Szolid sikoly, majd nagy nevetés töri meg a reggeli csendet az ajkai Fekete-Vörösmarty iskola 6. B osztályos termében. Két lányával érkezik egy hölgy, aki megretten az urnák mögött álló kameraerdőtől.
Pad Ferencet, a baloldal jelöltjét várják a sajtó képviselői, az egykori malos, szakszervezeti jelölt kicsit talán meg is illetődik a fogadtatástól, „milyen sok korán kelő”, mosolyog zavartan. Alaposan dokumentált szavazatleadását követően persze gyors sajtótájékoztatót tart, beszél a jó időről, tippel a részvételi adatokról, és meglepődik a kérdésen, miszerint megválasztása esetén kezdeményezi-e majd a Fürst Sándor utca átnevezését. (Itt adta le ugyanis Pad a voksát.) Be ugyan nem pöccen, de az akadémia mögé bújva kikerüli a kérdést.
Nem sok időt lamentálunk a történelmen, mert át kell érnünk az ugyancsak ajkai Patakparti óvoda Ficánka csoportjának termébe (na jó: a 3-as számú veszprémi választókerület 21-es szavazókörébe), itt szavaz ugyanis Fenyvesi Zoltán. A kormánypárti jelölt érkezte előtt egy bőrdzsekis lány ugyanúgy megijed a kialvatlan operatőrök látványától, mint az előző bekezdésben említettek. Szép lassan szavaz a média képviselőinek kérésére ő is, sietne, de persze szán időt a nyilatkozatra. Legelszántabb arcát a „becsületbeli ügy” említésekor mutatja, talán nem véletlenül. A fotósoknak adódik egy óriási ziccer: Fenyvesi Zoltán két, Fenyvesi Zoltánt ábrázoló plakát között lép ki az utcára. A jelölt meg is áll, el is mosolyodik, majd a felkínálkozó poént is elsüti: két kapufa közt, gól!
Negyvenöt perc után már Tapolcán is vagyunk, Rig Lajos a Széchenyi István Szakképző Iskola tornatermében leadta szavazatát és már nyilatkozik is. Portálunknak elmondja: ő nem fél a napsütéstől. hagyjuk az oktatási intézményt és a város főtere felé kanyarodunk. Recsegve bömböl a Rákóczi-induló, ebből már tudjuk: közeledik a Tapolca-szinten kultuszstátuszt és közutálatot egyszerre elérő kormányzó, Borbély József seszínű Lada Nivája. Egy rövid seregszemlét tart a fából ácsolt helytartósága előtt, aztán már hajt is tovább ostorozni a politikai elitet, később még arra is szakít azonban időt, hogy elengedje terepjárója kormányát és fotósunknak mindkét hüvelykujját felmutassa.
A kampány túlpörgetettségéről azonban még csak nem is ez a momentum árulkodik a legjobban. Hanem az a mozdulat, ahogy fotós kollégánk egy színes papírfecnikkel vonuló gyereksereg felé irányítja a lencséjét, aztán csalódottan teszi le: nem kampánykiadványokat, csak zsírkrétarajzokat cipelnek. És bevallom a költészet napja alkalmából a Négy évszak szoborra ragasztott Tóth Árpád-versről nekem is egy politikai szakkifejezés jut eszembe: ajtótól ajtóig.
Egy sarokkal lejjebb az LMP-sek szó szerint stoppolják az autókat a lufijaikkal, nem sokan viszik el tőlük. A Malom-tónál, ahogy három nappal ezelőtt, Orbán Viktor ittjártakor, úgy most is mindent beterítenek a kampánykartács repeszei, igaz, most vasárnap nincs se prolizás, se anyázás, nem pfújol senki és ballib csasztuskákat sem erősít fel a víztükör. A majálishangulatba kaméleonként olvadnak be a kötelező kampányelemek és -szereplők.
