Bár az általunk megkérdezett biztonságpolitikai szakértő szerint a választások manipulálásra alkalmas információk juthattak orosz kézbe a nemzeti konzultáció weboldalán futó orosz kód segítségével, és egyelőre azt sem tudni, hogy a korábbi konzultációk adatait is megkapták-e az oroszok, a parlamenti ellenzék elsősorban a polgárok személyes adataiért aggódik, s csak kisebb részben a nemzetbiztonságért.
„Azonosították-e, hogy pontosan milyen adatot továbbító kód futott a nemzeti konzultáció hivatalos weboldalán? Pontosan hova és milyen adatokat továbbítottak, s voltak-e köztük személyes adatok?” – egyebek között ezekre a kérdésre vár írásos választ Pintér Sándor belügyminisztertől Molnár Zsolt, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnöke azután, hogy a kormánypárti képviselők hétfőn pánikszerű kivonulásukkal megakadályozták, hogy a bizottság ülésén az ellenzéki képviselők kérdéseket tegyenek fel „az orosz kódról” az Alkotmányvédelmi Hivatal jelen lévő vezetőinek.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint az úgynevezett egymillió dolláros kérdés azonban az, hogy miképpen kaptak szerepet az oroszok a nemzeti konzultáció internetes platformjának üzemeltetésében, illetve az, hogy ki és miért adott megbízást annak a vállalkozásnak, amely 2011-ben maga ismerte el, hogy adatokat adott ki ügyfeleiről – főleg a Putyint bírálókról és az őket anyagilag támogatókról – az orosz titkosszolgálatnak.
Tarjányi egyes ellenzéki politikusokkal ellentétben attól nem tart, hogy az orosz titkosszolgálat a nemzeti konzultáció oldalán futó kóddal megszerzett személyes adatokat magyar állampolgárok beszervezésére használja fel. Nem zárható ki ugyan ennek lehetősége, ismerte el, de nem valószínű, hogy egyenként lenyomozzák a neveket, hogy ki alkalmas a beszervezésre és ki nem. Ez pénz- és energiapocséklás lenne a részükről.
Abban azonban a szakértő biztos, hogy ha esetleg eleve nem az orosz titkosszolgálat állt az orosz kód futtatása mögött, ezek után mindent el fognak követni, hogy megszerezzék azokat az adatokat, amelyeket a kód már átküldött az orosz szerverre.
Szerinte azonban valószínűbb, hogy ami történt, egy orosz titkosszolgálati művelet része, amelynek több célja is lehet.
Tarjányi azt sem hiszi, hogy csak a személyes adatokat és a válaszok első pár tucat karakterét továbbította a kód. Ha továbbított adatokat, akkor mindent továbbított, véli.
Ha egy párt vagy vállalat ezer fős, már reprezentatívnak számító mintán kér közvélemény-kutatást, annak eredményéért súlyos milliókat fizet. – Felbecsülni is nehéz mekkora értéket jelent, ha valaki hozzájut több tízezer ember nevéhez és politikai állásfoglalását tükröző válaszaihoz. És az oroszok ingyen kapták meg ezeket az adatokat, neveket, más személyes adatokkal együtt – mutatott rá Tarjányi.
Persze felmerül a kérdés, mihez kezd egy titkosszolgálat ezekkel az adatokkal, ha nem akar senkit beszervezni a nemzeti konzultációt kitöltők közül?
– Minél több adat került a birtokukba, annál pontosabban tudják ellenőrizni a magyar kormányt – mondta a biztonságpolitikai szakértő.
– Például, hogy ténylegesen akkora-e Orbán Viktor pártja és kormányának támogatottsága, mint állítja. Ha a többség a konzultáció kezdete után szinte azonnal kitöltötte a kérdőívet, és korrekten válaszolt a feltett kérdésekre, az azt mutatja, hogy őket valóban képes azonnal mozgósítani a kormánypárt. Nyilván ezzel ellentétes következtetéseket vonnak le abból, ha a válaszadók nagy része, esetleg a többsége, vicceket vagy gúnyos válaszokat küld vissza válasz gyanánt.
