– Sokakat megdöbbentett az ukrán parlament által elfogadott oktatási törvény. Miként éli ezt meg Magyarországon élő ukrán kisebbségiként?
– Erről a törvényről egy ideje már tudtunk, és a magyar kormány többször tiltakozott is a kisebbségeket érintő része ellen. Megmondom őszintén, mi egyszerűen nem hittük el, hogy az ukrán kormány előterjesztésére ilyen törvényt elfogadnak. Mi, ukránok ugyanis tudjuk, mit jelent a nyelv, hiszen a miénket az elmúlt közel négy évszázadban rengetegszer betiltották. Érdeklődésünkre Kijevben is nyugtatgattak, hogy ez a törvény így nem lép hatályba. Egyébként maga a törvény nagyon jó, a 7. paragrafus alapján azonban csak az általános iskola 5. osztályáig lehet minden tantárgyat anyanyelven tanulni, utána csak a magyar nyelvet, az irodalmat és a történelmet. Ez számomra elfogadhatatlan, ugyanis Magyarországon a nemzetiségi iskolákban az elsőtől a tizenkettedik osztályig lehet anyanyelven tanulni, majd érettségizni. Azért is el vagyok keseredve, mert a szovjet rendszerben a magyaroknak messze nem volt olyan jó a helyzetük, mint azután Ukrajnában. Ez a nemzetiségi oktatás a magyar támogatásnak is köszönhetően jól működött, és büszkék is voltunk rá.
– Mivel magyarázza ukránként ezt az érzéketlenséget, amely egy soknemzetiségű országban ráadásul egyenesen öngyilkos lépésnek tűnik?
– Az öngyilkos szót erős kifejezésnek tartom már csak azért is, mert ez a törvény még nincs aláírva, lehet módosítani. A dolgok megértéséhez azonban hozzátartozik, hogy a törvény az orosz nyelv dominanciájának visszaszorítását célozza. Ukrajnában ugyanis a leggyakrabban beszélt idegen nyelv az orosz még most is, amikor a gyerekek már ukrán iskolában tanulnak. Engem és velem együtt sokakat zavar, ha Kijev központjában egy pincér csak oroszul hajlandó hozzám szólni. Az azonban nem zavar, ha nemzetiségi területen igény esetén a gyerekek anyanyelvükön tanulnak. Azzal a gyakran hangoztatott ellenvetéssel sem értek egyet, hogy a kárpátaljai magyarok érettségi eredményei gyengék, így nem tudnak ukrán egyetemen továbbtanulni. De hát ez legyen a gyerek és a szülő döntése! Ami pedig az ukrán nyelv dominanciáját illeti, ilyen eszközökkel azt nem lehet elérni. E miatt a jogos igény miatt nem csattanhat az ostor a nemzetiségi iskolákon. Inkább az ukrán nyelv fejlesztésébe, oktatásába, népszerűsítésébe kell több pénzt fektetni. Nincs például rendes ukrán–magyar szótár, az ukrán nyelvű irodalom pedig – például egy új regény – általában ötezres példányszámban jelenik meg.