Egyelőre nem hozott döntést a bíróság az eljárás felfüggesztéséről.
Tavasszal a Szegedi Ítélőtábla szintén ügyvédi indítványra függesztette fel a bátmonostori hármas gyilkosság ügyében a másodfokú eljárást. Az ügyvéd akkor arra hivatkozott, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró rendelkezés nemzetközi szerződésbe, a Magyarország által is ratifikált emberi jogok európai egyezményébe ütközik. Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy nagy-britanniai ügyben hozott döntésére hivatkozott, a bíróság akkor a tényleges életfogytiglani büntetésre ítélt vádlottaknak adott igazat.
A tárgyalás elején a Fővárosi Ítélőtábla tanácsaként eljáró Szegedi Ítélőtábla elutasított néhány felmerült bizonyítási indítványt, majd a perbeszédekkel folytatódott a tárgyalás.
Az ügyész vádbeszédében úgy fogalmazott: az utóbbi idők legbrutálisabb bűncselekmény-sorozatát követte el a hat vádlott. Az áldozatok kivétel nélkül idős, kiszolgáltatott emberek voltak, akikre saját lakásukban, éjszaka rontott rá a banda, előbb brutálisan megverték, majd gúzsba kötötték őket. Ezután kezdődött meg az áldozatok vallatása a lakásban található értékek hollétéről. Az ügyész szerint a tettesek kegyetlensége öncélú volt, más magyarázatot legalábbis nem talált arra, hogy például az egyik, 81 éves, brutálisan megvert, megkötözött, hason fekvő asszony hátára még egy ágyat is rátettek, mielőtt elhagyták a házat.
Az ügyész éppen ezért a három, nem életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt vádlott büntetésének súlyosbítását kérte. Az első fokon húsz évre ítélt ötödrendű vádlottra életfogytiglani büntetést, a nyolc, illetve tíz évre ítélt negyed- és hatodrendű vádlott esetében pedig a fegyházbüntetés mértékének megemelését javasolja.
Az elsőrendű, tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt vádlott védője perbeszédében védence felmentését kérte, mert szerinte nincsen objektív, minden kétséget kizáró bizonyíték arra, hogy az elsőrendű vádlott valóban részt vett bármelyik bűncselekmény elkövetésében, vagy jelen lett volna azok elkövetésekor.