A legfőbb ítélkező fórum polgári kollégiumának szóvivője elmondta azt is, a határozat indokolása két héten belül elkészülhet. A bírósági szakember hozzátette: a jogegységi határozatból a törvényhozók következtetéseket szűrhetnek le a maguk számára. Megtudtuk azt is, hogy a témakör elemzése folytatódik a Kúrián. Az év végére fejezheti be munkáját egy szakmai csoport, amely megvizsgálja, milyen jogkövetkezmények alkalmazhatók az érvénytelen kölcsönszerződéseknél.
– A Kúria az utóbbi hónapokban két jogegységi döntést is meghozott a devizakölcsönök ügyében: a testület tavaly decemberben hat témában, pár nappal ezelőtt további három pontban összegezte a hitelkérdés megítélésnek legfontosabb jellemzőit. Befejezte a legfőbb ítélkező fórum a devizahitel konstrukciójának elemzését?
– Jogegységi eljárásában a Kúria azokat az eseteket, problémaköröket vizsgálhatja meg, amelyekben már az ország bíróságain több, eltérő tartalmú határozat született. Az elmúlt idők ítéletei alapján egyértelműnek látszott, hogy a devizahitelek számos részlete tisztására vár. Az eddigi kérdéseket a jogegységi tanács december 16-i és a hét elején meghozott döntése megválaszolta, a testület további részleteket most nem vizsgál. Megjegyzem ugyanakkor, hogy megkezdte munkáját az a joggyakorlat-elemző csoport, amely azt tekinti át, milyen jogkövetkezmények alkalmazhatók az érvénytelen kölcsönszerződések ügyében. Eredmény az év végére várható.
– A héten az árfolyamváltozás, az egyoldalú kamatemelés és az árfolyamrés kérdésében foglalt állást a Kúria, ám egyelőre csak a határozat lényegét ismerhette meg a közvélemény. Mikor teszik közzé a döntés indokait?
– Két héten belül elkészül a jogegységi határozat indokolása, s ez a Kúria megállapításai mögött meghúzódó okokat, a döntés alapjául szolgáló érveket tartalmazza. Az indokolásból úgy vélem, számos összefüggés válhat világossá, az érvelés sokat segíthet a jogegységi határozat egyes elemeinek pontos megértésében.
– Addig is, amíg az indokok nyilvánossá válnak, arra kérem, röviden foglalja össze a döntés legfontosabb megállapításait. Elsőként az árfolyamrés ügyére térhetnénk ki.
– A jogegységi tanács – megismételve a Kásler-ügyben meghozott ítélet lényegét – azt mondta ki, hogy a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésekben tisztességtelen, ha a pénzintézet vételi árfolyamon folyósítja a kölcsönt és eladási árfolyamon számítja ki a törlesztőrészleteket. A különböző árfolyamok helyett – a jogegységi döntés szerint – a jegybank adott időszakban érvényes hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni. Mindezek alapján – első lépésként – azt szükséges kiszámolni, hogy a hitelfelvevő megfelelő összeget kapott-e a kölcsön folyósításakor. Ezt követően pedig valamennyi törlesztőrészletnél el kell végezni a matematikai műveletet. A szakmai becslések szerint az árfolyamrés legfeljebb az adósok többletterheinek egy-két százalékát teheti ki, vagyis korántsem ez a legnagyobb tétel.
– A kamatemelések mekkora kiadásokat rónak a hitelfelvevőkre?