Tarjányi rámutatott arra is: arról viszont semmit nem tudunk, hogy a korábbi nemzeti konzultációk feldolgozásában közreműködtek-e az oroszok. Azaz, hogy van-e összehasonlítási alapjuk, amely alapján mérhetik a kormány támogatottságának változását, illetve a támogatók korfájában, szociológiai összetételében, foglalkozásában bekövetkezett változásokat.
– Nyilván az orosz titkosszolgálatnál is elolvassák majd a nemzeti konzultációról készülő hivatalos összegzést is – mondja Tarjányi –, ám ahogy mi tudjuk, ők is tudják, hogy azt a kormány a maga érdekei szerint manipulálhatja és manipulálja is. Már csak emiatt is jó, ha van egy saját elemzésük, amellyel összehasonlíthatják a kormány által közzétett konzultációs eredményeket.
Tarjányi szerint minél több ember adatai jutottak el az orosz szerveren keresztül az orosz titkosszolgálathoz, annál pontosabb képük lesz, hogy kik Orbán Viktor feltétlen hívei, és kik azok, akik támogatják ugyan, de lemorzsolódhatnak, átállhatnak, ha például nem hergelik őket folyamatosan valamilyen aktuális ellenségképpel.
Ha Oroszországnak esetleg szándékában állna a 2018-as magyarországi választásokat bármilyen módon is manipulálni, ezekre az adatokra bizonyosan szüksége lesz hozzá.
Lapunk felvetésére, hogy nemrég még a politikai közbeszéd szerint a Jobbik volt az oroszok magyarországi „ügynöke”, és Kovács Béla jobbikos EP-képviselőt is azzal vádolja az ügyészség, hogy az oroszoknak kémkedett az unió ellen, Tarjányi megjegyezte:
– Az orosz titkosszolgálatok nagyok, erősek és megengedhetik maguknak, hogy egyszerre több vasat tartsanak a tűzben. Ha valóban vannak érdekeltségeik a Jobbik körül, miközben láthatóan kezdik behálózni a kormányt és a nagyobbik kormánypártot is, annak egy nyomós oka lehet: így adják Orbán Viktor tudomására, hogy ő is pártja is lecserélhető – mármint az oroszok számára. Nyilvánvaló, hogy ma a Fidesz értékesebb az orosz titkosszolgálatnak a Jobbiknál, de ha változik a helyzet, ők akkor is pozícióban lesznek.
Először a 444.hu fejlesztői szúrták ki, hogy a Nemzeti Konzultáció internetes felületének forráskódjában üzemel egy szokatlan elem is. Az teljesen megszokott, hogy egy weblap fejlesztői olyan miniszoftvereket építenek a honlap programsoraiba, amely rögzíti a látogatók viselkedését (melyik oldalon léptek be a site-ra, milyen sok ideig tartózkodnak ott, mely linkekre kattintanak, hol tartózkodnak a világban és így tovább). Erre azért van szükség, hogy az üzemeltető pontosabb képet alkothasson arról, hogy kik látogatják az oldalát, és ezáltal az ő számukra minőségibb szolgáltatást tudjon nyújtani.
A legtöbb fejlesztő ilyen célra a Google Analytics nevű programcsomagját használja. Furcsa módon azonban a Nemzeti Konzultáció honlapjának programozói – vagy inkább megbízóik – a mindenki által ismert amerikai cég helyett orosz megfelelőjének, a Yandexnek (hagyományos magyar átírásban Jandeksz) – látszólag – hasonló szolgáltatását részesítették előnyben. A kódban azonban – kissé szokatlan, de annál aggasztóbb módon – az egyszerű kattintások adatainál jóval több információt továbbít oroszországi szerverekre. Konkrétan szinte mindent, amit a honlapon működő kérdőívbe írunk (nevünket, email-címünket, életkorunkat, akár lakcímünket, és a kérdésekre adott válaszainkat).
A kormány – miközben azt hangoztatta, hogy mindezzel nincs semmiféle probléma – végül azzal távolíttatta el a kódot a rendszerből: „Tekintettel arra, hogy az egyik ilyen elemző eszköz rosszindulatú félremagyarázásokra adhat lehetőséget, a kormány arra kérte a fejlesztőket, hogy ezt a technikai funkciót kapcsolják ki” – írták közleményükben.
