A Kossuth tér körben le volt kordonozva, a tér négy sarkán három óra előtt nem sokkal kezdődött a beléptetés, a rendezők a táskákat is átvizsgálták. A Vértanúk terénél maroknyi feketébe öltözött ellentüntető volt, de némi kiabáláson kívül nem csináltak semmit. Óriási volt a rendőri készültség – jelentette a Magyar Nemzet tudósítója a rendezvény kezdete előtt.
A Hír TV munkatársa három óra után pár perccel arról számolt be, hogy a szervezők még akkor is tárgyaltak a rendőrség Teve utcai épületében a menet útvonaláról és a biztosításról.
Karlik Cintia a rendőrségi egyeztetés után az M1-nek azt mondta: minden szabad és nyitott rendezvénynek vannak veszélyei, ezért mindenkit arra kérnek, hogy ezeket a kockázatokat mérlegelve vegyenek részt az idei felvonuláson. Hozzátette: véleményük szerint nem a kordon jelenti a biztonságot, hanem a rendőri állomány. Mint mondta, együttműködnek a rendőrséggel, alternatív útvonalat jelentettek be, amit a rendőrség elfogadott.
Álláspontjuk szerint a kordon korlátozza az alapvető gyülekezési jogukat azzal, hogy a rendezvényhez nem lehet bármikor szabadon csatlakozni, illetve azt bármikor elhagyni. Emellett megjegyezték, hogy a teljes lezárás nélküli biztosítás sokkal kevesebb és rövidebb ideig tartó forgalomzárásokat eredményezne.
A Kossuth téren felszólaló Schiling Árpád rendező kijelentette: a cél az, hogy egyenjogúság legyen, amit nem lesz egyszerű elérni, mert „saját politikai vezetőinkkel szemben kell vállalniuk önmagukat”.
A rendező úgy fogalmazott, ez nem lesz könnyű, mert a parlamenti képviselők túlnyomó többsége homofób. Hangsúlyozta: az LMBTQ-közösség egyenlő jogokat akar, és ez teljesen normális, az viszont nem normális, hogy a házasságok fele Magyarországon felbomlik, aminek hátterében leginkább az alkohol áll, és az sem normális, hogy minden évben egy kisvárosnyi gyerek menekül el otthonról.
A „Szabad-e vagy?” mottóval meghirdetett fesztivál fő rendezvényének második szónoka, Gyémánt Ágnes, a Támogató Szülők Csoportjának alapítója azt mondta, az érintett szülőknek is „elő kell bújniuk”, hogy példájukkal és tapasztalataikkal segítsék a többieket. Hangsúlyozta: fontos a társadalmi szolidaritás, amit erősíteni lehetne azzal, ha már a közoktatásban beszélnének a témáról. „Esélyegyenlőséget kell teremteni, és meg kell adni mindenkinek a szabadságot”, amiben mindenki az lehet, aki. Szólt arról is: az álma az, hogy a lánya és annak barátnője összeházasodhasson és gyermeket vállalhasson, így alkotva egy „szivárvány családot”.