– Múlt héten a Hír TV-n, a Civil kaszinóban azt mondta: „Annak idején én nem voltam fideszes. A balliberális média előszeretettel állított be engem Fidesz közeli embernek a 2002-es színvallásom után, miközben én soha nem voltam Fidesz közeli ember. Értékeket és elveket vallottam, ami nagyon sokszor egybeesett a Fidesz értékeivel és elveivel.” Ezt hogyan kell érteni?
– Akkor, hogy világos legyen: én nem a Fidesz holdudvarába tartozó, a Fidesz döntéseivel minden esetben egyetértő, a Fidesz szekerét minden pillanatban toló ember voltam és vagyok. Ehelyett az éppen aktuális politikai tevékenységüket reálisan értékelő, és – amennyiben kiérdemlik – őket támogató, vagy – ha nem érdemlik ki – őket bíráló, önállóan gondolkodó ember voltam, vagyok és leszek. Az én értékítéletem szerint 2002-ben a Fidesz kiérdemelte a támogatásomat, s ezért döntöttem úgy, nem rejtem véka alá a gondolataimat, a pártszimpátiámat. Ha úgy tetszik, az arcomat adtam a polgári pártnak ott, a Kossuth téren. Persze akkor még senki sem tudta, hogy kettészakadás előtt áll az ország, aminek ilyen beláthatatlan, gyűlölködő vége lesz. Tizenhárom éve nem bírunk napirendre térni afölött, hogy ki melyik pártra szavaz.
– És akkor az miért számít, hogy ön fideszes vagy sem?
– Éppen arról beszéltünk a műsorban, hogy egyre több jobboldali ember ábrándul ki a Fidesz kommunikációjából, politikájából, kormányzásából. Ekkor mondtam azt, hogy nem vagyok fideszes, ami az én olvasatomban azt jelenti: nem értek egyet minden egyes kormányzati intézkedéssel, a kommunikációval, a kabinet személyzeti politikájával. Ám ezzel nem azt akartam mondani, hogy látnék az országban a kormányzásra alkalmasabb másik erőt. És azt sem, hogy ha a következő választásig sikerül visszatalálniuk a helyes útra, és végre szakítanak ezzel a sokszor gőgös, dölyfös politizálással, akkor ne támogatnám továbbra is őket.
– A 2002-es szerepvállalása óta gyakran az orra alá dörgölték, hogy fideszes. Szeretne kitörni ebből a karanténból?
– Tizenhárom éve nem tudok ettől szabadulni, de nem is akarok. Félreértés ne essék, nem azt állítottam, hogy 2002-ben nem ültem Orbán Viktor mögött az emelvényen, vagy hogy azt sem tudom, hol van a Kossuth tér. Azt sem állítottam, hogy a 2010-es kampányban nem a Fidesznek szurkoltam, és hogy nem rá szavaztam. Mindössze azt állítottam, hogy a 2015-ös Fidesz csak nyomokban emlékeztet a 2002-esre.
– A Hír TV-s vallomása után kapott hideget-meleget, de leginkább hideget. Meglepte?
– A Civil kaszinó után egy héttel baloldali, liberális honlapokon megjelent ennek a beszélgetésnek egy-egy kiragadott mondata. Ráadásul összemosták a 2002-es szerepvállalásommal, illetve a 2002-ben elnyert, de már a kormányváltás után, 2003-ban kifizetett Széchenyi-terves pályázatommal. És mindezt valahogy így tálalták: „Az a Kokó, akit annak idején megvásárolt a Fidesz, most – mivel nem kap több pénzt – szakít a párttal, azaz egy hajlott gerincű patkány, aki menekül a süllyedő hajóról, de mi, demokraták nem feledjük, hogy ki is ő valójában.” Akik bedőltek ezeknek az uszító írásoknak, azok olyan vádakkal, gyalázkodó szavakkal illettek, amelyekre sem a pályafutásom, sem a közéleti szerepléseim alapján nem szolgáltam rá. A Box Utca nevű egykori éttermem az előírt pályázati követelményeket maximálisan betartotta, és a fölvett támogatás többszörösét fizette vissza az államkasszába adók, járulékok formájában. Az enyémhez hasonlóan sok ezer vállalkozás élt akkoriban ezzel a lehetőséggel. Azért is esik rosszul ennek a fölhánytorgatása, mert soha életemben egyetlen forintnyi közpénzt sem vettem fel érdemtelenül. És egyetlen politikai megbízatást sem fogadtam el.