Itt egy rózsaszín vattacukrot majszoló testvérpár kezében zöldellik egy LMP-lufi, ott egy roma család vonul a jobbikos Rig Lajos léggömbjeivel, amott pedig Szepessy Zsolt stábja állít fel egy standot egy légvár tövében. Egy asztalnál a „vörös csillagos sör” üvegében kackiásan áll egy Jobbik-zászló, gazdájának, egy idős úrnak a nyakában pedig egy székely zászlós sál. Londonból jött szurkolni a radikálisoknak, meg különben is jó az idő: miért ne nézné meg ezt a szép várost?
Mondhatnánk, hogy mindenki boldog, de ez koránt sincs így: a fekete Sikoly-lufikban és a felfújható rózsaszín pónikban utazó léggömbárus meglehetősen szomorú. Csüggedten teszi szét a kezét, „hát, én nem tehetek róla, hogy így nem megy a bolt”. Standján egyébként ott virít egy narancssárga-fehér toll. Ilyet még sokat látunk a tóparton, jellemzően húszas-harmincas fiatalok elfehéredő ujjal szorított mappájába vannak tűzve.
Térdmagasságban lóbált kamerából is elég sok van, hamarosan ugyanis Rig Lajos és Mirkóczki Ádám tart itt sajtótájékoztatót. Mondanivalójuk legfontosabb eleme, hogy állítólag látták itt dossziéval sétálgatni Kubatov Gábort, és arra szólították fel a többi pártot, hogy ne zaklassák már a lakosságot. A Főtérre megyünk, ahol épp a radikálisok aktivistája osztogat szórólapot és győzköd egy idős nénit arról, hogy „tessék elmenni szavazni, nagyon fontos lenne a jelöltünknek”. A részvételi adatok ismeretében azonban délután úgy tűnik, hogy aki akart szavazni, az a vasárnapi ebéd előtt élt állampolgári jogával, ugyanis a szavazóköröknél jóval kisebb sorok álltak, mint a tapolcai fagyizók előtt.
A kampányt aztán az előmajális, valamint a fokhagymaszag végleg száműzi a Malom-tó környékéről, úgyhogy inkább a városházához megyünk, ennek szomszédságában lesz ugyanis a Jobbik eredményvárója. A hírek ugyanis – alacsony a részvétel, de Tapolcán magas – arra engednek következtetni, hogy a Gösser söröző udvarán felállított sátorban lakodalmi lesz a hangulat. Tényleg: urnazárás után minden egyes bemondott adatnál hatalmas üdvrivalgás tör ki, mintha csak gólgazdag üzemmódban folytatódott volna délutáni Fradi–Újpest meccs.
Egészen pontosan 20.57-kor fut be Rig Lajos sikerének egyik legbiztosabb jele: 21.05 perckor Fenyvesi Zoltán sajtótájékoztatót tart. Tapolcán ekkor alighanem a legmagasabb az egy négyzetmétere jutó, laptoppal rohanó újságírók száma, talán világrekord is. Mielőtt a kormánypárti jelölt, háta mögött a „pályát felszántó” fideszes aktivistáknak megköszönné a munkáját, majd elismerné vereségét, egy ezüstszürke autó hajt el mellettünk, lehúzott ablakából nemzeti rock dübörög.
Mikor Fenyvesi a becsületbeli ügyről beszél ismét, akkor a jobbikos sátorban már Vona Gábor beszél. Szavai nyomán kórusban zeng az Orbántól csent és kiforgatott „nichts ugribugri”, majd a győztes jelölt megszólalása előtt felzúg a „Rig-La-li” kórus. Vona, Rig és Dobó Zoltán polgármester szavai után úgy zeng a kampányoló ifjúsági tagozat vastapsa, ahogy a színházakban szokott, a rendezvény végén pedig a Himnusz után ugyanúgy tör föl a „hajrá, magyarok!”, ahogy a focimeccseken szokott. A jobbikosok kimennek a sátorból, hogy ünnepeljenek, a sajtó pedig megrohamozza Vonát és Riget, úgyhogy a biztonsági őrök segítségét kell kérni.
