Nyuszikázás, késelés, gyújtogatás – de csak szóban

Jogosnak tűnő felháborodás, sokszor alpári stílus – a taxistüntetésen jártunk.

„fel kell készülni a legrosszabbra”.

Közben lassan feljebb kúszik a nap, bár sokkal melegebb nem lesz tőle, viszont kissé szaporodik a forgalom: járókelők, turisták fotózgatják a sárga autósorokat, egy hotel éjszakai recepciósa hazafelé tudni véli, hogy az Uber ellen gyűltek össze a taxisok, mert már neki is panaszkodtak. A buszos városnézést kínáló utcai árusok nem nagyon zavartatják magukat az eseményektől: egyikük elmondja, amíg a forgalom halad, neki mindegy, egyébként pedig tiszteli a taxisokat, mert kiállnak a jogaikért. Közben felbukkan a sajtó is, egyre több kamera veszi az eseményeket, beindul a pezsgés.

Egyik nyilatkozó kedvű megszólalónk egymás után ad interjút vagy féltucat tévének, majd nekünk; a borostás, kötött sapkás férfi nagyjából kollégái panaszát az Uber-sofőrökre vonatkozó kritikával egészíti ki, mondván ennyi pénzért, amennyiért a fuvarokat elvállalják, sokszor szakadt kisautókban, friss jogosítvánnyal rendelkező alkalmi sofőrök dolgoznak, szakértelem, helyismeret és utasbiztosítás nélkül. „Itt van a zsákbamacska elásva” – mondja némi képzavarral.

Társa hozzáteszi a demonstráció egyik kulcsmondatát – amelyet később molinón is viszontlátunk:

„Az Uber olyan mint a zárjegy nélküli cigaretta: lehet ünnepelni, hogy milyen olcsó, de gyakorlatilag törvénysértő, hogy egyáltalán így létezhet.”

A feltorlódó forgalomban közben egyre gyakoribb az anyázás, a kiabálás, dudálás. A bringások ugyancsak vegyes türelemmel viselik sorsukat, hiszen az Andrássy út felé menő bicikliutat is lezárja az autók mellett lézengő taxisok és sajtósok csapata. Ki csenget, ki bosszúsan befékez.

Érdekes, de a tüntetés spontán voltát leginkább az érzékelteti, hogy semmiféle szervezői jelenlét nem tapasztalható. Önkéntes szóvivők, társaik körében népszerű „erős emberek” beszélnek a sajtóhoz öt-hat fős bólogató csoport közepén, míg a következő ilyen falkavezér hat autóval arrébb homlokegyenest ellentétes dolgokat mond. „Fél tizenkettőkor megindulunk és lezárjuk a várost” – hallatszik az egyik oldalról. „Itt maradunk akár napokig, amíg megegyezés nem születik” – jelenti ki egy másik véleményvezér.

A fejetlenség mellett érdekes jelenség még a gyanakvás és bizalmatlanság. „Civil ruhás emberek fényképezgetik a taxisok rendszámát, mindegyiket egyesével” – állítja meggyőződéssel egy őszes úr, aki kávéját szorongatva elmondja, ő már nyugdíjas, de szolidarít a taxisokkal. Van olyan is, aki kormányközeli kapcsolatok számlájára írja az Uber sérthetetlenségét.

A gyanakvás a média iránt is erős: „Mostantól nem nyilatkozunk!” – közli egy tagbaszakadt taxis a korábban az Uber-sofőrök ellen kikelő kollégájával. Az indok:

„Az ATV egy meglehetősen gusztustalan riportot csinált rólunk.”

A sajtó iránti általános ellenszenv kézzelfogható. „Itt ujjongtatok, hogy az Uber ilyen meg olyan király, mekkora növekedést könyvelhetett el!” – mutogat ránk a csempészcigis hasonlat atyja, mi pedig értetlenül nézünk egymásra az Echo TV-s kollégával.

Ez azonban hagyján, az állítólagos szervezők is kifejezetten foghegyről beszélnek a sajtóval, már ha egyáltalán hajlandók megszólalni. Ők tizenegy óra tájban bukkannak fel a Városháza előtti demonstráción, amint a petíció átadásán huzakodnak. Hárman mehetnek be, hatan vagy négyen – hosszú percek, mire kisakkozzák, ki menjen be a főpolgármesterhez. Egyikük, egy két méter körüli szikár, kopasz férfi különösen „közlékeny”:

„Nézd meg a Facebookomat, nyuszikám”

– veti oda az aktuális helyzetről érdeklődő egyik újságíró hölgynek. Később, amikor kiderül, hogy ő marad kint, a bejáratnál köré gyűlő sajtósokkal közli, hogy „öt percre elmennek kávézni”, majd bő félórára eltűnik.

A jó egyórás – a hideg miatt dupla ennyinek tűnő – várakozást követően végül előkerülnek a főpolgármestertől a szervezők. Egyikükből a nyomában haladó bő harmincfős médiamunkáshad annyit tud kicsikarni: Tarlós elviekben támogatja a taxisokat, de érdemi döntést nem tudtak elérni.

Ekkor ez a tipikus párbeszéd zajlik le a sajtó és az egyik szervező között:

– Mi volt az egyeztetésen?
–
– Tarlós mit mondott önöknek pontosan?
–
– Merre mennek most? Hol fognak tüntetni? Az NGM-nél?
– Is. Öm. Most kezdődik.

„Hát igen, kéne egy értelmes ember közülünk, aki meg tud szólalni” – ezt a konklúziót még korábban vonta le az addig történtek alapján egy idősebb, szintén demonstráló taxis, aki szerint az őket képviselők stílusával sincs minden rendben. „Ezért lett Metál Zoli is a szóvivőnk, mert tudott normálisan beszélni. Így, bunkózva nem lehet, mert lejáratják az egész mozgalmat” – intett az akkor még csak a hivatal ajtajában toporgó alakok felé.

Egyébként ez az úriember, aki szinte elsőként érkezett autójával a Városháza utcához, kifejezetten mérsékelt: mint mondja, ha ők a törvényt akarják betartatni az uberesekkel, akkor a minimum, hogy a tüntetést is törvényesen tartják meg. Mások viszont egészen máshogy vélekednek: már a Bajcsy-Zsilinszky sarkán is volt, aki kevesellte az autókat, és az 1990-es taxisblokádhoz hasonló tömegtüntetéssel példálózott. Mások még messzebb mennek, és a felgyújtott Uber-autók nyugat-európai példáit emelik ki; a nyuszikámozó szervező pedig alig tíz méterre a kameráktól dicsekszik el azzal, hogyan érte el, hogy a rendőrök beengedjék a taxikat a szűk Városház utcába a tüntetésre, mert egy rövid időre valóban jogtalannak tűnő módon lezárták egy rendőrautóval.

„Vittem oda a végzést [a rendőrségi végzést a tüntetés engedélyezéséről], és mondtam neki, hogy ebből még nagyon nagy baj lesz. Aztán hátat fordított, bennem meg felment az ideg, és mondtam neki, megkésellek a g.cibe!”

A történtek fényében mi is csak egyetérteni tudtunk a kommunikációs problémákat ecsetelő úrral, aki „igen vehemensnek” nevezte a kopasz urat. Valóban nem ártana valaki, aki értelmesen tud beszélni a taxisok nevében, mert így csak artikulálatlan egymásra kiabálás megy.