„Közel kell menni a krízisben lévőkhöz”

A szociálpolitikában nincsenek generális, minden család krízisére egyformán érvényes megoldások – mondta Czibere Károly.

TK
2014. 07. 02. 5:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Czibere Károly emlékeztetett: korábban egy államtitkárság foglalkozott a szociális és családüggyel, ez a mostani struktúrában ketté lett választva ifjúság- és családügyre, valamint szociális és felzárkózásügyre. Mint mondta, a szétválasztás oka, hogy míg a családpolitika alapvetően a gyermekvállaláshoz kapcsolódó költségek kompenzálását, a gyermekvállalás ösztönzését jelenti, addig a szociális ügyek alapvetően társadalmi hátrányokkal, szociálpolitikai kockázatokkal függnek össze.

Ezeknél az embereknél már nem elég a jövedelemkompenzáció, mivel komplex problémával küzdenek és megjelenik náluk egyfajta rászorultság is. Vagyis a szociális államtitkárság fog a jövőben foglalkozni a segélyezéssel és a rászorulóknak – időseknek, fogyatékossággal élőknek, szenvedélybetegeknek, állami gondozottaknak – nyújtandó szolgáltatásokkal – mondta.

Az államtitkár felidézte: a rendszerváltozás után alakultak ki a szociálpolitikának a ma is működő, a szociális védelem rendszerét a mai napig meghatározó intézményi kereteit. Ez a szociálpolitikai ellátórendszer nagyon sok tekintetben bevált, de az évek során összegyűlt tapasztalatok arra ösztönöznek, hogy bizonyos területeken módosítsunk – tette hozzá. Az alapellátásban például a támogató szolgálatok, közösségi ellátások megerősítése lenne indokolt, ugyanakkor – például a házi gondozás esetében – az eredményesség javítása a feladat.

Czibere Károly szerint indokolt a gyermekjóléti és családsegítő szolgálatok – mint „az első védelmi vonal” – megerősítése és fejlesztése is, mivel – ahogy a szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás is rávilágított – a családsegítő és a gyermekjóléti szolgálatok sokszor párhuzamosan működnek, kevés a rendelkezésükre álló erőforrás, és előfordul, hogy az alapfeladataikat sem tudják ellátni. Meg kell erősíteni a jelzőrendszeri funkciókat is – tette hozzá.

A hajléktalanoknak, szenvedélybetegeknek és fogyatékossággal élő embereknek szóló támogatott lakhatás programját fontosnak és folytatandónak ítélte, ugyanakkor megdöbbentően kevésnek tartja azt a 116 férőhelyet, amit az elmúlt hat hónapban engedélyeztek, miközben több ezer ember vehetné igénybe. Jelezte: ezen is változtatni kell, vonzóvá kell tenni ezt a lehetőséget a fenntartóknak.

Czibere Károly szerint a segélyezés rendszere „számtalan sebből vérzik”, példaként pedig azt említette, hogy az önkormányzatok pénzügyi lehetőségeitől függ, mennyire tudnak saját erőt biztosítani a segélyezéshez és emiatt eltérő az önkormányzatok segélyezési lehetősége, miközben az egyes segélyezettek sem tudják, hogy lehetőségük lenne segélyért folyamodni.

Jelezte azt is, a segélyezés nem képes önmagában kezelni a családok krízisének komplexitását, csak akkor, ha összekapcsolódik a szolgáltatásokkal. A segélyezés fontos, mert képes megakadályozni az elszegényedést, de önmagában nem reagál a krízis jellegére és összetettségére – mondta. Hozzátette: a krízis soha nem csak abból áll, hogy valaki szegény, mert mindig megjelenik mellette más probléma – például lakhatási nehézségek, alkoholproblémák, családon belüli erőszak – is, és az nem jelenti az „ördögi kör” megszakítását, ha csak segélyt kap a rászoruló.

Ilyenkor van szükség a krízishez „közel menő” szakemberre, a szociális munkásra, aki ágazatközi módon tudja kezelni a dolgot, aki a krízisben lévő valós szükségleteit nézi – mondta. Hozzátette: több szakmai műhely is van, ahol ilyen „profi” szociális munkások dolgoznak, nekik a jövőben nagyobb teret engedne az államtitkárság és több feladattal bízná meg őket.

A szociálpolitika apró modellprogramokból áll össze, és ami beválik, azt el lehet és el is kell terjeszteni országosan – mondta és kifejtette: a nagy ellátórendszerek „egydimenziósak”, főleg pénzbeli ellátások, és nem egészülnek ki szolgáltatással, információnyújtással, tanácsadással, holott erre a problémák komplexitása miatt szükség lenne. Jelezte: az államtitkárság a jövőben ebben a szemléletben szeretné végezni a munkáját.

Czibere Károly kiemelte: feladatuk a szociális ágazatban dolgozók életpályamodelljének megalkotása, hogy megbecsüljék a szakembereket, „akik kitartanak, elkötelezettek, és óriási tapasztalati tőkét hordoznak”.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.