Fogvacogtató hidegben érkezünk a spontán taxisdemonstráció helyére, a belvárosi Erzsébet térre. A szinte vízszintesen sütő nap hideg fényében hosszú árnyékot vetnek a tér kopasz bokrai, a pedáns sorban dokkra kötött Bubi-biciklik – és az úttesten parkoló taxishad. A tér kihalt, a takarékon villogó néhány rendőrautón és posztoló közegen kívül alig néhány járókelő és hajléktalan figyelme kíséri az Uber-ellenes demonstrációt.
Százötven autó – ennyit mondtak a hírekben, a valóságban talán ha a fele gyülekezik reggel a Bajcsy-Zsilinszky út érintett szakaszán és néhány mellékutcában. A két oldalról felsorakozott járgányok a tervnek megfelelően egy-egy sávosra szűkítették az utat, néhány autós és bringás haragját is kiváltva.
„Az a baj, hogy már csak prágai sonkára telik szarvasgomba helyett, mi?”
– kiabálja egy kapucnis férfi a József Attila utca sarkán álldogáló néhány sárga autó felé, de választ nem kap. Itt elegyedünk először szóba az érintettekkel; barázdált arcú, negyvenes-ötvenes férfiak álldogálnak sárga autójuk mellett cigizgetve, beszélgetve, ahogy megannyi más szakaszán az útnak. Ha tipikus reggeli fotót akart volna valaki készíteni az Erzsébet téri eseményekről, ez a kompozíció szerepelt volna rajta.
Ők azt nehezményezik, hogy az Uber sofőrjei kvázi törvényen kívül működhetnek, nem fizetnek semmiféle tagsági díjat, alámennek a törvény szabta árnak, az éjszaka és a csúcsforgalomban felszámított szorzókkal mégis lehúzzák a vevőket.
„Még az emberek is ellenünk vannak, mert csak azt látják, hogy olcsó – mondja a tagbaszakadt Zoli, miközben elpöccenti cigarettáját. – Pedig van, hogy tizenkétezres fuvarokat is felszámolnak a szorzókkal, a részeg utasok meg belemennek.” Az ő forgalma hetven százalékkal csappant meg a közösségi fuvarcég felbukkanása óta, de sokakat ismer, akiket már az anyagi romlás szélére sodort a San Franciscó-i startup itteni tevékenysége.
„Hajrá, Uber!”
– hajt el mellettünk egy autós, középső ujját felmutatva. Zoli hasonló hangnemben válaszol. Társa, egy idősebb, köpcös úriember azért csitítólag hozzáteszi: ő megérti az embereket is, hiszen valóban a munkahelyükre igyekeznének, de hát nekik, taxisoknak nincs nagyon más eszközük, mint ez az útlezárás. Egyébként, mint mondja, a rendőrökkel is jól kijöttek, megígérték, hogy átengedik a forgalmat, így hagyták őket demonstrálni bejelentés nélkül. Itt várják ki, hogy mire mennek társaik, akik előre bejelentett demonstrációt tartanak a közeli Városház utcánál. Utóbbiak egyébként petíciót szeretnének átadni, és tárgyalni akarnak Tarlós István főpolgármesterrel. Ha ők nem járnak sikerrel, akkor viszont
„fel kell készülni a legrosszabbra”.
Közben lassan feljebb kúszik a nap, bár sokkal melegebb nem lesz tőle, viszont kissé szaporodik a forgalom: járókelők, turisták fotózgatják a sárga autósorokat, egy hotel éjszakai recepciósa hazafelé tudni véli, hogy az Uber ellen gyűltek össze a taxisok, mert már neki is panaszkodtak. A buszos városnézést kínáló utcai árusok nem nagyon zavartatják magukat az eseményektől: egyikük elmondja, amíg a forgalom halad, neki mindegy, egyébként pedig tiszteli a taxisokat, mert kiállnak a jogaikért. Közben felbukkan a sajtó is, egyre több kamera veszi az eseményeket, beindul a pezsgés.
Egyik nyilatkozó kedvű megszólalónk egymás után ad interjút vagy féltucat tévének, majd nekünk; a borostás, kötött sapkás férfi nagyjából kollégái panaszát az Uber-sofőrökre vonatkozó kritikával egészíti ki, mondván ennyi pénzért, amennyiért a fuvarokat elvállalják, sokszor szakadt kisautókban, friss jogosítvánnyal rendelkező alkalmi sofőrök dolgoznak, szakértelem, helyismeret és utasbiztosítás nélkül. „Itt van a zsákbamacska elásva” – mondja némi képzavarral.
Társa hozzáteszi a demonstráció egyik kulcsmondatát – amelyet később molinón is viszontlátunk:
„Az Uber olyan mint a zárjegy nélküli cigaretta: lehet ünnepelni, hogy milyen olcsó, de gyakorlatilag törvénysértő, hogy egyáltalán így létezhet.”
A feltorlódó forgalomban közben egyre gyakoribb az anyázás, a kiabálás, dudálás. A bringások ugyancsak vegyes türelemmel viselik sorsukat, hiszen az Andrássy út felé menő bicikliutat is lezárja az autók mellett lézengő taxisok és sajtósok csapata. Ki csenget, ki bosszúsan befékez.
