Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház dunamelléki egyházkerületének püspöke – megemlékezve arról is, hogy az elhunyt az egyházkerület főgondnoka volt – azt emelte ki: „amikor barátokat szerzünk, mindent a megbízhatóság, a hűség dönt el, Tőkéczki László pedig hűséges ember volt”. A világ végére is elment azokhoz, akiket taníthatott, hiszen „ez a hagyományaiból kiforgatott, értékeiben megcsúfolt, legjobbjaiban megalázott ország, ez volt a világ vége; mégis, Tőkéczki László tudta, ahol a hűségesek megnyitják a szívüket, ott a periféria lesz a centrum, ott a provincia lesz a fősodor, ott a mély lesz az első lépcső fölfelé” – mondta.
Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke arról beszélt: Tőkéczki László „sokat vállalt, nem maradt ideje, hogy saját magával is törődjön”. Hangsúlyozta, hogy a történész halála egyszerre hatalmas veszteség a tudomány és az ismeretterjesztés számára, olyan ember volt, akit „nem lehetett nem szeretni”.
Felidézte: a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) alelnökeként Tőkéczki László igazi emberi értékrendet is megjelenített, megbízható társaként és szószólójaként az értékrendben gondolkodóknak, harcolva a történelemhamisítás ellen és azért, hogy „a történetírás a magyar múltat igazságos, eredeti forrásokra támaszkodva ítélje meg”. Ennek példájaként Tisza István egykori miniszterelnökről írott monográfiáját említette.
A Széchenyi-díjas történész életének 67. évében, január 8-án hunyt el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!