Folytatni kell a tanárképzés elmúlt években megkezdett reformját, a cél, hogy 2017-ig teljesen megújuljon ez a terület – derül ki a felsőoktatási stratégiából. A kormány által elfogadott fejlesztési koncepció kiemeli: a következő tíz évben mintegy ötvenezer pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt. Az idősödő kollégák hiányát elsősorban az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatai érzik majd meg, a távozók fele ugyanis tanító vagy óvodapedagógus munkakörben dolgozik.
A tanári létszám csökkenése nem újdonság: az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) tavaly közzétett köznevelés-fejlesztési stratégiája szerint 2003 óta folyamatos volt a visszaesés, nyolc év alatt mintegy 19 ezerrel lettek kevesebben a tanárok. Mivel azonban a demográfiai folyamatok miatt a gyereklétszám is jócskán fogyatkozik, ma még nem jelentkezik égető pedagógushiány, de a beavatkozás így is elkerülhetetlen. Hanesz József, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) elnöke lapunknak adott interjújában múlt hónapban elmondta: érzékelhetően nő a tanárszakok népszerűsége, de az informatika, matematika, fizika, és kémia tantárgyak területén, valamint a szakoktatásban problémás lehet a nyugdíjba vonulók pótlása.
Egy a tanárok életkorát vizsgáló kutatás egyébként már 2010-ben kimutatta, hogy a pedagógusok csaknem 30 százaléka 50 év fölötti, több mint harmada 41 és 49 év közötti, a legfiatalabb, 30 év alatti dolgozók aránya pedig mindössze 10 százalék. A felsőoktatási stratégia leszögezi: mivel a következő években még továbbra is számolni kell a diáklétszám csökkenésével, vélhetően nincs szükség a teljes nyugdíjban érintett létszám pótlására, de ezzel együtt is minimum évi két-két és fél ezer végzett fiatal munkába állására lesz szükség a következő években.
Az Oktatási Hivatal adataiból jól látszik, hogy az életpályamodell és a Klebelsberg-ösztöndíj bevezetése valóban meghozta a fiatalok kedvét a tanári pályához: míg 2010-ben az összes jelentkező 5 százaléka akart pedagógus lenni, 2014-ben már 11 százalékuk (8546 fő) adta be a felvételi kérelmét pedagógusképzésre. Ez pedig azt jelenti, hogy a 14 képzési terület közül a harmadik legkedveltebb volt a pedagógia, népszerűsége megelőzte az orvosi, a jogi, a bölcsész, vagy épp a természettudományi képzésekét. Egyedül a műszaki és gazdasági képzéseket nem sikerült utolérni.