– Elemzői számítások tizenhat százalékra teszik az egyoldalú szerződésmódosítások okozta terheket. Ez ügyben a jogegységi határozat egyébként úgy szól: tisztességtelen a megállapodás banki módosítása, ha a változtatás lehetőségéről szóló szerződési feltétel nem felel meg bizonyos követelményeknek. Érvénytelenné minősítheti a bíróság az egyoldalú módosítást, ha a kikötés megfogalmazása nem egyértelmű, s az adós nem láthatja át, mikor és miképpen emelkedhetnek a terhei. Ilyen esetekben részletes vizsgálat szükséges, és a bíróságnak elemeznie kell az adott megállapodás addigi összes egyoldalú módosítását. Ha a változtatások tisztességtelenek, ennek jogi következménye, hogy e követelések nem érvényesíthetők. Azaz úgy kell a tartozást átszámolni, mintha a kérdéses kamatemelésekre nem került volna sor.
– A jogegységi döntés az árfolyamváltozással is foglalkozott. E körben miképpen foglalható össze a bírák álláspontjának lényege?
– A hitelszerződés tisztességtelenségéhez vezet, ha a bíróságon az adós bizonyítja, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat valós veszélyeiről, vagy a banki közlések alapján joggal gondolhatta, hogy az árfolyamok ingadozása nem jelent különösebb kiadásokat a számára. Hogy az adott szerződésnél mi számított megfelelő tájékoztatásnak, azt csak a konkrét esetet megítélő bíróság döntheti el. Az árfolyamkockázat okozza egyébként a legsúlyosabb terhet.
– A kiadások növekedésével a legtöbb devizahiteles tisztában lehet, azt azonban kevesebben tudják: a Kúria most közzétett jogegységi döntése milyen jogviták kimenetelét befolyásolhatja.
– A határozat a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések egyes pontjainak megítéléséhez ad iránymutatást. Minden olyan fogyasztói hitelügylet szóba jöhet, amiben külföldi pénznem szerepel – a jelzálog-szerződések mellett így a szabad felhasználású és az áruvásárlási hitelek miatti perekben is lényeges szerepet kaphatnak a mostani döntés egyes megállapításai. Hozzáteszem: a jogegységi határozatban foglaltakat az első és a másodfokú bíróságoknak a folyamatban lévő vagy a jövőben meginduló eljárásokban kell figyelembe venniük. Igaz ez az olyan perekre is, amelyeket a végrehajtások megszüntetése érdekében indítottak meg. A jogegységi határozat egyes pontjai tehát a fizetni nem tudó adósok ügyeiben is lényegessé válhatnak.
– S mi a helyzet akkor, ha az ügyfelek már visszafizették devizakölcsönüket, vagy épp ellenkezőleg: elárverezték az adós házát, értékeit?
– Ezekben az esetekben is sor kerülhet a tartozások átszámolására, de leginkább csak úgy, hogy a bank önszántából, maga végzi el a műveletet. Hangsúlyozom, a jogegységi döntés kizárólag a bíróságokra nézve kötelező, a pénzügyi szféra szereplőit a Kúria határozata nem köti. A hitelintézetek persze tehetnek bizonyos lépéseket, már csak azért is, hogy elkerüljék a perek sokaságát.
– Előfordulhat tehát a Kúria szerint, hogy az adósok a jogegységi határozat nyomán tömegesen citálják bíróság elé bankjukat?
– Ez a lehetőség természetesen nem zárható ki. Jelenleg ugyanakkor az látszik a legjobb megoldásnak, hogy az adósok megvárják, miképpen próbálja meg rendezni a jogalkotás a devizahitelek okozta problémákat. Már csak azért is, mert a perindításnak megvannak a maga kockázatai. A pereskedés költségei mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a jogegységi döntés általános kívánalmakat fogalmaz meg, egy-egy szerződés azonban számos, külön vizsgálatot igénylő részletet is tartalmazhat.
– Ha már a türelemnél tartunk: a hitelfelvevők és a témakört elemző szakértők az elmúlt időszakban nemegyszer éppen azt sérelmezték, hogy a Kúria túlságosan is türelmesen, vagy inkább nehézkesen és lassan tette fel a kérdéseket és találta meg az egyes válaszokat. Önnek mi erről a véleménye?
