Mára már Magyarországon gyakorlatilag törvényesítve lett a korrupció, a felszámolására hivatott szervezetek élén pedig a kormány kinevezettjei ülnek – leginkább ezt kritizálták a Jobbik, az MSZP és az LMP meghívott képviselői a lapunk által szervezett Magyar Nemzet Szalon múlt pénteki, immáron második rendezvényén.
Volner János, a Jobbik alelnöke, országgyűlési képviselője az intézményi problémákra utalva egyrészt bírálta, hogy „a Fidesztől várjuk, hogy elszámoltassa a Fideszt”. Másrészt Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter korábbi szavait idézte, miszerint az a jogszabálytömeg, amellyel együtt kell élnünk, nem a véletlen műve, hanem a cégcsoportok ezen keresztül érvényesítik az érdekeiket. Véleménye szerint meg kell változtatni a korrupciófelfogást, hiszen a korrupció szó hallatán az embereknek bűncselekmény és törvénytelenség jut eszébe, holott a hatalom már a korrupció jelentős részét éppen a jogszabályokon keresztül törvényesítette. Igyekezett cáfolni azt a közvélekedést is, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök biztosan nem tud az ilyen ügyekről, hiszen – mint mondta – a kormányfő közvetlen környezetében dolgoznak az érintett emberek.
Harangozó Tamás, az MSZP frakcióvezető-helyettese szerint a társadalom korrupcióval szembeni viszonyát sajnos a mai napig alapjaiban határozza meg a kádári „összekacsintás” élménye és az, hogy a rendszerváltás utáni időszak korrupciós botrányai megmaradtak politikai botrányoknak, és nem lett olyan eredményük, amely magát a jelenséget, pártállástól függetlenül utasítaná el. Ma pedig a lehető legkárosabb folyamat zajlik: bár az emberek szeme előtt történik egy trafikügy, egy földügy, még sincs semminek következménye. Ennek pedig az az oka – mondta –, hogy a Magyar Köztársaság intézményi háttere helyett mára egy politikai és személyes lojalitáson alapuló hálózat működik. Külön kiemelte, hogy az egykoron még a Fidesz jelöltjeként a választásokon elinduló Polt Péter ma a legfőbb ügyész, aki még azt is megtehette, hogy évekig nem számolt be tevékenységéről az Országgyűlésnek.
Hadházy Ákos, az LMP antikorrupciós szóvivője kifejtette, hogy rengeteg a gyanús ügy, több esetben a feljelentésére már nyomozások is indultak. Hangsúlyozta a korrupciógyanús esetek feltárásának szükségességét, kijelentette: „ha van egy goebbelsi propaganda, akkor meg kell csinálni az antigoebbelsi propagandát”.
Az LMP politikusa volt az, aki az elsők között tett feljelentést a dohánybolt-koncessziók gyanús kiosztása miatt, beadványához pedig egy hangfelvételt is csatolt, amelyben fideszes politikusok beszélgetnek arról, hogy ki melyik pályázót ismeri, a fő elv az volt, hogy ne szocialisták, hanem elkötelezett jobboldaliak kapják meg az árusítás jogát. Hadházy beszámolt arról, hogy egy ügyészségi nyomozás meg is indult, de nagyjából kilencszáz napja nincs érdemi előrelépés. Harangozó Tamás szerint ennek egyik oka egyszerűen az időhúzás. Van ugyanis olyan szekszárdi károsult, aki a pótmagánvád lehetőségével élve a bíróság elé vinné az ügyet, hogy „egy huszáros vágással rendet tegyen”, az ügyészségi nyomozás miatt azonban ezt nem teheti. Vagyis az ügyészek egyszerűen akadályozzák ezt a jogi lehetőséget.
A korrupcióról szóló beszélgetésből nem maradhatott ki az a bírálattömeg, amelyet a magyar kormány kapott nemrég a néhány hónapja kinevezett új amerikai nagykövettől. Colleen Bell a diplomáciában szokatlan nyíltsággal kritizálta a rendszerszintű korrupciót csakúgy, mint a hatalomkoncentrációt vagy éppen a választási szabályokat. Abban mindhárom politikus egyetértett, hogy a megszólalás hazánk szuverenitását nem sértette. – Megszólalnia talán még az amerikai nagykövetnek is lehet – mondta Harangozó Tamás, aki a bírálatnál sokkal fontosabbnak nevezte, hogy egy olyan nagyhatalom, mint az Amerikai Egyesült Államok, már konkrét lépéseket is tett. A kitiltási ügyre emlékeztetett, felidézve, hogy túl sok konkrétumot azóta sem tudni a tavaly októberben történtekről. Egyetlen folyományát emelte csak ki a botránynak, mégpedig a „kormánypártok támogatottságának megfeleződését”. Megfogalmazása szerint ugyanis ez az ügy „olyan helyről és olyan erővel jött, hogy az már a Fidesz szavazóit is elbizonytalanította”.
