– Az előző év végén lehetett az első híradásokat olvasni arról, hogy a szaktárca honvédelmi intézkedési terv készítésére kötelezi az óvodákat és az iskolákat. Ön ezzel összefüggésben azt mondta, a terv olyannyira nem felel meg az alaptörvény szellemének, hogy ellene való tiltakozásként a polgári engedetlenség is felvetődhet. Mitől annyira aggályos ez az intézkedés, hogy ilyen szokatlan tiltakozási formát kellene alkalmazni vele kapcsolatban?
– Először is látni kell, hogy igen erőteljes beavatkozás történik az iskolák életébe. Másodszor: az intézkedési tervnek, mondjuk így, többféle vetülete van. Leginkább a politikai tartalma látszik, hiszen a kormánypropaganda manipulációs eszköze. Ezenkívül előkészítetlen a jogszabályi háttere, illetve nincs megindokolva, miért van szükség rá. Mozgósítási tervek oktatási-nevelési intézményekre kényszerítése jelentősen korlátozza a lelkiismereti szabadságot. A kabinet erőteljesen beleszól általa a polgárok életébe. A kormányzatnak ez a fajta agressziója behatol az intim szférába. Ez rendkívül veszélyes. Itt valójában a társadalmi béke a tét, annak a megbontását célozza ez az intézkedési terv.
– Miként jöhetett létre ez a helyzet?
– Általában elmondható, hogy az államnak túlhatalma keletkezett, mert a demokratikus fékeket és a hatalmi ellensúlyokat fokozatosan lebontották. Miután ezek az intézményi garanciák eltűntek vagy erodálódtak, az állami működés irracionálissá vált. Emiatt széles körben bizonytalanság uralkodik el az emberekben. Ezt szítja egyébként a propaganda is, ezért pedig sokakban kaotikus kép alakul ki. Vagyis azt gondolják, hogy a világban rendetlenség van, amit nem lehet megmagyarázni. Ha pedig így van, akkor az ezzel kapcsolatos élményeket és információt nem is lehet feldolgozni. Ilyen esetben mutatkoznak meg az embereken a frusztráció szokásos melléktermékei: az összeesküvés-elméletek – mondjuk olyanok, hogy nem oltatom be a gyermekemet, mert ki tudja, milyen csipet ültetnek belé –, vagy az álhírek, illetve a bűnbakképzés.