Múlt szerda óta arról szólnak a hírek, hogy heteken belül bezárhatják az ország egyetlen felnőtt-hospice-házát. A 10 ágyat működtető Magyar Hospice Alapítvány óbudai létesítményéről van szó, amelynek munkatársai száz embert saját otthonában is ápolnak. Viszont ők csak csepp a tengerben: mint az a hazai ellátókat összefogó Magyar Hospice-Palliatív Egyesület felméréséből kiderül, itthon tavaly összesen 243 ágy állt rendelkezésre.
– Idén bővült is az ellátás: 60 új ágyat tudtak erre a célra biztosítani. A debreceni Kenézy Gyula Kórház indult 20 ággyal, a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház mosdósi telephelyén pedig 20 új ágy szolgálja a gyógyíthatatlan betegeket. A Semmelweis Egyetem és szarvasi hospice is 10-10 ággyal bővült.
– Örömteli olvasni és véleményezni a hazai hospice ellátóhelyek megalakulásához készített szakmai javaslatokat – mondja Benyó Gábor, a felmérést is készítő egyesület alelnöke, a Hospice és Palliatív Ellátás Szakmai Kollégiumi Tagozat elnöke, aki gyermekgyógyászként, onkológusként és palliatív orvosként a gyermekhospice-szal foglalkozó Tábitha Ház orvosigazgatója. – Ehhez a 300 ágyhoz képest beszélünk a Hospice Alapítvány 10 ágyáról. Nem szabad azt sem gondolnunk, hogy az intézménytől független hospice-ház feltétlenül magasabb szintű szolgáltatást nyújt, sőt, sok esetben a kórházak mellett működő intézmények feladatai a megterhelőbbek. Az, hogy ezek a szervezetek nem rendelkeznek önálló ingatlannal, nem jelenti azt, hogy rosszabbak – teszi hozzá.
A Magyar Hospice Alapítvány problémája azért érdekes, mert a szervezet az állam által biztosított forrást idén is megkapta – ez fajlagosan minden szolgáltatónál azonos összeg –, tehát nem arról van szó, hogy elvettek tőlük valamit, hanem arról, hogy magánadományokból és 1 százalékokból nem jött össze a működési költségük másik fele – mutat rá Benyó Gábor. A hospice-ok ugyanis alapvetően két irányból kapnak támogatást: egyrészt a költségvetésből, ami általában a működési költség 50-70 százalékára elég, másrészt adományokból.