– Nemrég egy nyilatkozatában óriási hibának nevezte, hogy a polgármesterek nem záratnak be gimnáziumokat. Mégis, a középiskolai felvételik után az üresen maradt férőhelyek 85 százaléka szakképző iskolákban van. Nem inkább ezeket a kihasználatlan intézményeket kellene becsukni?
– Ma a szülők meg vannak győződve róla, hogy ha a gyereknek van egy érettségije, minden ajtó nyitva áll előtte. Ez rossz beidegződés. Számtalan olyan szakgimnáziumot találni, ahol a diákok elhelyezkedési esélyei magasabbak, mint a 2,5-3-as átlagú gimnáziumok tanulóinak. Emiatt fontosnak tartanám, hogy legyen felvételi a gimnáziumban. Mert ha valaki valamire nem képes, nem szabad odaengedni. Nézze meg, micsoda károkat okozott a felsőoktatásban, hogy az előző rezsim nyelvtudás nélkül engedte a gyerekeket a felsőoktatásba. Emiatt a hallgatók egyharmadának nem tudták kiadni a diplomáját.
– Szintén a közelmúltban „igazi szegregációként” jellemezte, hogy a falusi általános iskolákban nincs, aki nyelvekre tanítsa a gyerekeket. Eközben a kamara nyomásának eredménye, hogy 2020-tól kötelező lesz a középfokú nyelvvizsga a felsőoktatási felvételihez. Ezzel a küszöbbel nem pont a falusi tanulókat zárják ki a diplomaszerzésből?
– A kettő között még van egy szint: a középiskola. Ma már mindegyik gyerek zsebében ott van a mobiltelefon, ha rákeresnek valamire, angolul kapnak találatokat. Ennek ellenére két alapkompetenciát nem tanítunk megfelelő szinten: a digitális írástudást és az angolnyelv-tudást. A szegregációt abban látom, ha a gyerek nem kapja meg a lehetőséget a tanulásra. Az általános iskola szintjére kell levinni azt a tudást, amivel a diákok képesek lesznek belépni a gimnáziumba, majd onnan a felsőoktatásba. Ez nem rövid folyamat, minden oktatási rendszer átalakítása évtizedes távlatban mérhető, de nem spórolható meg.
– Tavaly már átalakították a szakképzést. Jobb lett az oktatás?
– Ebben óriási vitáink vannak még a kormányzattal is, de az új rendszert majd öt év múlva lehet értékelni. Addig is a nagy átalakítást finomhangolásnak kell követnie. Nem állítom, hogy csalhatatlanok vagyunk, de kétségtelenül rávilágítunk a problémákra. Terveink között szerepel az is, hogy lebontsuk a határt a felsőoktatás és a szakképzés között. Tehát ha valaki a szakmáját jól tudja a természettudományos területeken, akkor könnyebben jusson be mérnökképzésre a felsőoktatásba, mint az, aki gimnáziumból jön. Vagyis kapjon pluszpontokat a felvételin a szakgimnáziumi diák.