Ha viszket a tenyér, abból verés is lesz?

Orbán szerint sokak tenyere viszket, a Magyar Idők arról ír, hogy a tüntetők a pofonládát feszegetik.

Az üzenetben – és annak értékelésében – rejlő kockázatot a médiakutatók is érzékelhetik, mert három megkérdezett szakértő közül csak egy kívánt nyilatkozni a témában. Gayer Zoltán, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója azonban vállalta a megszólalást:

Orbán ezzel újra nagyon veszélyes játékba kezdett. 2006-ban már játszott a tűzzel, és abba nagyon sok ember belerokkant, most pedig ő van hatalmon

– mondta a médiakutató. Gayer szerint a miniszterelnök megtehette volna, hogy csitítja híveit, helyette azonban a csapás lehetőségéről beszélt. Egy olyan helyzetben, amikor a kormányzati kommunikációban bízó emberek egyszerre aggódnak Brüsszel állítólagos támadásai, a civil alapítványok mögé látott Soros György és a migránsok kerítést rázó tömege miatt, Orbán megjegyzése szikra lehet a gyújtózsinór végén. A félelem pedig könnyen agresszióba fordulhat – figyelmeztet a médiakutató.

A robbanás pedig bármely demonstráción, de akár már pár napon belül is bekövetkezhet: a Kétfarkú Kutya Párt Facebook-oldalán szombat délutánra saját békemenetet szervezett „a kormányért és Oroszoroszágért. És minden más ellen”, az Oktogonra, a demonstrációra több mint tízezer ember is elmehet a visszajelzések szerint. Szombatra ugyanakkor már egy radikális jobboldaliakból álló csoport is tüntetést szervezett este hétre a belvárosba. Még csak pár százan érdeklődtek, de kimondott céljuk, hogy „visszafoglalják” Budapest utcáit és Magyarországot a CEU-párti tüntetőktől.

A miniszterelnök utóbbi megszólalásaiban a harci riadót az őt kritizáló magyar polgárok, a tüntetők, az ellenvéleményüket kifejezők miatt fújta meg – erre már Faragó Klára pszichológus, az ELTE professzora mutatott rá érdeklődésünkre. A leegyszerűsítő érvelés újabb elemével találkozunk, Brüsszelt még csak csak meg kell állítani, de a tenyér viszketése és a pofonosláda emlegetése már nyílt agresszióra, tettlegességre buzdító hangnem – tette hozzá. A Magyar Idők cikkéből „kiderül”: a veszély nagy, az ellenfél pedig nem legitim. Ha ehhez hozzávesszük a tenyérviszketést és a pofonosládát, akkor arra hallhatunk biztatást, hogy ezzel a nem legitim ellenféllel szemben a tettlegesség eszköze is megengedhető, sőt a veszély elhárítása miatt kívánatos is. Hol vagyunk a józan érveléstől, az ellenfél (és nem ellenség) tiszteletétől, az eltérő vélemények üdvözlésétől, ami a demokráciának fontos eleme? – teszi fel a költői kérdést a pszichológus.

De más gond is van mindezzel a szakértő szerint, az agresszió ugyanis agressziót szül. A miniszterelnök akkor agresszív modellt kínál – nemcsak követői, hanem ellenfelei számára is. Orbán sokak szemében véleményvezér, a véleményvezér magatartásmintáit pedig követik. Ha szavaiból az agresszióra való biztatást lehet kiolvasni, azzal legitimálja azt, és a közösség egyedeiben oldja a kulturális gátakat. Ellenfelei pedig úgy érezhetik, ebben a légkörben a vita, az érvelés túlságosan gyenge eszköz, az agresszió kivédésére alkalmasabbnak tetszhet számukra is az agresszió. Bár a tüntetések békésen zajlottak, s ebben mind a demonstrálók, mind a rendőrség példamutatóan szerepeltek, néhány tüntető átvette, és a felmutatott táblákon megjelenítette azt a primitív és kulturálatlan hangnemet, amelyen a másik oldal szereplői beszélgettek egymással és a közönséggel (ennek kirívó példája Simicska G-napja) – fejtette ki Faragó Klára.

Az elmúlt napokban már volt is példa erőszakra: az április 15-ei, többezres, Szabadság téri tüntetés egyik hazafelé tartó résztvevőjét több ismeretlen férfi egy kapualjba rángatta és megverte, pusztán azért, mert bevallotta nekik, hogy ott volt a demonstráción. Ez persze még nem lehetett a miniszterelnöki rádióinterjú vagy a „gyújtó hangvételű” cikkek miatt, hiszen a sajnálatos eset korábban történt, mint hogy ezek megszülettek volna.

„A hétvégére tervezett tüntetés és a szinte tapintható feszültség nagyon sok kockázattal jár” – mondta a Magyar Nemzetnek Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő – „a demonstrációk méretével pedig nagyra nőtt a szervezők felelőssége is”. Tarjányi szerint nem kizárható, hogy provokátorok vagy agresszívabb ellentüntetők próbálnak akár verekedést szítani a kétfarkúak megmozdulásán. Ez ellen csak a komoly biztonsági előkészületek védhetnek meg: a tüntetés szervezőinek biztonsági céget kell megbízniuk, vagy a rendőrség segítségét kell kérniük.

A felvonulóknak be kell tartaniuk ugyanakkor néhány alapszabályt: dobálni nem csak nem szép dolog, de nem is érdemes, mert a rendőröknek ilyenkor kötelességük fellépni. A dobálás ráadásul egy keményebb dulakodás, rendbontás csírája is lehet, másrészt jelzés a provokátoroknak és megbízóiknak, hogy a felvonulók között akad néhány bedühíthető, kikezdhető személy, akivel érdemes próbálkozni.

Tarjányi hangsúlyozta, a szervezőknek akkor is ajánlott rendőri biztosítást kérni, ha csak a lehetősége is felmerül, hogy a programot agresszorok zavarják meg. A szakértő szerint „ilyenkor a rendőrség is azonnal reagál, már csak azért is, mert nem akarják, hogy másnap a mulasztásaikról szóló cikkek jelenjenek meg.”

A Magyar Kétfarkú Kutya Párttól úgy tudjuk, ők már gondoltak minderre. Egyeztettek a rendőrséggel, és a tüntetés elején is figyelmeztetik a résztvevőket, hogy ne keveredjenek balhéba. Kovács Gergő ugyanakkor nem tart komolyabb incidenstől – de azért felkészültek és 65 ezer savköpő menyétet visznek magukkal a biztonság kedvéért.