Volner János a következmények elmaradását azzal is érzékeltette, hogy felidézte a hírek szerinti hátterét a kitiltási ügynek, vagyis egy nálunk lévő amerikai cég által feltárt nagyon komoly áfacsalási történetet. A vállalat azonban hiába adta át a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV) az adatokat, nem történt semmi. A jobbikos politikus mindemellett helyénvalónak tartotta, hogy Vida Ildikó NAV-elnök a posztján maradhatott, miután beismerte, hogy ő az egyike a kitiltottaknak. Hiszen az amerikaiak többszöri kérésre sem mutatták be a döntésüket megalapozó bizonyítékokat, bemondásra pedig nem lehet valakit elmozdítani. – Mi is így teszünk Kovács Béla kapcsán – fűzte hozzá.
Hadházy Ákos ugyanakkor épp – a Volner János által is hivatkozott – áfacsalási ügyet hozta példaként, mint ami elég bizonyíték lehet. Az LMP-s politikus továbbá csodálkozását fejezte ki, hogy 25 évvel a rendszerváltás után ismét kérdés, hogy a Nyugathoz vagy a Kelethez tartozunk-e.
Hiába képvisel mindhárom párt egymástól élesen eltérő ideológiát, a beszélgetés közben egyértelműen kiderült, hogy a korrupció kapcsán alapvetően egy platformon vannak. Jelentős fordulatot mégsem hoz az alkalmi együttműködésük, még annak ellenére sem, ha az MSZP és az LMP is aláírta nemrég a Jobbik kezdeményezését, hogy külön vitanapon beszélje ki a Tisztelt Ház a korrupció témáját. Volner János az azóta már megtartott vitanaptól eltekintve általánosságban egy gyakorlati példával igyekezett szemléltetni szűkös lehetőségeiket: az ellenzék valamit javasol, a kormány pedig leszavazza. Azt is kifejtette, hogy számára „egyáltalán nem ciki” megszavazni egy szocialista javaslatot, ha az az országnak előnyös lehet. Felrótta viszont az MSZP-nek, hogy a gazdasági bizottság ülésének szünetében dicsérte már meg őt is szocialista képviselő, aki ezt a nyilvánosság előtt már nem merte felvállalni.
Harangozó Tamás úgy vélte, túl van már azon pártja és az ország is, hogy csak azért ne támogassanak egy kezdeményezést, mert azt a Jobbik jegyzi. Vannak olyan ügyek, mint a korrupció elleni fellépés, amelyben ideológiától függetlenül lehet egyetértés, azonban világossá tette, hogy a Jobbik politikájának számtalan olyan része van, amellyel szemben a lehető legkeményebben fel fognak lépni a jövőben is.
Az országgyűlési munka kapcsán felmerült, hogy egy-egy képviselő mennyire engedheti meg magának, hogy a lelkiismeretére hagyatkozva akár a frakciójával szemben szavazzon. Volner János kiemelte a frakciófegyelem intézményét, ugyanakkor egyes esetekben a képviselőkre bízzák, hogyan szavazzanak. Harangozó Tamás viszont azt is hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor az ellenzéknek van lehetősége megakadályozni kétharmados törvények elfogadását, akkor „ez nem játék”. Mindemellett fontosnak nevezte, hogy nemcsak frakciófegyelem, hanem frakció is van, vagyis a képviselőknek el kell menniük a frakcióülésekre, és meg kell próbálni többségi állásponttá tenni saját véleményüket. – Lényegi kérdés, hogy a frakció az frakció vagy biorobotok találkozója – mondta.
Hadházy Ákos – mivel nem tagja az LMP képviselőcsoportjának – annyit fűzött hozzá, hogy ma a törésvonalak a politikában a populista és racionalista pártok között vannak, kíváncsi arra, hogy a Jobbik és az MSZP melyik oldalon végzi majd.