Érdekes, de a tüntetés spontán voltát leginkább az érzékelteti, hogy semmiféle szervezői jelenlét nem tapasztalható. Önkéntes szóvivők, társaik körében népszerű „erős emberek” beszélnek a sajtóhoz öt-hat fős bólogató csoport közepén, míg a következő ilyen falkavezér hat autóval arrébb homlokegyenest ellentétes dolgokat mond. „Fél tizenkettőkor megindulunk és lezárjuk a várost” – hallatszik az egyik oldalról. „Itt maradunk akár napokig, amíg megegyezés nem születik” – jelenti ki egy másik véleményvezér.
A fejetlenség mellett érdekes jelenség még a gyanakvás és bizalmatlanság. „Civil ruhás emberek fényképezgetik a taxisok rendszámát, mindegyiket egyesével” – állítja meggyőződéssel egy őszes úr, aki kávéját szorongatva elmondja, ő már nyugdíjas, de szolidarít a taxisokkal. Van olyan is, aki kormányközeli kapcsolatok számlájára írja az Uber sérthetetlenségét.
A gyanakvás a média iránt is erős: „Mostantól nem nyilatkozunk!” – közli egy tagbaszakadt taxis a korábban az Uber-sofőrök ellen kikelő kollégájával. Az indok:
„Az ATV egy meglehetősen gusztustalan riportot csinált rólunk.”
A sajtó iránti általános ellenszenv kézzelfogható. „Itt ujjongtatok, hogy az Uber ilyen meg olyan király, mekkora növekedést könyvelhetett el!” – mutogat ránk a csempészcigis hasonlat atyja, mi pedig értetlenül nézünk egymásra az Echo TV-s kollégával.
Ez azonban hagyján, az állítólagos szervezők is kifejezetten foghegyről beszélnek a sajtóval, már ha egyáltalán hajlandók megszólalni. Ők tizenegy óra tájban bukkannak fel a Városháza előtti demonstráción, amint a petíció átadásán huzakodnak. Hárman mehetnek be, hatan vagy négyen – hosszú percek, mire kisakkozzák, ki menjen be a főpolgármesterhez. Egyikük, egy két méter körüli szikár, kopasz férfi különösen „közlékeny”:
„Nézd meg a Facebookomat, nyuszikám”
– veti oda az aktuális helyzetről érdeklődő egyik újságíró hölgynek. Később, amikor kiderül, hogy ő marad kint, a bejáratnál köré gyűlő sajtósokkal közli, hogy „öt percre elmennek kávézni”, majd bő félórára eltűnik.
A jó egyórás – a hideg miatt dupla ennyinek tűnő – várakozást követően végül előkerülnek a főpolgármestertől a szervezők. Egyikükből a nyomában haladó bő harmincfős médiamunkáshad annyit tud kicsikarni: Tarlós elviekben támogatja a taxisokat, de érdemi döntést nem tudtak elérni.
Ekkor ez a tipikus párbeszéd zajlik le a sajtó és az egyik szervező között:
– Mi volt az egyeztetésen?
–
– Tarlós mit mondott önöknek pontosan?
–
– Merre mennek most? Hol fognak tüntetni? Az NGM-nél?
– Is. Öm. Most kezdődik.
„Hát igen, kéne egy értelmes ember közülünk, aki meg tud szólalni” – ezt a konklúziót még korábban vonta le az addig történtek alapján egy idősebb, szintén demonstráló taxis, aki szerint az őket képviselők stílusával sincs minden rendben. „Ezért lett Metál Zoli is a szóvivőnk, mert tudott normálisan beszélni. Így, bunkózva nem lehet, mert lejáratják az egész mozgalmat” – intett az akkor még csak a hivatal ajtajában toporgó alakok felé.
Egyébként ez az úriember, aki szinte elsőként érkezett autójával a Városháza utcához, kifejezetten mérsékelt: mint mondja, ha ők a törvényt akarják betartatni az uberesekkel, akkor a minimum, hogy a tüntetést is törvényesen tartják meg. Mások viszont egészen máshogy vélekednek: már a Bajcsy-Zsilinszky sarkán is volt, aki kevesellte az autókat, és az 1990-es taxisblokádhoz hasonló tömegtüntetéssel példálózott. Mások még messzebb mennek, és a felgyújtott Uber-autók nyugat-európai példáit emelik ki; a nyuszikámozó szervező pedig alig tíz méterre a kameráktól dicsekszik el azzal, hogyan érte el, hogy a rendőrök beengedjék a taxikat a szűk Városház utcába a tüntetésre, mert egy rövid időre valóban jogtalannak tűnő módon lezárták egy rendőrautóval.
„Vittem oda a végzést [a rendőrségi végzést a tüntetés engedélyezéséről], és mondtam neki, hogy ebből még nagyon nagy baj lesz. Aztán hátat fordított, bennem meg felment az ideg, és mondtam neki, megkésellek a g.cibe!”
A történtek fényében mi is csak egyetérteni tudtunk a kommunikációs problémákat ecsetelő úrral, aki „igen vehemensnek” nevezte a kopasz urat. Valóban nem ártana valaki, aki értelmesen tud beszélni a taxisok nevében, mert így csak artikulálatlan egymásra kiabálás megy.
