Puczi Béla egyike volt azoknak a marosvásárhelyi és marosszentgyörgyi cigányoknak, akik 1990 márciusában fellépésükkel megakadályozták, hogy a magyarok ellen indított román pogrom még több áldozatot szedjen. Tőle származik a később elhíresült kiáltás: „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”
Puczit később a harcokban való részvétel miatt meghurcolták, és Magyarországra kellett menekülnie a börtön elől – de magyar állampolgárságot csak tíz év múlva kapott, és nem hősként, hanem „román cigányként” kezelték. A férfi megjárta Franciaországot, végül teljesen elszegényedve újra Budapestre érkezett; halála előtt Nyugati pályaudvar mellett tengődött hajléktalanként, abból élt, hogy némi apró fejében parkolóhelyhez segítette az autósokat.
Özvegye 2010 márciusában vette át férje Petőfi Emléklap a Helytállásért posztumusz elismerését Balog Zoltántól.