A korrupció felszámolásának egyik eszközeként szóba került a Romániában már létező, és látszatra komoly eredményeket produkáló antikorrupciós ügynökség. Volner János szerint itthon sem lesz megkerülhető egy ilyen intézmény felállítása. Harangozó Tamás ugyanakkor már nem volt biztos abban, hogy a románoknál működő intézménnyel valóban „minden rendben van”. Véleménye szerint jelenleg is minden jogszabály adott lenne az ügyek feltárására, ennek ellenére sem történik érdemi intézkedés. Hadházy Ákos még azt is hozzátette, hogy semmi értelme nem lenne most egy ilyen ügynökséget felállítani, hiszen „azzal nem leszünk beljebb”, ha a Fidesz kinevez az élére valakit.
A helyzet megoldására számtalan példa felmerült. Volner János megemlítette, hogy ők már nyilvánosságra hozták családtagjaik vagyonnyilatkozatait, és a ciklus végén kötelező vagyonosodási vizsgálatnak vetnének alá minden honatyát. Ennek szükségességét alátámasztandó, név említése nélkül felidézte annak a fideszes politikusnak az esetét, akinek lakása folyamatosan nőtt, illetve azt, akinek kiskorú gyermeke már háztulajdonos. A Jobbik javaslatai közül kiemelte még a verseny újbóli megteremtését, vagyis, hogy a közbeszerzéseken ne az előre kiválasztott cég nyerhessen, mert az csak a kormány haverjait hozza helyzetbe. Név szerint is említette Mészáros Lőrinc felcsúti polgármestert, a miniszterelnök szomszédját, és feltette a kérdést, látja-e benne valaki az innovációt.
A közbeszerzések kapcsán Hadházy Ákosnak is volt elképzelése, azt vetette fel, hogy a korrupt ügyeket leleplezők megkaphatnák a pénz egy bizonyos százalékát. A felháborító közbeszerzésekre egy szekszárdi példát is említett, amikor egy fideszes képviselő érdekkörébe tartozó cég ellen induló pályázót banális okok miatt zártak ki. Az volt a hibája a takarítási munkálatokra aspiráló cégnek, hogy elfelejtette beírni: mennyiért cserélnék ki a sportcsarnok férfiöltözőjében a szappanokat. A közbeszerzésekből való kizárások lehetőségeinek csökkentése mellett célszerűnek nevezte nyomozó bírák foglalkoztatását, jelenleg ugyanis az ügyészségnél elkövetett esetleges ilyen ügyeket nem vizsgálhatja senki.
Harangozó Tamás szerint pártjának ma is megvannak a jogszabályi és intézményi reformokat tartalmazó javaslatai, mint az új pártfinanszírozási vagy a közpénzek mozgásának nyilvánossá tételéről szóló törvények, de ezeknek csak akkor lesz értelme, ha a törvények betartatásáért felelős állami szerveket megtisztítják a pártkáderektől. Ehhez kétharmados parlamenti akarat kell majd.
A Jobbik korrupcióellenes javaslatai között szerepel a képviselők mentelmi jogának felfüggesztése, ez azonban nem aratott osztatlan sikert a vita résztvevői között. Volner János azzal indokolta elképzelésüket, hogy „a politikus ne legyen a nép fölé helyezve, ennek pedig nagyon fontos eszköze az eddigi kiváltságok elvétele”. Ha nem is szorosan a korrupcióval függ össze, de példaként hozta, hogy az Országgyűlésben Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára rendszeresen tesz olyan kijelentéseket, amelyek kimeríthetik a rágalmazás fogalmát, de mégis „azt hazudik, amit akar”, mert tudja, hogy a mentelmi joga nem lesz felfüggesztve.
Harangozó Tamás szerint viszont a mentelmi jog eltörlése „az a demagóg része a Jobbik politikájának, amely még nem követte a néppártosodást”. Arra hivatkozott, hogy keserű példákból tanulva vezették be ezt az intézményt, és sajnos bármikor történhetnek olyan rendkívüli események, amikor valóban szükség lehet rá. Hadházy Ákos sem vár semmiféle áttörést a mentelmi jog esetleges megszüntetésétől.
A beszélgetést lapunk főszerkesztője, D. Horváth Gábor moderálta.