Tény tehát, hogy a honlap üzemeltetői becsapták a felhasználókat, amikor az adatvédelmi nyilatkozatban azt állították, hogy a megadott információkat semmilyen harmadik félnek (pláne külföldinek) nem adják ki. Kérdés marad ugyanakkor, hogy ezzel milyen mértékű veszélybe sodorták a látogatókat, mi fog történni az ő adataikkal, ki és hol tárolja őket, és kik használhatják fel őket. Természetesen további kérdés marad, hogy mindez az eljárás csak vétkes gondatlanság vagy tudatos adatszivárogtatás volt-e a Nemzeti Konzultáció szervezői részéről, de erre jelen tudásunk birtokában még annyira sem tudunk válaszolni.
A Yandex a vezető orosz internetes cég, otthon (illetve egyes szovjet utódállamokban) ugyanolyan dominanciával rendelkezik, mint a Google a világ jelentős részén. Internetes keresője az orosz piac 65 százalékát adja (több mint 150 millió kereséssel és ötvenmillió látogatóval naponta). Emellett – ahogy az ma már szinte elvárás egy magára valamit is adó IT-cégtől – rendelkeznek email-, felhőalapú tárhely- és webmesteri szolgáltatásokkal, saját böngészővel, zeneáruházzal, videomegosztó, online fizetési funkcióval. A története a Szovjetunió végóráira nyúlik vissza, amikor Arkagyij Volozs és Arkagyij Borkovszkij megalapították az Arkadia nevű, MS-DOS programokat író céget. 1993-ban, a nyilvános hozzáférésű internet gyermekkorában elhatározták, hogy keresőszoftvert fejlesztenek, ezt nevezték el Yandexnek.
A Yandex a 2000-es évek óta töretlenül fejlődik. E sikerességet egyes elemzők a program orosz körülményekhez való mesteri igazításával és az alapítók zsenialitásával magyarázzák. Mások viszont azon a véleményen vannak, a Yandex vezetői mindig ügyesen helyezkedtek a szinte átláthatatlanul szövevényes orosz hatalmi struktúrában. Miközben a világ felé függetlenségüket és átláthatóságukat hangsúlyozzák, eszük ágában sincs (a megengedettnél jobban) ujjat húzni a hatalommal. Bár a Yandex folyamatosan igyekszik nyugaton is elfogadott és megbecsült internetes céggé válni (már egész korán irodát nyitottak a világ IT-központjában, a San Francisó-i-öböl mellett), valójában Oroszországon, Ukrajnán, Kazahsztánon, Belaruszon és némileg Törökországon kívül nem sok babér termett nekik sehol. Ennek oka pedig egyértelműen az, hogy mindenki (úgy tűnik, a magyar kormányt kivéve) ferde szemmel tekint a vállalatra, és kimondva-kimondatlanul úgy gondolja, hogy amit a Yandex tud, azt Putyin is tudja.
E gyanúsítások számára maga a cég is szolgáltatott alapot, miközben arra is volt példa, hogy konfliktusba került az orosz hatalommal. Az eddigi legnagyobb nyugati felháborodást az váltotta ki – számolt be akkor a BBC –, hogy
hat évvel ezelőtt átadta azon felhasználók névsorát a KGB utódszervezetének, az FSZB-nek, akik egy független, korrupcióellenes orosz honlapot támogattak a Yandex pénzküldő rendszerén keresztül továbbított adományaikkal.
Ezzel egyértelműen veszélybe sodorta azokat a felhasználókat, akik a cégre bízták pénzüket és személyes adataikat.
Az incidenst maga a cég ismerte el, mielőtt a New York-i technológiai tőzsdére (Nasdaq) vitte volna részvényeit. Az akkor megjelentetett írásban más „érdekességek” is voltak az Oroszországban üzemelő cégeket sújtó helyi jogi környezet működéséről. A cég szabályosan figyelmeztette leendő befektetőit azokra a kockázatokra, amelyek egy orosz cégbe invesztálókra leselkednek. Az orosz jogrendszerről azt írták, hogy abban „ellentmondások vannak a törvények között”, továbbá előfordul „a törvények szelektív alkalmazása, időnként oly módon, hogy azt politikai vagy pénzügyi motiváltságúnak lehet érzékelni”, és „az igazságszolgáltatás érzékelhetően nem független a politikai, társadalmi és pénzügyi erőktől”. Noha azt gondolhatnánk, hogy e jó tanácsok minden épeszű embert elriasztanak a cégbe való invesztálástól, nem ez történt, a Yandexnek 2015-ben már 60 milliárd rubel (310 milliárd forint) volt a forgalma. A BBC-nek nyilatkozó egyik elemző azt mondta, hogy e figyelmeztetések senkit nem leptek meg, aki Oroszországgal kezd üzletelni, e dolgokat már természetesnek veszi.
