A Népszabadság csak előétel volt

Már nem a saját média kiépítése, hanem a másik oldal megsemmisítése a kormány célja – vélekedtek újságírók.

Bár az anyagi ellehetetlenülés-ellehetetlenítés mindenképpen közrejátszott. Tamás Ervin némi önkritikával megjegyezte: nem sikerült megoldást találni arra, hogy fizetőssé tegyék az internetes tartalmakat. A fő ok azonban a lap tudatos „kiszárítása” volt. Ennek jele, hogy 40 ezres példányszámú,

országosan legnagyobb politikai napilapként az állami hirdetési pénzek 1 százalékát kapták meg

– mutatott rá Pető. Persze minden kormány a neki kedves orgánumokat támogatja állami pénzből, de ilyen aránytalanság 1990 óta sosem volt – húzta alá Tamás Ervin. Gazda hozzátette, 2012-es origós főszerkesztősége alatt az akkor még kormánykritikus oldal nulla forintot kapott, míg az egyébként szintén kormánykritikus Index 400 milliót – persze akkor a tulajdonos Spéder Zoltán még jóban volt Orbánékkal. Ennél még lényegesebb, hogy a magánhirdetők sem mernek a kormánynak nem tetsző lapokban reklámozni, mert tartanak a következményektől. Gerényi viszont úgy vélekedett,

az MSZP körüli milliárdos holdudvarnak kutya kötelessége lett volna megszerezni a lapot.

Szerinte politikai lapokat nagyjából a rendszerváltás óta nem lehetett a piacról eltartani. Ha nincsenek szakmai befektetők, akkor másfajta pénzemberek jönnek, olyanok, akik bizonyos lojalitásért cserébe máshonnan részesülnek forrásokból. A kormány mindenesetre „elég szemét módon csinálja” – tette hozzá.

Az is kérdés volt, hogy a kormány egyáltalán mi alapján támogat: Tamás szerint a „lojálisan hízelgő, kormánynak hajbókoló lakájmédiát” támogatja, Gerényi felpanaszolta, hogy ők a Mandinernél kevesebb pénzt kaptak, mint az ellenzéki Klubrádió. Aztán végül Gazdával megegyeztek: baráti és ellenséges oligarchákra osztják a résztvevőket, és nem a médium hangvétele alapján osztanak pénzt – lásd az indexes Spédert, aki a legutóbbi időkig a rendszer barátja volt, nagyjából ellenzéki hangú Indexszel. A Népszabadság kinyírásával most több legyet is ütöttek egy csapásra, hiszen a lap munkatársai túrták elő és szállították azokat az anyagokat, amelyekből az RTL Klub és az ATV is merített.

A kérdés fogas volt, mert miközben a sajtószabadság féltése okán gyűlt össze a négy újságíró, közben senki sem emlékezett igazán durva nyomásgyakorlásra. A szocik sosem viszonyultak túlzott rokonszenvvel a laphoz – vallott Tamás Ervin –, de nem is diktáltak. Helyette inkább egymás ellen szivárogtattak a különböző érdekcsoportok. Gerényi indexes éveiből azért emlékezett üvöltözésre Rogán részéről, 2002 és 2006 között pedig a szocialisták voltak nagyok agresszívek, „nyomták a Fidesz-dossziékat”, és húzták a szájukat, ha az újságírók megkérdezték a másik oldalt is. De ekkor az Index már saját lábon állt, így nem mertek szólni.

A Népszabadság és a többi ellenzéki médium megszüntetésével az a probléma – világított rá Pető –, hogy az egyetlen valóságelbeszélés a kormány kezében lesz, és nem lesz másik, amelyik versengene vele, ez jól látszott a 98 százalékos „nem” szavazatokkal operáló kvótareferendumnál.

A nyilvánosság nagyobb csapdában van mint a népszabisok – állapította meg keserűen.

Gazda hozzátette: természetes, hogy a kilencvenes években a jobboldal a saját médiáját próbálta meg kiépíteni, most azonban már nem ez folyik, hanem a másik oldal megsemmisítése. Ki tudja, mi lesz a Népszavával, darálóban az Index is.

A Népszabadság nem az előadás volt – hanem a főpróba.

###HIRDETES2###