Politikai stabilitás, folytatódó reformok, továbbá a gazdasági növekedés azon korszaka, amely a leggyorsabban bővülő európai uniós államok közé emeli majd Magyarországot – a miniszterelnök értékelése szerint az ország így kezdi a következő négyéves kormányzati ciklust. Mint fogalmazott: „egy tartalmában sikeres négyéves kormányzás után vagyunk”. Ezt elsősorban azzal példázta, hogy Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól.
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy Magyarországon, egy alapvetően exportorientált országban a külpolitika gazdaságközpontú. Megjegyezte, Navracsics Tibor külgazdasági és külügyminisztertől a külügy „áramvonalasítását” várja, később pedig – amikor már európai uniós biztos lesz a jelenlegi tárcavezető – az uniós biztosi poszt és Magyarország kapcsolatrendszerének átalakítását reméli tőle.
A miniszterelnök a KKM-ben rendezett értekezleten – a kérdésekkel és válaszokkal együtt csaknem másfél órás beszédében – összefoglalta a nagykövetekkel szembeni elvárásait. Azt kérte a jelenlévőktől, hogy bár a kabinet az eredményeket olyan koncepciókkal, akciótervekkel és döntésekkel érte el, amelyek egy része még ismeretlen, és nem élvez közbizalmat az unión belül, ne vegyenek fel védekező magatartást.
A kérés az, hogy válaszoljanak mindenre, amire válaszolni kell, de a feladat nem az, hogy megvédjék a magyar pozíciót, mert az megvédi saját magát. Ne hagyják figyelmen kívül, mit mond a másik, arra valamilyen módon reagáljanak, de ezt tekintsék inkább „civilizációs kötelezettségnek”, ne pedig politikai feladatnak – fűzte hozzá. „Nem az a dolgunk, hogy megvédjük, amit elértünk, hanem az, hogy bemutassák azokat a lehetőségeket, amelyek az elmúlt évek sikereiből fakadnak” – magyarázta.
S miután „elkötöttük magunkat az ideológiai megközelítésű külpolitikától” – folytatta –, „sokkal nyitottabban tudunk kapcsolatokat építeni” olyan államokkal is, amelyek nem a nyugati szövetségi rendszerhez tartoznak.
Egyértelművé tette egyúttal azt is, hogy Magyarország helye a nyugati szövetségi rendszeren belül nem képezi vita tárgyát, „de a kormány nem követi azt a külpolitikát, amely szerint minden külpolitikai kérdés középpontjába az értékkérdéseket kell állítani”. Megítélése szerint az értékkérdések fontosak – a NATO és az EU is bizonyos mértékig értékközösség –, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarországnak úgy kell viszonyulnia a szövetségi rendszerén kívüli országokhoz, hogy mit gondol azok kultúrájáról, politikai intézményrendszeréről, demokráciájáról.