– Miért, kapott ilyenre felkérést?
– Még a Gyurcsány-kormány idején a miniszterelnök felesége, Dobrev Klára megkeresett egy országjáró, sportot népszerűsítő kampány ötletével. Válaszul közöltem, hogy nagyon szépen köszönöm, de nem szeretnék politikai szerepet vállalni. Tehát elsősorban nem azért mondtam nemet, mert az ő világnézetükkel nem értek egyet, hanem mert a felkérés mögött tisztán politikai célt láttam.
– És 2010 óta?
– Egyetlen felkérés volt, de egy miniszter sportügyi tanácsadójának lenni inkább politikai, semmint szakmai feladat, ezért ezt is visszautasítottam.
– Deutsch Tamás azt írta a minap: „Kokó úgy emlékszik, ő soha nem volt fideszes. Én is így emlékszem.”
– Ha ezt pikírt, humoros megjegyzésnek szánta, akkor nincs mit hozzáfűznöm. Ha viszont komolyan gondolta, akkor örülök neki, hogy ő is így emlékszik, hiszen ez az igazság. Soha nem voltam hithű pártkatona, aki minden döntésnél tapsol.
– Kiknek a gúnyolódása sarkallta arra, hogy később az interneten egy terjedelmes írásban reagáljon?
– Engem elsősorban a politikai újságírás aljas, az embereket egymásnak ugrasztó módszerei zavarnak, nem pedig a félrevezetett emberek gyűlölködése, akik az igaztalan vádak miatt másmilyennek gondolnak, mint amilyen valójában vagyok. Az ország sorsa múlik azon, hogy véget vetünk-e az orwelli módon működő sajtó uszításainak, az acsarkodásnak, árokásásnak. Különben itt vér fog folyni. Ma már újságírót, televízióst vernek azért, mert egy számukra nem kedves politikai párt médiakatonájának képzelik. Eljöhet az idő, amikor politikusokat, közéleti személyiségeket vernek meg azért, mert másként látják a világot. Erről az útról le kell térni.
– Így utólag visszatekintve: 2002-ben megérte kiállni a polgári kormányzás mellett?
– Az nem arról szólt, hogy megéri vagy nem éri meg. Ilyen döntéseknél az ember nem a saját érdekét nézi, hanem – nagy szavakat használok – az egész országét. Akkor úgy éreztem, hogy a szerepvállalásommal, az arcommal igaz, jó ügyet támogatok. Tudom, hogy volt az országnak egy nagyobb része, amely ezt nem így látta, de eszembe sem jutott őket ezért bántani, megbélyegezni. 2002-ben és most is a polgári kormánynak szurkolok, de ha nem teljesíti az ígéreteit, akkor a legkeményebb ellenzéke leszek, és ha kell, nyilvánosan is bírálom a tetteit. Számomra ez a demokrácia, nem pedig az, hogy ha bárki az ellenzéki vagy kormányoldalon másként gondolkodik, arra mindjárt rásütik: aljas hazaáruló.
– A Civil kaszinóban azt is mondta, hogy „sok-sok böszmeség” történt az elmúlt hat évben. Mire gondolt?
– Hogy csak néhányat említsek: az elszámoltatás hiánya, az alapjaiban helyes trafiktörvény végrehajtása, a vasárnapi boltbezárás, az internetadó, a kaszinótörvény, az útdíj. Nagyon sok jó ötlet is született az elmúlt években, de ahogy kommunikálták és akikkel végigvitték, azt már jó szívvel, józan ésszel nehéz volt támogatni. Ideje lenne észrevenni, hogy a közhangulat olyan mértékben ellenük fordult, hogy ha nem térnek le az erőpolitizálás útjáról, el fogják veszíteni a következő választást. És akkor az országnak beláthatatlan következményekkel kell szembenéznie, mert rajtuk kívül szerintem ma nincs más kormányzásra alkalmas erő. A hangsúly a szerintemen van.
