– Egy ilyen törvény, a körülötte dúló vita súlyosan megterheli a kétoldalú kapcsolatokat is. Lehet ez hatással az itt élő ukránokra?
– A szomszédsági viták mindig hatással voltak a nemzetiségekre. Senki sem bántotta őket, de szomorúak voltak, hiszen hidat építenek Magyarország és az anyaországuk között. Valaki most tudatosan telepített aknát a magyar–ukrán kapcsolatok alá, és ez nem tetszik. De az is elszomorít, amikor magyar oldalról aknázzák alá a kapcsolatokat. Például azzal, hogy a Debreceni Egyetem díszpolgári címet adományoz Vlagyimir Putyinnak. Ezt a magyar társadalom sem fogadja el, s akik kigondolták, egyszer ugyanúgy szégyellni fogják magukat érte, mint akik Ukrajnában megálmodták e törvény ominózus 7. paragrafusát.
– Ukrajnában egyesek érezhetően azt sem tudják, hogy a kárpátaljai magyarok még csak álmodni sem mernek olyan jogokról, amilyenek a Magyarországon élő ukránokat megilletik. Mit üzen azoknak, akik a kölcsönösség elvét kérik számon?
– A kölcsönösség elvét akkor lehet számon kérni, ha mindkét ország törvényeit ismerjük. A hangadók közül sokan nem is ismerik az 1993-ban született, azóta többször módosított magyar nemzetiségi törvényt. Megjegyzem egyébként, hogy mi is harcoltunk az ellen, ha szerzett jogokat akart az állam visszavonni. Például amikor megszüntették, hogy magyar nemzetiségű állampolgárok szavazhassanak ránk. A két társadalomban élő előítéletek felszámolásához jobban meg kell ismerni egymást. Enélkül ugyanis könnyen egymás ellen fordítanak bennünket, s van olyan ország, amelynek ez az érdeke. Oroszországról beszélek, amely azt akarja, hogy Magyarország teljesen az ő oldalára álljon. Orbán Viktor azonban Putyin előtt is kijelentette, hogy a problémákat közvetlenül Ukrajnával fogja rendezni. Bízom benne, hogy ezt a helyzetet felismerik Ukrajnában is, és kiveszik a törvényből azt a bizonyos 7. paragrafust.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!