– Több százezer ügyfélnek van ma is devizakölcsöne, a témakör társadalmi jelentősége tehát óriási. A Kúria ebben a helyzetben nem hozhatott elhamarkodott döntést.
– Pedig a hiteladósok még tüntettek is a Markó utcai igazságügyi palota előtt. Hogyan kezelte a testület a társadalmi nyomást?
– Nyomásról semmiképp sem beszélnék. A Kúria tisztában volt az ügy horderejével, és vállalta a döntés felelősségét. A határozatok kimunkálásához idő kellett, szükséges volt megismerni a körülményeket, a részleteket. A mostani, három pontból álló döntés előtt a jogegységi tanács például szakérői véleményeket is beszerzett, jogászprofesszorok és bírósági szakemberek egyaránt kifejtették nézeteiket. A határozat meghozatalához, a problémakör tisztázásához elengedhetetlen volt az Európai Bíróság Kásler-ügyben adott jogértelmezése is.
– A történések fényében némelyek úgy fogalmaztak: felesleges volt 2013 januárjában a Kásler-aktát a luxembourgi Európai Bíróságnak megküldeni. A Kúria egyes nézetek szerint ezzel másfél évet kidobott az ablakon.
– Az európai ítélet nélkül a Kúria nem fogalmazhatott volna meg ennyire egyértelmű és nyilvánvaló véleményt az árfolyamrés kapcsán, sőt, a jogegységi tanács az egyoldalú szerződésmódosítások kérdésében is csak visszafogottabb következtetést vonhatott volna le. Úgy vélem, a decemberi és a hétfői határozat egyaránt kimunkált döntés, s akár alapjául is szolgálhat a devizahitelek problémáit megoldani szándékozó jogszabálynak.
– A Kúria határozatai kijelölik, esetleg korlátozzák az Országgyűlés lehetőségeit, mozgásterét a devizahitelek kivezetéséről szóló törvény elfogadásakor?
– Ahogy a bankok, úgy a törvényhozás lépéseit sem határozza meg a jogegységi döntés. A parlament lehetőségeinek határait főként az Alkotmánybíróság (AB) márciusi alaptörvény-értelmezése jelöli ki. Megjegyzem, az AB tág keretet szabott a beavatkozásra. A Kúria tevékenységéhez visszatérve azt mondhatom el: a jogegységi határozat meghozatalával a legfőbb ítélkező fórum elvégezte a maga feladatát. Így a bíróságoknak nincs és nem is lehet beleszólásuk abba, hogy az Országgyűlés milyen módszerekkel, például a devizahitelek forintosításával vagy más módosításokkal orvosolja a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések hibáit, hiányosságait. Úgy vélem ugyanakkor, a jogegységi határozatból leszűrhetők következtetések a hitelproblémák megoldása ügyében.
2012. december 10. Polgári kollégiumi vélemény a fogyasztói kölcsönszerződések egyoldalú módosításának tisztességtelenségéről.
2013. január 15. A Kúria felfüggeszti a Kásler-pert, és a luxembourgi Európai Bíróságnál előzetes eljárást kezdeményez az árfolyamrés ügyében.
2013. december 16. Az első jogegységi döntés hitelkérdésben. A Kúria ekkor kimondta például, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés mint szerződéstípus nem ütközik jogszabályba, jó erkölcsbe, nem uzsorás jellegű és nem színlelt kontraktus pusztán amiatt, mert az árfolyamkockázat az adóst terheli.
2014. június 3. A Kúria ítéletet hirdet a Kásler kontra OTP perben. A döntés szerint az árfolyamrés tisztességtelen.
2014. június 16. A devizakölcsönök kapcsán a Kúria meghozza második jogegységi határozatát. A legfőbb bírói fórum állást foglal az egyoldalú kamatemelésről, az árfolyamkockázatról és az árfolyamrésről.
A teljes interjú a Magyar Nemzet szombati lapszámában olvasható.
