Szekértolás helyett önállóan gondolkodni

Kovács „Kokó” István szerint ha a kormány nem hagy fel az erőpolitizálással, elveszítheti a következő választást.

– A Hír TV-s vallomása után kapott hideget-meleget, de leginkább hideget. Meglepte?
– A Civil kaszinó után egy héttel baloldali, liberális honlapokon megjelent ennek a beszélgetésnek egy-egy kiragadott mondata. Ráadásul összemosták a 2002-es szerepvállalásommal, illetve a 2002-ben elnyert, de már a kormányváltás után, 2003-ban kifizetett Széchenyi-terves pályázatommal. És mindezt valahogy így tálalták: „Az a Kokó, akit annak idején megvásárolt a Fidesz, most – mivel nem kap több pénzt – szakít a párttal, azaz egy hajlott gerincű patkány, aki menekül a süllyedő hajóról, de mi, demokraták nem feledjük, hogy ki is ő valójában.” Akik bedőltek ezeknek az uszító írásoknak, azok olyan vádakkal, gyalázkodó szavakkal illettek, amelyekre sem a pályafutásom, sem a közéleti szerepléseim alapján nem szolgáltam rá. A Box Utca nevű egykori éttermem az előírt pályázati követelményeket maximálisan betartotta, és a fölvett támogatás többszörösét fizette vissza az államkasszába adók, járulékok formájában. Az enyémhez hasonlóan sok ezer vállalkozás élt akkoriban ezzel a lehetőséggel. Azért is esik rosszul ennek a fölhánytorgatása, mert soha életemben egyetlen forintnyi közpénzt sem vettem fel érdemtelenül. És egyetlen politikai megbízatást sem fogadtam el.

– Miért, kapott ilyenre felkérést?
– Még a Gyurcsány-kormány idején a miniszterelnök felesége, Dobrev Klára megkeresett egy országjáró, sportot népszerűsítő kampány ötletével. Válaszul közöltem, hogy nagyon szépen köszönöm, de nem szeretnék politikai szerepet vállalni. Tehát elsősorban nem azért mondtam nemet, mert az ő világnézetükkel nem értek egyet, hanem mert a felkérés mögött tisztán politikai célt láttam.

– És 2010 óta?
– Egyetlen felkérés volt, de egy miniszter sportügyi tanácsadójának lenni inkább politikai, semmint szakmai feladat, ezért ezt is visszautasítottam.

– Deutsch Tamás azt írta a minap: „Kokó úgy emlékszik, ő soha nem volt fideszes. Én is így emlékszem.”
– Ha ezt pikírt, humoros megjegyzésnek szánta, akkor nincs mit hozzáfűznöm. Ha viszont komolyan gondolta, akkor örülök neki, hogy ő is így emlékszik, hiszen ez az igazság. Soha nem voltam hithű pártkatona, aki minden döntésnél tapsol.

– Kiknek a gúnyolódása sarkallta arra, hogy később az interneten egy terjedelmes írásban reagáljon?
– Engem elsősorban a politikai újságírás aljas, az embereket egymásnak ugrasztó módszerei zavarnak, nem pedig a félrevezetett emberek gyűlölködése, akik az igaztalan vádak miatt másmilyennek gondolnak, mint amilyen valójában vagyok. Az ország sorsa múlik azon, hogy véget vetünk-e az orwelli módon működő sajtó uszításainak, az acsarkodásnak, árokásásnak. Különben itt vér fog folyni. Ma már újságírót, televízióst vernek azért, mert egy számukra nem kedves politikai párt médiakatonájának képzelik. Eljöhet az idő, amikor politikusokat, közéleti személyiségeket vernek meg azért, mert másként látják a világot. Erről az útról le kell térni.

– Így utólag visszatekintve: 2002-ben megérte kiállni a polgári kormányzás mellett?
– Az nem arról szólt, hogy megéri vagy nem éri meg. Ilyen döntéseknél az ember nem a saját érdekét nézi, hanem – nagy szavakat használok – az egész országét. Akkor úgy éreztem, hogy a szerepvállalásommal, az arcommal igaz, jó ügyet támogatok. Tudom, hogy volt az országnak egy nagyobb része, amely ezt nem így látta, de eszembe sem jutott őket ezért bántani, megbélyegezni. 2002-ben és most is a polgári kormánynak szurkolok, de ha nem teljesíti az ígéreteit, akkor a legkeményebb ellenzéke leszek, és ha kell, nyilvánosan is bírálom a tetteit. Számomra ez a demokrácia, nem pedig az, hogy ha bárki az ellenzéki vagy kormányoldalon másként gondolkodik, arra mindjárt rásütik: aljas hazaáruló.

– A Civil kaszinóban azt is mondta, hogy „sok-sok böszmeség” történt az elmúlt hat évben. Mire gondolt?
– Hogy csak néhányat említsek: az elszámoltatás hiánya, az alapjaiban helyes trafiktörvény végrehajtása, a vasárnapi boltbezárás, az internetadó, a kaszinótörvény, az útdíj. Nagyon sok jó ötlet is született az elmúlt években, de ahogy kommunikálták és akikkel végigvitték, azt már jó szívvel, józan ésszel nehéz volt támogatni. Ideje lenne észrevenni, hogy a közhangulat olyan mértékben ellenük fordult, hogy ha nem térnek le az erőpolitizálás útjáról, el fogják veszíteni a következő választást. És akkor az országnak beláthatatlan következményekkel kell szembenéznie, mert rajtuk kívül szerintem ma nincs más kormányzásra alkalmas erő. A hangsúly a szerintemen van.