Romlik-e vagy sem a magyar diákok teljesítménye, nemzetközi versenyképessége? Jó, hogy lett Klik vagy sem? Mit tenne az orbáni oktatásirányítás korábbi vezetője, Pokorni Zoltán, ha most újra ostort kapna a kezébe? Ezeket a kérdéseket próbálta körüljárni a Rajk László Szakkollégium csütörtök késő este a XII. kerület polgármesterével.
– Fene se tudja – ütötte fel az első kérdésre adott válaszát Pokorni, aki szerint a nagy nemzetközi összehasonlítást valamennyire mutatják a mérések, de az egy országon belüli minőségi változást nem teszik megfoghatóvá. Mint felidézte, a Pisa-mérés másfél évtizedes hazai története során kezdetben gyenge teljesítményt nyújtottunk, ami talán a pedagógus-továbbképzés hatására felívelt, két-három éve viszont újból egy kicsit megy lefelé a görbénk. Az összehasonlítás, akárcsak az iskolák közötti, szerinte a bulvárlapok hasábjaira való, illetve arra, hogy ezzel riogassák egymást a politikusok. – A Pisa nem romlást mutat, hanem ugyanazokat a problémákat, mint 15 vagy 20 évvel ezelőtt – foglalta össze ezzel kapcsolatos véleményét.
Szerinte nagy félreértés, hogy „nálunk több a hülye”, ahol igazán le vagyunk maradva, az az igazán kiugró tehetségűek alacsony száma. Felidézte, hogy amikor a hetvenes években Magyarország először vett részt nemzetközi felmérésben, a diplomás értelmiségi ember olvasási készsége azon a szinten volt, mint egy skandináv szakmunkásé, ma szövegértésben viszont a mezőny legjobb ötödében vagyunk.
Pokorni a magyar közoktatás három fő gyengeségét látja.
Szerinte érdemes boncolgatni azt a kérdést, hogy mit tartunk műveltségnek: a múlt szellemi termékeinek átfogó ismeretét (Csokonai múzsái, Mengyelejev periódusos rendszere) a mediterrán hagyomány szerint vagy a gyakorlatban hasznos tudást (devizahitel, KRESZ) a skandináv iskola alapján? A NAT egyébként erre lehetőséget is adna, mert a KRESZ is bizony része.
– Nagyon sajnálom a politikus barátaimat, hogy még mindig nem ezzel a kérdéssel foglalkoznak, hanem a nagy struktúra átalakításával – jegyezte meg, hozzátéve, a Klikkel egy kezelhetetlenül nagy és a városok számára káros rendszert hoztak létre, és olyan problémákat idéztek elő vele – például a tankönyvellátás akadozását –, amelyek korábban nem léteztek.