Tegnap megkezdődött a Fővárosi Törvényszéken Murányi Marcellnak, a Népszabadság volt főszerkesztőjének a pere. Murányi – vagy ahogy Puchard Tamás ügyész részéről csütörtök reggel elhangzott, „a jó helyismerettel rendelkező” vádlott – tavaly tavasszal az esti órákban, egy erős jobbkanyart követően megpróbált lendületesen és élesen jobbra kanyarodni Budapesten, a VII. kerületben a Rottenbillerből az István utcába. Előtte haladt egy teherkocsi és egy trolibusz. Murányi a belső forgalmi sávból igyekezett megelőzni őket, ezután be is kanyarodott jobbra, körülbelül 30 kilométer/órás sebességének csökkentése nélkül, így nem vette észre, hogy gépkocsijával elsodort egy a külső sávban, a trolibusz előtt haladó, kivilágított biciklist.
A vádirathoz a Blikk és a Népszabadság korábbi főszerkesztője még azt tette hozzá, hogy valami furcsa hangot hallott, de azt hitte, hogy csak az autójában tartott doboz mozdult el. Elmondta azt is, hogy középhangerőn Bachot hallgatott. Hazatérve azonban karcolást vett észre az autóján, ezért arra gyanakodott, hogy a „furcsa hangnak” köze lehetett hozzá. Visszament hát a baleset helyszínére, ahol már kinn volt a rendőrség. A helyszínelőknek azt mondta: „Lehet, hogy én voltam, aki elsodort egy kerékpárost.” Ezt most sem tagadta, úgy fogalmazott, az „objektívan megtörtént”, a segítségnyújtás elmaradásáért viszont azért nem érez felelősséget, mert nem látta, hogy balesetet okozott. Murányi állítja: nem hallotta a biciklis mögött tülkölő trolibuszt, és a tükörben sem látta jelét a balesetnek.
A sértett az elszenvedett sérülések (koponyaalapi törés) és az azokkal összefüggésben kialakult szövődmények következtében a szakszerű kórházi ellátás ellenére körülbelül egy hónappal a balesetet követően elhunyt. Murányi a bíróságon beszámolt róla, hogy két kórházban is megkereste a karambol kómában fekvő áldozatát. Elmondta azt is, hogy 1988-ban szerezte jogosítványát, több mint félmillió kilométert tett meg azóta, balesetet nem okozott, a szóban forgó eset idején alkoholt, kábítószert nem fogyasztott. Murányi „rettenetesen sajnálja a történteket”, állítja, okult az esetből, ami „nagyon komoly lecke” volt számára. – Szabálykövetőnek tartom magam, nem vagyok egy Fittipaldi, már csak azért sem, mert a gyerekeimet szállítottam jobbra-balra – mondta Murányi. Ismeretes, a baleset áldozatának halálakor Murányi lemondott a Népszabadság főszerkesztői posztjáról, valamint elvették a jogosítványát is.
A helyszínen forgalomfigyelő kamerák is vannak, ezek jelentősen segítették Melegh Gábor igazságügyi szakértő munkáját. Szerinte Murányi bizonyos kockázatot vállalt, hogy ebben a helyzetben ekkora sebességgel bevette ezt a kanyart. Kifejtette: a felvételekből kiszámítható volt, hogy valóban 30 kilométer/órás sebességgel haladt, és így amikor az a bizonyos furcsa hang hallatszott, az egykori főszerkesztő járműve már 15 méterre volt a földre zuhant biciklitől és az áldozattól. Mindez azért érdekes, mert a sokszor elbizonytalanodó és a rossz jegyzőkönyvezésre hivatkozó trolibuszvezető tanú azt állította, hogy az elsodort kerékpárról az utas ráesett Murányi autójára. A bíróság elnapolta a döntést. Az egy hónap múlva esedékes tárgyalásra a védelem kérésére beidézik a boncolási jegyzőkönyvet vezető orvosokat.
