– Kifelé, a tábor felé, vagy az őt kritizáló politológusoknak üzent Orbán Viktor a polgári Magyarország sűrű felemlegetésével?
– Egy ilyen beszéd kapcsán szokás túl nagy hangsúlyt fektetni arra a kérdésre, hogy vajon kinek szólhatott. Persze a saját tábor kíváncsi leginkább az iránymutatásra, pontosan az aktuális politikai helyzet miatt, mivel mostanában napirenden volt az egység kérdése a jobboldalon, erre keresték a választ, és meg is kaphatták a miniszterelnöktől. Az évértékelő beszédet ugyanakkor elég széles rétegben hallgathatják, nemcsak a saját tábor, de ennek országos választás előtt, kampányidőszakban van nyilván nagyobb jelentősége. Az egység kérdése is ilyen, amelyet természetes, hogy Orbán Viktor tud megteremteni és szimbolizálni, akár saját személyén keresztül is. A választások után is kiemelkedően fontos a társadalmi legitimitás megőrzése, ami a Fidesz fő erőssége, hiszen ennek elvesztése jelentené számára az egyetlen veszélyt. A következő időszak politikai tétje az egység megőrzése és hogy hogyan lehet kifelé demonstrálni ezt az egységet. Ebben pedig kulcsszerepe van a miniszterelnöknek, akinek a személye egyben tartja a jobboldali tábort, ezért szólította összefogásra a híveit – erre nagy szüksége van most a Fidesz táborának.
– Azzal hogy Orbán a keményen dolgozókról, a Jobbik egyik hagyományos szavazóbázisáról beszélt, a radikális párt irányába kacsingató bizonytalanok felé üzent?
– Nem új keletű gondolat a Fidesz részéről a bérből és fizetésből élők támogatása, hiszen a munkaalapú társadalom mint cél kormányzásuk egyik alappillére, de most a keményen dolgozó, ám a sikerből még nem részesülő emberek segítése egyértelműen középpontba kerül. Kvázi programként is megfogalmazták, hogy a következő időszakban nekik kell segítséget nyújtani, és konkrét intézkedéseket is az ő érdekükben hoznak majd. Ez is azt erősíti, hogy nincs irányváltás, a kormány következetesen ragaszkodik a korábban megfogalmazott célokhoz, mint a munkaalapú társadalom, illetve a nem hitelből megvalósuló gazdasági növekedés.