– Kifelé, a tábor felé, vagy az őt kritizáló politológusoknak üzent Orbán Viktor a polgári Magyarország sűrű felemlegetésével?
– Egy ilyen beszéd kapcsán szokás túl nagy hangsúlyt fektetni arra a kérdésre, hogy vajon kinek szólhatott. Persze a saját tábor kíváncsi leginkább az iránymutatásra, pontosan az aktuális politikai helyzet miatt, mivel mostanában napirenden volt az egység kérdése a jobboldalon, erre keresték a választ, és meg is kaphatták a miniszterelnöktől. Az évértékelő beszédet ugyanakkor elég széles rétegben hallgathatják, nemcsak a saját tábor, de ennek országos választás előtt, kampányidőszakban van nyilván nagyobb jelentősége. Az egység kérdése is ilyen, amelyet természetes, hogy Orbán Viktor tud megteremteni és szimbolizálni, akár saját személyén keresztül is. A választások után is kiemelkedően fontos a társadalmi legitimitás megőrzése, ami a Fidesz fő erőssége, hiszen ennek elvesztése jelentené számára az egyetlen veszélyt. A következő időszak politikai tétje az egység megőrzése és hogy hogyan lehet kifelé demonstrálni ezt az egységet. Ebben pedig kulcsszerepe van a miniszterelnöknek, akinek a személye egyben tartja a jobboldali tábort, ezért szólította összefogásra a híveit – erre nagy szüksége van most a Fidesz táborának.
– Azzal hogy Orbán a keményen dolgozókról, a Jobbik egyik hagyományos szavazóbázisáról beszélt, a radikális párt irányába kacsingató bizonytalanok felé üzent?
– Nem új keletű gondolat a Fidesz részéről a bérből és fizetésből élők támogatása, hiszen a munkaalapú társadalom mint cél kormányzásuk egyik alappillére, de most a keményen dolgozó, ám a sikerből még nem részesülő emberek segítése egyértelműen középpontba kerül. Kvázi programként is megfogalmazták, hogy a következő időszakban nekik kell segítséget nyújtani, és konkrét intézkedéseket is az ő érdekükben hoznak majd. Ez is azt erősíti, hogy nincs irányváltás, a kormány következetesen ragaszkodik a korábban megfogalmazott célokhoz, mint a munkaalapú társadalom, illetve a nem hitelből megvalósuló gazdasági növekedés.
– Ugyanakkor Orbán szerénységre is intette híveit.
– Igen, ilyet is halottunk már tőle – nem csak kampányidőszakban –, hogy nem szabad hátradőlni. „Magyarország erősödik” – ez volt kiírva a pulpitusra, ami egy folyamatot jelöl meg célként. A sikerek sorolása azt üzeni a tábornak, hogy mi az, amiért megéri tovább dolgozni és vállalni a konfliktusokat, akár a hazai kritikusokkal, akár a Nyugattal, akár az EU-val szemben ez eredmények – a rezsicsökkentés és a többi – védelmében.
– Nem kímélte a baloldalt sem.
– Valóban, az ellenzékkel szemben igen keményen fogalmazott a miniszterelnök; ez is arra szolgált, hogy ismét emlékeztesse a törzstábort arra: a politika folyamatos verseny, az ellenfelet újra és újra le kell győzni. Lásd a veszprémi időközi választást, amely mellett a miniszterelnök szintén nem mehetett el szó nélkül. Miközben továbbra sincs olyan ellenzéki erő, amely kormányzati alternatívát mutatna – erre is utalt, üzenve a kritikusoknak.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője szerint Orbán Viktor előadása komoly hangvételű, de szokás szerint anekdotákban is bővelkedő volt. Két legfontosabb pillére pedig a szuverén, kezdeményező külpolitika értelmezése és a következő három év fő céljának kitűzése, a „keményen dolgozó emberek és családok segítése” volt – fejtette ki az elemző.
Közölte: Orbán Viktor a ciklus hátralévő három évének céljaként az alsó középosztály „polgári Magyarországba” történő „beemelését” jelölte meg, amivel a Fidesszel korábban szimpatizáló, de 2014 óta részben elforduló társadalmi csoportot helyezte a fókuszba. Mráz Ágoston Sámuel szerint Orbán Viktor figyelmeztető jelként értékelte a „veszprémi fiaskót”, majd finoman célzott az „elmúlt hetek és hónapok belső vitáira és sajtónyilvános belharcaira is”, amikor zárásként hangsúlyozta, a Fidesznek harcolnia csak együtt lehet, nem egymás ellen.
Juhász Attila, a Political Capital (PC) vezető elemzője szerint idén sajátos politikai környezetben hangzott el a kormányfői beszéd, mivel „Magyarország teljes nemzetközi elszigetelődésének veszélye”, a Fideszen belüli „húsz éve nem látott, éles konfliktusok”, valamint a Fidesz veszprémi veresége azt mutatja, hogy megszűnt a kormánypárt legyőzhetetlenségének percepciója.
A PC munkatársa hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök az eddigi külpolitika fenntartásával a „magyar történelem rossz hagyományait folytatva” megint a „vesztes oldalra áll egy nemzetközi konfliktusban”. Juhász Attila megjegyezte továbbá, Orbán Viktor ugyan „visszahozta a polgári Magyarország gondolatát”, de azt nem sikerült tartalommal megtöltenie. Az elemző téves helyzetértékelésnek nevezte, hogy az ellenségkép szerepét ezúttal leginkább a szocialisták töltötték be. A Fidesz kihívója ma leginkább a Jobbik, de úgy látszik a kormányfő továbbra sem kíván politizálni a „szélsőjobbal” szemben – fűzte hozzá a PC vezető elemzője.
