Ami a politikusi véleménynyilvánítást illeti – mint például a miniszterelnök egyértelmű és sűrű kiállása a betelepítési kvóta ellenében –, arra bármikor sor kerülhet, ez a politikai közbeszéd része – vélte László. Az ötvennapos terminust megelőző időszakra pedig egyszerűen semmilyen külön választási jogszabály nem vonatkozik. A „társadalmi célú hirdetések” címszóval bármit, még az egyértelmű politikai célokat szolgáló, nyílt kampányhirdetéseket is el lehet adni, jogilag nem lehet fogást találni ezen – fogalmazott az elemző.
Ami az ötven napon belüli időszakot illeti, akkor sem lesz ez másként, ugyanúgy harsoghatnak tévében, rádióban és a közterületeken is a kormány jelszavai. Ugyanis a Fidesz által az előző ciklusban létrehozott jogszabályi környezetben társadalmi célú hirdetéseket kampányidőszakon belül is közzé lehet tenni, ráadásul közpénzből finanszírozni.
Egyszóval ne legyenek illúzióink, ez nem fog véget érni.
A kampányidőszakra nézve is csak annyit rögzítenek a jogszabályok, hogy némi műsoridő jusson a népszavazás szervezőjének (jelen esetben a kormánynak), illetve a parlamenti frakcióval rendelkező pártoknak is. Mindezek ellenére a már említett társadalmi célú hirdetési kiskaput kihasználva a kabinet korlátlanul kampányolhat, nem beszélve civil vagy álcivil szervezetekről – tette hozzá a szakértő.
Mindezek ellen pedig semmilyen jogorvoslat nem lehetséges,
az NVB nem illetékes, legfeljebb a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH) lehetne kilincselni, de kétséges, hogy ők a referendum előtt bármilyen érdemi lépést tennének. Ha lenne olyan párt, amelyik hajlandó beleállni és végigvinni a folyamatot, akár az Emberi Jogok Európai Bíróságáig el lehetne vinni a panaszokat – így az elemző.
Azonban Strasbourg jellemzően nagyon óvatosan dönt az ilyen választási részletszabályok ügyében, azokat mindig igyekszik tagállami hatáskörben tartani. Jó eséllyel nem vizsgálnák tételesen, hogy melyik csatornán a kormány melyik hirdetése mennyiben tekinthető kampánynak és mennyiben nem.
