrással megüzente, hogy hívjam fel Bánáti János ügyvédet, megbeszélte vele, hogy ő fogja az ügyet kezelni. Az volt az érzésem, hogy a védelem célja elsősorban az ügy politikai kezelése, nem pedig az én büntetőjogi felelősségem enyhítése. A fellebbezésemet már én magam írtam. Szerintem eleinte segíteni akartak, aztán meg arra jutottak, hogy az én beáldozásommal legalább le lehet zárni az ügyet. Nekem nem volt mentelmi jogom – magyarázta Zuschlag János.

Arra az újságírói megjegyzésre, hogy ötvenmillió forintot valakik befizettek helyette, hogy csökkentsék a kárt, elmondta, nem őt védték, nem neki segítettek, hanem saját magukat meg az egész rendszert. – Amúgy nem tudtam róla. Jött az ügyvédem, és közölte, hogy letéti számlájáról kárenyhítés címén átutalt ötvenmillió forintot. Ha megkérdeznek, én nem kértem volna. Később vagyonosodási vizsgálat indult ellenem, adóhiányt állapítottak meg, ez az ügy még ma is tart. Ráadásul ezzel külön felbőszítették az ügyészeket – tette hozzá. A pénz eredetével összefüggésben megjegyezte, nyilván ugyanabból a széfből származott. Ott állt a régi székház második emeletén, rajta egy MSZMP-címerrel. Volt benne vagy pár száz millió forint – fogalmazott. Zuschlag János hozzáfűzte, a széfből fizette a párt a fű alatti támogatásokat, de ebből intézték a zűrös ügyeket is.

A Fidesz várja a szocialisták válaszát a Zuschlag János újabb ügyében felmerült kérdésekre. Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője egy más témában tartott sajtótájékoztatón kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, Zuschlag János újabb ügyén nagyon meg vannak döbbenve. Hozzátette: a Fidesz – és biztos benne, hogy többnyire az emberek is – várják a szocialisták magyarázatát, hogy mi is ez az egész.

A Zuschlag-interjú megjelenése után pénteken egyébként sorra jelentették be, hogy elmaradnak a Kormányváltás politikusainak sajtótájékoztatói.