Három évvel ezelőtt Putyin elnök kissé megharagudott a Yandexre, és azt mondta egy beszédében, hogy az internet a CIA találmánya, a Yandexben pedig túl sok a külföldi befolyás. Mint elmondta, írja a New Yorker, nem volt kedvére való, hogy a céget Hollandiában jegyezték be „adózási és egyéb okokból”. Azt is hozzátette, hogy a Yandexet a nyugati tőzsdei bevetés előtt „arra kényszerítették” rejtélyes idegen erők, hogy meghatározott mennyiségű amerikait és európait ültessen az igazgatótanácsába. A cég részvényei azonnal öt százalékot estek a Nasdaq-on, és ők megértették az üzenetet. Röviddel utána bevezették a részvényeiket a moszkvai tőzsdére is – tudósított a Reuters, mint Arkagyij Volozs vezérigazgató akkor elmondta: „Itt [Oroszországban] van a szervereink többsége, itt fizetünk adót, és most már itt is kereskedünk a részvényeinkkel.” Ez akár egy hűségnyilatkozatként is felfogható a cégtől, amelynek a Nasdaq-on keresztül jelentős része van nyugati tulajdonban. A cég, írja a Bloomberg, az elnöki vádak súlyosságához képest igen óvatos és békés hangnemben cáfolta azt, hogy bárki is kényszerítette volna őket arra, hogy kiket ültessenek az igazgatótanácsba, vagy hogy Hollandiában regisztráltassák magukat (ami szerintük teljesen természetes gyakorlat egy IT startup cégnél).
A Putyintól érkezett feddés után nem egészen két héttel új igazgatósági tag kinevezését érezte szükségesnek a Yandex, és választásuk az állami Szberbank vezérigazgatójára esett. A döntést azzal indokolták, hogy az internetes cégek egyre szigorúbb orosz szabályozása miatt szükség volt valakire, aki hatékonyabban képes lobbizni a Yandex érdekében. A moszkvai tőzsdére való bevezetés gyakorlati szempontból is hasznos lehetett a Yandexnek. A Krím annektálása miatt akkoriban az Egyesült Államok kereskedelmi szankciókat vezetett be egyes orosz vállalatokkal szemben, és nem lehetett tudni, hogy a jövőben milyen egyéb korlátozásokat léptetnek még életbe. A Yandex a moszkvai részvény-kereskedelem beindításával diverzifikálni tudta papírjainak forgását a globális részvénypiacon, ami növelhette a cég stabilitását.
Tavaly Jevgenyij Prigozsin milliárdos vállalkozó, aki számos éttermet üzemeltet Moszkvában és Szentpétervárott (és Putyin „személyes séfjeként” tartják számon, aki rendszeresen szolgál fel ételeket az elnöknek a Kremlben) beperelte a Yandexet, mert az nem volt hajlandó eltávolítani a keresője találatai közül néhány, Prigozsint kellemetlenül érintő oldalt, számol be a Moscow Times. Ha beírta valaki a Yandex keresőjébe Prigozsin nevét, jellemzően a Forbes és a Novaja Gazetta lapok által üzleti érdekeltségeiről írt oknyomozó riportokkal találhatta magát szemközt, illetve olyan blogokkal, amelyek nyíltan volt elítéltnek nevezik őt. Úgy tűnik, ebben az esetben a Yandex nem hajolt meg egy egyértelműen Kreml-közelinek tekinthető üzletember akarata előtt.
A Yandexet nem először érik kritikák amiatt, hogy a kelleténél kíváncsibb a személyes adatokra. Saját böngészőjének alfa változata (amely az első kiadott próbaverzió szokott lenni) alapbeállításként elküldte a cégnek a felhasználók által felkeresett oldalak listáját olvasható a PCWorld-ön. Ezt a nyugati negatív visszajelzések hatására a következő verzióból kivették, de sokan továbbra is óvakodnak a böngésző használatától.
